Az információt a fejből hozd le a szívbe, így az tudássá válik. Mert amíg a fejedben élsz, nem vagy élő, halott vagy!
Amikor ezt először elkezdtem tisztán látni, azt hittem belehalok. Csalódtam magamban, bennük, az életben, a világban, Istenben. Szégyelltem magam, hogy hagytam kihasználják tudatlanságom.
“A legnagyobb spirituális csapda ha rászoksz a szeretet energiára külső forrásból. Drogossá válsz, aki ha nem kapja meg az adagját, képes bármit megtenni, hogy megkaphassa újra és újra. Így él a világ 97%-a. Meddig akarsz még aludni?
Attól, hogy azt hiszed spirituális vagy, mert elméletileg tudod, hogy akkor hogyan kellene élned, még nem vagy spirituális.
Amikor szokásoddá válik, életformává a mindennapi életedben a belső tudatosságból eredő élet, amikor a hozzáállásod, és az attitűdjeid olyan mértékben megváltoztak, hogy a tiszta tudatosságból spontán cselekszel félelem nélkül, akkor már haladsz a spirituális úton.
Vannak az elméleti spirituálisok, és vannak a spirituális életet élők.
Honnan tudhatod pontosan, hogy Te melyikbe tartozól?
Természetesen spirituális egod, mit mondat ki veled azonnal a fejedben?
Válaszaid vannak. És kérdéseid?
Belső bizonyosságból vagy biztos a válaszodban, vagy büszkeségből?
Én értem, hogy meghoztad a döntést, hogyan akarsz élni, de döntésedhez igazodva is cselekszel?
Hogy fekszel le este?
Hogyan ébredsz?
Milyen állapotban vagy a napod túlnyomó részében?
Hogyan kezeled a konfliktusokat?
Konfliktus kerülő vagy?
Tisztán és őszintén kommunikálsz?
Figyelsz tested egészségére?
Fejleszted magad nap, mint nap?
Hozzáállásod pozitív?
Hangulatodat tudják befolyásolni külső körülmények?
Címkézel még jó és rossz dolgokat?
Szereted, amit egész nap csinálsz?
Ki tudod fejezni őszintén az érzéseidet?
Tartasz mások bírálatától?
Van benned még félelem?
Bátran hozol döntéseket?
Bátran kiállsz a döntéseid mellett?
Halogatod a cselekvéseidet?
Hagyod, hogy mások irányítsanak?
Észreveszed ha valaki manipulálni akar?
Mennyire befolyásolja a múltad a jelen pillanatot?
Mennyire tartasz a jövődtől, hogy mi lesz?
Szoktál aggódni?
Haragudni?
Minősíteni, véleményezni másokat?
Úgy érzed, hogy tudod? Érted?
Érzed is magadat a térben?
Tele van zavaros gondolatokkal a fejed, vagy csönd van benne?
Tele van zavaros érzelmekkel a lelked, vagy harmónia van benne?
Tele van misztikus érzékeléssel a szellemed, ami félelemmel tölt el néha, vagy csendes térben össze vagy kapcsolódva isteni esszenciáddal?
Te akarod irányítani az életedet?
Vallásos vagy?
Istenítesz más embereket?
Alá-fölé rendeltségi viszonyban élsz?
Többre tartod magadat másoknál?
Szoktál panaszkodni?
Szoktad magad sajnáltatni?
A spiritualitás nem azt jelenti, hogy látod-e az angyalokat, hallasz-e hangokat a fejedben, zümmögsz, és úgy viselkedsz, ahogy gondolod, hogy egy spirituális embernek viselkednie kell.
Spiritualitás magas tudatosságot jelent. Befogadást, kiárasztást gondolatok zajától mentes éber jelenlétet.
Tisztán látod az életet, és magadat az életben, amelyet 100%ban Te teremtesz meg? És mind ezt érzed, éled?
Ha most nincs gyomorgörcsöd, és nem érzed magad szarul, semmit sem értettél meg abból, amiről eddig beszélgettünk.
– Mester! Elgyengültem!
– Persze, mert eddig a spirituális egodból nyerted az energiát. Kintről. Akkor lelsz békére, ha összekapcsolódsz a forrásoddal. Ehhez előtte fejet kell hajtanod, és felismerned, hogy nem tudsz a világról és magadról semmit. Onnan fogod tudni, hogy jó irányba indultál el, hogy azt fogod megélni, teljesen összezavarodtál, és már fogalmad sincs arról, hogy kell élni. Gyermeki ártatlanságod, figyelmed frissessége új erővel tölt fel, és lelkes szeretettel veted bele magad a csodákkal teli létbe. Ha hagyod.”
Hagytam…
A “biznisz” világból hallottam ezt a gondolatot. Soha ne az igazat mondd az embereknek, hanem azt, amit hallani szeretnének, és akkor a tenyeredből fognak enni. Hát hagyjuk ezt a “biznisz” világot! Akkor és ott, abban a pillanatban eldöntöttem, én az őszinte egyenes tiszta kommunikációt választom. Ez az elején nagyon nehéz volt. Nem azt kapták tőlem a barátok, ismerősök, partnerek, vevők, amit megszoktak, amit elvártak tőlem, amit ők hallani szerettek volna, hanem őszinte szavakat, gondolatokat és már nem akartam megfelelni senkinek. Szerinted milyen volt a fogadtatás? Te megőrültél! Tisztára begolyóztál! Milyen nagyképű lettél! Mitől változtál meg ennyire, valami szektába jársz? Szedsz valamit? ÉS A KEDVENCEM: Nekem Te ne játszd meg magad, ismerlek én jól, te nem ilyen vagy!
Megöltem magam, hogy újjászülethessek. Nem volt könnyű, de nagyon akartam megtenni mindazt, amiért ideutaztam a Föld nevű bolygóra.
Nem adok sem ingyen kenyeret, sem cirkuszt senkinek. Azt adom, amire szükséged van a fejlődésedhez, még ha Te nem is tudsz róla, miért így és miért azt.
Hogyan is láthatnád meg azt, amire még nem vagy megérve? Azt én sem látom! Nagyon szeretlek, ép ezért soha nem azt fogom mondani, amit hallani szeretnél, hanem azt, ami szükséges a fejlődésedhez. Ezért utálhatsz is. Én mindenképpen szeretlek Téged.
A szeretet nem függ semmitől. Vagy van, vagy nincs valakiben benne a forrással való kapcsolódás tudatossága. A szeretet nem válogat, csak árad. Nem akar, csak van.
Én így dolgozom.
Erélyes szeretettel szeretek.
Zakkant spirituális vagy? Minden rendben, ha nem akarsz az maradni!
Az írásaim meghökkenthetnek, bezárkózhatsz előlük. A Te döntésed.
Ha mégis úgy döntesz, hogy bízol bennem, nyitottan, befogadóan fogadsz be engem, akkor fogadj be teljesen. Ne csak azt, ami nem fáj. Arra menj, ami a legjobban fáj!
Ott találod boldogságod ajtajának kulcsát! Az Erőt!
Kedves Jucus!
Gratulálok bátorságodhoz! Igen, csodálatos lépést tettél, most önmagad felé!
Köszönöm lelkesítő soraidat!
Arra buzdítalak, hogy ezzel a hatalmas lendülettel vesd bele magad önmagadba, írd újra életed történetét!
Azaz, GYERÜNK TOVÁBB!!!!
Köszönöm, hogy Veled utazom!
Szeretettel és Hálával:
Kárpáti Boglárka
Bogi, nem rossz, de 2015-ot irunk. Ahhoz kepest alazoan messze all mindentol, mi “igaz”. Csak igy tovabb! Biznisz – bizni…spiritual – szaporit, sokasit…ez most sikositasnak megteszi.
Imre, elég ködösen fogalmazol, kérlek írd le, mire gondolsz pontosan. Köszi
Nagyon érdekes az írásod.Gyerekkoromtól azt tanultam a legfontosabb az őszinteség, hogy magadat add és folyamatosan változz.Sajnálom h nem tudtam tudatosan ennek megfelelni mindig…megtanultam a leckét🙂
Kedves Boglárka!
Köszönöm ezt az írást! Több szempontból is hatalmas jelentőséggel bír az életemben. Egyrészt megfogalmazta az írás azt, amit nekem eddig nem sikerült az évek alatt. Bár már jó ideje nem járok előadásokra, tanfolyamokra, szeánszokra és még sorolhatnám a sort, mert arra ráéreztem, hogy ELÉG, de nem tudtam megfogalmazni, hogy miért “telt be a pohár”. De akkor most ez kiderült:
“Azért jártam előadásokra, csoportos meditációkra, olvastam el több mint ezer ezoterikus könyvet, mert olyat kaptam, amit addig soha. Szeretet energiát. Egész életemben csak raboltam a szeretet energiáját másoktól, hatalmi drámákkal, mártír szereppel, szeretet koldusként éltem önsajnálatban, egoban, elkülönültként. Nem tudtam a gyakorlatát, nem is tudtam, hogy ez a következő lépés, hogy önmagamban kell a szeretetet megéreznem, megtalálnom, rácsatlakoznom, és csak hagyni, hogy kitöltsön.”
És ez a mondat is a szívemig hatolt:
“Az információt a fejből hozd le a szívbe, így az tudássá válik.”
Válaszolgattam a kérdésekre is… Hát öööö…(szép magyarsággal) van még min csiszolni az életemben, de ezzel együtt szeretem magam. 🙂
Lehozom a tudást az okos kis fejemből a hatalmas szívembe és a tettek mezejére lépek. 🙂 Mint ahogy például most is. Kifejezem az érzéseimet, gondolataimat.
Köszönöm Boglárka! Tetszik a tükör, amibe általad pillanthattam. 🙂
Isten áldjon!
Jucus
Kedves Boglárka!
Azt sem tudom, hogy merjek-e örülni, vagy csak nyugtázzam, magamnak, hogy hol tartok? Inkább az utóbbi. Szóról szóra, akár csak magamat hallottam volna!!!! Már én is megjártam ezt az utat. Én is jártam a tanfolyamokat, a könyvek, a stb…., és mindig elájultam az újabbnál-újabb Mesterektől. Míg egyszercsak “kigyulladt” valami lámpa! – és elgondolkoztam, hogyan is van ez?! Tkp. én akkor most Ki, és hogy..? Szóval igen, megértettem, hogy ez nem spiritualitás!!! A spiritualitásban nincs ott az egó, és az “ajtó befelé nyílik”, és nem kintről fogom megtudni, a kérdéseimre a választ.
Köszönettel,
Klári 🙂
Kedves Klári!
Igen, sokakkal ellentétben Te mertél bízni a belső hangodba, döntöttél, cselekedtél, és mind ezt úgy, hogy nem foglalkoztál a külső világ bírálatával!
Gratulálok! Nagyon jó az irány!
Gyerünk tovább!
Szeretettel és hálával:
Kárpáti Boglárka
Kedves Boglárka!Alázattal meghajolok előtted,mert elém tartottad a tükröt,és felismertem benne magam.Szóról-szóra én is így vagyok,itt tartok,és bár nem akarok itt kifogásokat kreálni,de azért én sokszor megpróbáltam (illetve folyamatosan keresem) a Legfelsőbb Én-emmel a kapcsolatot.Meditálok,bár nem rendszeres,de évek óta “próbálgatom”.Olvastam már annyit róla,hogy kell,megpróbáltam így is-úgy is,de az egóm nem engedi,hogy arra a kis időre “félre tegyem”.Szóval,nem jutottam még el a meditatív állapotig,akkor sem,ha egy óra hosszáig csak meditáltam.Minden vágyam,hogy igazi Spirituális ember legyek,magasabb Tudatossággal,magasabb rezgés szinttel,felvegyem a kapcsolatot a Legfelsőbb Énemmel,beszélek hozzá,kérem Őt,hogy erősítse meg bennem az érzékelést,hogy meghalljam a Belső hangomat,de valamit nagyon rosszul csinálok,úgy tűnik…És nem tudok rájönni,hogy mit.Ha tudnál nekem segíteni ebben,én nagyon hálás lennék Neked Bogárka.
Szeretettel:Erika
Kedves Erika!
Javaslatom a következő a számodra:
Ne próbálkozz a meditációval, meditálj.
Ne próbálj meg kapcsolatot teremteni, légy kapcsolatban a legfelsőbb Éneddel.
Ne akarj Spirituális ember lenni, hiszen már az vagy, élj aszerint, ami boldoggá tesz.
Ne akard meghallani a Belső Hangodat, hanem hallgasd.
Ne akarj rájönni semmire, hanem belső bizonyosságból érezd.
Ne akarj válni valamivé, mert már most is az vagy, pusztán megfelelési kényszereid és az egód hitetik el vele, hogy nem vagy még kész.
Sosem leszel jobban kész, int ahogy most vagy.
Egy dolgon lenne érdemes változtatnod. Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, mert már most is tökéletes vagy.
Semmit sem kell tenned, hogy tökéletes legyél.
érezned kell az önelfogadásod erejét, ami magától elvezet a belső csendedhez, oda, ahol a jól feltett kérdéseidre már készen várnak válaszaid.
Érzed a különbséget? Ne megérteni akard, csak érezni.
Olyan változást szeretnél, ami elmével fel nem fogható.
Ezért vagy zsákutca illúzióban.
Felejts el minden, amit tudsz, és csak érezd az életed áramlását.
Így találod meg önmagad, önmagadban.
Csodákkal teli utazást befelé!
Szeretettel és hálával:
Kárpáti Boglárka
Kedves Boglárka!
Mind szép amiket leírtál. Sajnos a Klárinak írt reflexiód (2013. október 26. 9:45) cáfolni látszik a lendületes, újszerű módszeredet. Szerintem jó úton jársz, de ameddig a te helyett Te, a neked helyett Neked szerepel mondatközben, addig újraéled a gyanúm, hogy Te is csak a tenyeredből akarsz etetni, mert Te is hízelegsz az egómnak. 😀 Miért nem lehet a Te az csupa kis te? Azért, mert a “többi ezós” is ekként írja és Te sem bírsz letérni az Ő útjukról? Heh?
Nyilván Te már mentes lehetsz (szeretnél lenni) az egótól, ezért kénytelen leszel birkamód eltűrni, hogy a fagylalt visszanyal. Azaz a jelen soraimat nem tekinted provokációnak és nyájas válaszodban, ha időd és egód engedi, megtisztelsz a csupa kis te-vel. Nyilván úgy indítasz, hogy “Kedves csupa kis te!”
Kétségekkel vegyes szeretettel: Róbert
Kedves Róbert!
Azon gondolkodtál már, hogy ha elolvastad a fenti bejegyzést, miért ezek a gondolatok jutottak eszedbe?
Talán rossz helyen van a figyelmed fókusza, azaz kifele irányul és nem befelé?
Talán spirituális egoból közelítetted meg a leírtakat?
Talán egod nem engedte, hogy az információ felismeréssé transzmutálódjon benned?
Talán lezársz a változás előtt?
Feltetted magadnak őszintén a kérdéseket, amelyeket olvastál a bejegyzésben?
Vagy odáig el sem jutottál?
A kétség, talán pont az ego szüleménye?
Ha éreznéd a szavak erejét önmagadban, és nem csak megérteni akarnád, akkor is ezeket a kérdéseket tennéd fel nekem?
Értem, hogy hol vagy beakadva. és Te érted magad?
Szeretettel és hálával:
Kárpáti Boglárka
Kedves Róbert!
Nem piszkálódsz.
Büszke vagyok Rád, hogy írtál!
Köszönöm a figyelmed és a tükröd!
Igazad van? Azt csak Te tudhatod.
Mit súgnak az érzéseid?
“Miért nem lehet egyszerű halandóként bánni velem?”
Hogy szeretnéd, hogyan bánjanak Veled?
Szeretettel és hálával:
Kárpáti Boglárka
Kedves Boglárka!
Köszönöm szépen megtisztelő válaszodat. A mester arról ismerszik meg, hogy jobban tiszteli a tanítványait, mint azok őt.
Rád érvényesnek vélem az előbbi kijelentést. És egyáltalán nem szándékszom piszkálódni. Csupán azt próbálom értésedre adni, hogy bennem (“bensőmben”) gyanakvást ébreszt az, ha irántam indokolatlanul eltúlzott megszólítást alkalmaznak. Amikor a magyar helyesírás szabályaira fittyet hányva, Csupa Nagy Kezdőbetűvel írnak személyes névmást (Te) és szimpla határozószót (Neked). Elnézvén a “spirituális irodalmat” mostanra sztenderdnek mondható jelenséggel van dolgunk…
Ilyenkor felmagasztalva kellene éreznem magam, különösen nagy tisztelet alanyaként sütkéreznem, de nekem ez nem megy. Miért nem lehet egyszerű halandóként bánni velem? Miért kell egó – puffasztó fordulatokkal élni? Ezt valahogy nem érzem őszintének, tehát hitelesnek sem. És ez már bizalmi vákuumot eredményez, az egyébként mesterien felépített műveidre, “fécsás” és minden egyéb megjelenéseidre nézve.
Lehet, hogy nincs igazam és maradi vagyok, de szerintem sokat nyerhetnél azzal, ha elgondolkodnál az előbbieken. Egyébként, magam nem tartom fontosnak a szájbarágó Te/Neked halmozását a szövegekben. A “mi emberek” – kezdetű mondatnál pedig azonnal befejezem a további olvasást. 🙂
További eredményes munkát kívánva,
tiszteletteljes szeretettel:
Róbert
Kedves Boglárka!
Konvergál(j)unk tehát a közös nevező felé. (!)
Mindössze akként volna jó bánni velem, mint aki emelkedő irányba már rég áttörte az IQ 60-as szintet. Azaz, a jelenleg érvényes magyar helyesírás szabályai szerinti írásmóddal élni, amely nélkülözi a nagybetűket: mondat elejét és tulajdonneveket kivéve. (Te, Neked, Veled, Hozzád, Tőled,…nem tartoznak ezek közé, csakis a mondat első szavában.)
Az igazamért nem kell harcolnom, mert az számomra trivialitás.:) Ugyanis, mindenki azt tartja igaznak, amit a tapasztalatai alapján annak vél. Jó esetben.
Az érzéseim azt súgják, hogy a csupán formailag, tehát nagybetűvel írva, ahol nem is kéne írásmód: nem őszinte, nem hiteles. Diszfunkcionális. Nálam egészen biztosan az. Hiába trendi. 🙂 Csupán megtéveszteni, elaltatni hivatott az értelmet és bekapcsolni az érzelmet. Kitűnő marketingfogás, az erre fogékonyak körében.
Őszintén remélem, én ezúttal is jól bántam veled!
Veled vagyok. 🙂
Szeretettel:
Róbert
B@szki, komolyan az az istencsapása nagy T és nagy N betű a legnagyobb baja, Róbert? ELMONDOM én mi a baja: utálja önmagát, ezért másokba is beleköt. Hát, messze nem spirituális…
Mindenki a felismeréseinek megfelelően éli az életét, nincs jó vagy rossz módszer, és nem szükséges rohanni sem ezen az úton.Ki dönti azt el hogy amikor segítek a szívemből vagy pedig egó-ból teszem, csakis én tudom megmondani honnan jött a szándék, és a tett.Ismeretlenül megítélni bárkit pedig az út elejét jelenti.Szóval nem teszem én sem.Hogyan lehet úgy segíteni hogy igaz maradj magadhoz, és másokat se ítélj meg?biztos vagyok benne hogy rengeteg “hibázás” vár még ránk és a tévedéseink mutatják majd meg az utat a valódi segítségnyújtás felé.
Gergely
Kedves Gergely!
“Hogyan lehet úgy segíteni hogy igaz maradj magadhoz, és másokat se ítélj meg?”
Úgy, hogy nem a segítség szándéka motivál, hanem intuitív spontán cselekvésként teszed a dolgod és nem címkézed, hogy ez segítség, adás, vagy bármi. Csak teszed a dolgod.
“Biztos vagyok benne hogy rengeteg “hibázás” vár még ránk és a tévedéseink mutatják majd meg az utat a valódi segítségnyújtás felé.”
Törekednünk kell arra, hogy mindig azt cselekedjük, amit az adott helyzet megkíván tőlünk. Ez néha több, mint amire képesnek érezzük magunkat.
belső bizonyosságból meghozott döntés, melyet lelkes és magabiztos cselekvés követ, sohasem lehet hibás. Ennek a szónak nincs értelme számomra. Adott tudatossági szinten meghozott döntés és az azt követő cselekvés sosem lehet bírálat tárgya.
Minden értünk történik, és minden helyzet, mely a valóságunkban van, 100 százalékban a mi felelősségünk.
Aki érti a tükör törvényét, azonnal elhagyja a bírálatot, a címkézést, a véleményezést, hibák keresését. Ezeknek az érzését átveszi a hála, a nagyrabecsülés és a szeretetérzése.
Emberek vagyunk, így dualistán élünk.
Mégis törekednünk kell a nonduális kapcsolódás kiterjesztésére.
Nem tévedünk, azon a tudatossági szinten az tűnt a legjobb megoldásnak, amit akkor cselekedtünk.
Te is hasonlóképpen látod ezt a gondolatot, Gergely?
Szeretettel és hálával:
Kárpáti Boglárka
Csak egyszerűen….KÖSZÖNÖM…
Koszonom az írást,nagyon tetszik.Engem is kuloncnek tartonak miota nézopontot választottam.Saját magamon is érzem a változást,amit mások is érzékelnek és régi ismeroseimnek nem tetszik.(Le is morzsolodonak szép lassan,ahogy figyelem)de már nem érdekel.Kaptam én is kulombozo jelzoket mint ezt a szektatagos-megilletést.
De már szeretek kulonc lenni az én kis mesevilágomba(ahogy a párom nevezi).
Szia Annuska!
Nagyon jó érzés olvasni a soraidat!
Gratulálok az önfelvállalásodhoz és a saját bolygód megteremtéséhez!
Igazi példa vagy!
Hajrá tovább!
Remek cikk, sok emberhez kéne eljutnia, hogy felismerje a valódi spiritualitást!
Köszönöm <3
És köszönöm ha te is hozzájárulsz a terjesztéshez, és megosztod minél több helyen.
Köszönet érte <3
Elolvastam és felmerült bennem egy két gondolat:
Szóval. A hangnem választása is érdekesen, kioktatóan indult de nem ez lenne a központi témája annak amiért itt vagyok. Maga a témaválasztás szerintem nagyon jó és teljes mértékben egyet is értek vele. Sok az önjelölt guru a mai világban. A tudás felhígult mindenféle varázslós-áltudományos maszlaggal, amiből valóban nehéz kiválogatni az igazi tiszta információt. Sokan abba hibába esnek, hogy minden elérhető könyvet elolvasnak, mindent elhisznek és a nagy katyvaszból már azt sem tudják hány felé szakadjanak, mert az ő tudásuk annyira sokoldalú, hogy az már gömb. Egy józan paraszti ésszel megáldott ember is képes meglátni azt, hogy a sok könyvből származó információ ellentmond egymásnak, perszer ehhez az kell, hogy az olvasottakat ne csak elolvasni, hanem értelmezni is tudjuk. Ehhez kell a józan paraszti ész. Enélkül felesleges is nekivágni. Amíg azt hisszük a hírek valóban tájékotztatni szeretnének minket, az összeesküvés elméletek igazak, amíg a politikát egy picit is beengedjük az életünkbe (és lehetne még sorolni a kritériumokat), addig a spirituális útkeresés csak a cikkben említett hobbi olvasgatás szintén reked és nem pedig a mindennapjaik részét képezik. Bár önmagamnak ellentmondva be kell ismernem, lehet ez is egy előzetes felkészülés, egy korábbi lépés a spirituális világ megismerése felé, de ebben az esetben tudnunk kell, hogy még nagyon távol állunk a spirituális élettől és csak a szárnyinkat próbálgatjuk. Attól, hogy összeolvasok mindenféle cikket/ könyvet az internetről és nem vagyok képes kiszűrni mi ebből az igaz és mi hamis addig nem nevehetem ki magam se csillagásznak, se pilótának sem úrhajósnak, sem pedig spirituális embernek. Attól, hogy valamiről olvasok attól nem válok azzá, a cselekedeteim határozzák meg ki vagyok. Biztos ismeritek a mondást: “Aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja. ”
A cikkhez visszatérve pontosan a fent említett érveimet támasztják alá a következő gondolatok:”Attól, hogy azt hiszed spirituális vagy, mert elméletileg tudod, hogy akkor hogyan kellene élned, még nem vagy spirituális.” S mint említettem, ezzel teljesen egyet is értek.
Viszont itt jön az első dolog amivel nem igazán tudok azonosulni, mégpedig a kérdések. A “mester” úgy próbálja bemutatni a spirituális embert, mint aki már megvilágosodott, holott a spirituális ember egy útkereső aki nem fél megkérdőjelezni korábbi hitét és felülvizsgálni azt, hisz az igazság századjára is igazság marad, viszont a hazugság előbb utóbb lelepleződik. A tudás megszerzése sem történi meg egyik pillanatról a másikra, ezt mindig embere válogatja ki hogyan érti meg a tanítást. Szóval ebből az következik, hogy egy spirituális ember nem feltétlenül jelenti azt, hogy ő már egy guru, mindinkább azt, hogy meg tudja különböztetni az igazat a hamistól és képes újra értékelni a hitét ha szükséges(magyarán belátni ha tévedett). Legalábbis szerintem így van. Ebből az a következtetés vonható le hogy mivel a tudás apránként érkeztik, így a spirituáális ember nem az akinek a tudsása elér egy bizonyos szintet, hanem maga az út, a feljődés a megértés és a bölcsesség minduntalan megszerzése. A megszerezhető tudás pedig szerintem pont annyira véges mint az univerzum. Így a spirituális tanító vagy guru elnevezés is értelmét veszti, hisz a megszerzett tudása relatív. Valakihez képest sok, de máshoz képest kevés. Szerintem a spiritualitás egy életmód, nem pedig egy állapot.
“Ha még ezek után is azt mondod, hogy tudod, ahelyett,
hogy alázatot tanúsítanál, biztos lehetsz benne,
hogy csak egy zakkant spirituális vagy.
Aki egyre mélyebben süllyed a homályba!”
Ezután a cikk megpróbál bűntudatod ébreszteni az emberben és az önérzetében megsérteni azt, ahelyett, hogy miután összetörte az addigi hitét, most felkarolná, és azt mondaná: Ne aggódj, van megoldás, mégpedig a következő:….
Szerintem a földön fekvő emberbe nem belerúgni kellene, “hogy látod hova sűllyedtél?” -hanem segítséget nyújtani neki.
“Ha most nincs gyomorgörcsöd, és nem érzed magad szarul, semmit sem értettél meg abból, amiről eddig beszélgettünk. ”
– Itt már nem tetszik a kioktató hangnem. A cikk írója úgy érzi ő mindenkinél mindent jobban tud és csak akkor nyerhetsz üdvözülést ha az ő szabályait követed. Egyébként kicsit zavaros mikor beszél a “mester” és mikor az író, de a lényegen nem változtat. Egy spirituális ember nem beszél így senkivel, nem alázza meg a másikat és nem beszél vele kioktatóan. Ráadásul minden ember más és más. Miből gondolja bárki is azt, hogy ha az egyik tanítás jó az egyik embernek, akkor az jó lesz másnak is?
“Akkor lelsz békére, ha összekapcsolódsz a forrásoddal. Ehhez előtte fejet kell hajtanod, és felismerned, hogy nem tudsz a világról és magadról semmit. Onnan fogod tudni, hogy jó irányba indultál el, hogy azt fogod megélni, teljesen összezavarodtál, és már fogalmad sincs arról, hogy kell élni. Gyermeki ártatlanságod, figyelmed frissessége új erővel tölt fel, és lelkes szeretettel veted bele magad a csodákkal teli létbe. Ha hagyod.””
– Ezzel a résszel teljesen nem értek egyet. Szertintem ez tipikus példája az ezoterikus maszlagnak aminek se füle se farka. De nézzük mire gonolok: Ha onnan tudod, hogy jó irányba haladsz, hogy összezavarodtál és nem tudod hogy kell élni, ha gyermeki ártatlansággal tekintesz a világra, akkor tudod hova jutsz? Pont oda ahol most vagy. A zavarodottság és a bambaság nem a spirituális ember ismérve. Ilyen gondolkodásmóddal mégis hogy tudnád megkülönböztetni az igazat a hamistól? Ezután ugyan úgy a szemetet fogod habzsolni, mert gyermeki csodálattal veted magad mindenbe ami ezoterikus… Ez a rész nagyon nincs átgondolva és tévútra tereli az embereket. A spirituális ember ismérve a gondolkodó ember. Aki megkérdőjelez, megért és kuatat. A zakkant spirituális tyúké pedig az imént bemásolt idézet.
Ezután következik az, mikor nem törődve a másikkal mindenkinek megmondja az általa jónak vélt igazságot(önjelölt gurunak képzeli magát), még akkor is ha ezzel megsérti a másik embert, mert Ő csak azt adja ami a másiknak a legjobb… Pah.. Szóval ő mindenknél jobban tudja hogy mi a másiknak a legjobb? Szerintem nem kell részleteznem mi ebben a hiba. Ráadásul mint korábban említettem, minden ember más. Mindenki másképp tanul, ért meg dolgokat. Valaki gyorsabban valaki lassabban, a saját tempójában. Engedjük már meg a másik embernek hogy akkor és úgy értse meg a dolgok alakulását ahogy Ő szeretné és ne mi akarjuk megmondani neki, hogy mi a legjobb. Mert az szerintünk van úgy, de nem biztos hogy a másik is egyet ért ezzel.
Egyébként van egy másik pont ide vágó idézet: Tanácsot csak annak adj, a ki kér. Vagy “A kéretlen tanácsban önigazolás és hatalmaskodás van, nem segítség. Aki segíteni akar, az kérdez. Mondjuk egyszerűen csak annyit, hogy “Miben segíthetnék neked?”.”
“Erélyes szeretettel szeretek.”
– Inkább ne
“Zakkant spirituális vagy? Minden rendben, ha nem akarsz az maradni!”
– Ne személyeskedj. Hagyjuk ezt a megmondó szerepet, ez nem spirituális hozzáállás, nem volt és nem is lesz az.
“Az írásaim meghökkenthetnek, bezárkózhatsz előlük. A Te döntésed. ”
– Valóban meghökkentő. Hogy lehet egy jól induló cikket és ötletet ennyire elrontani? Szomorú
Összegezve a téma maga nagyon jó lett volna de a végkifejlet (szerintem) teljesen tönkretette/megölte a mondanivalót. Ha kevésbé fellengzősen, inkább oktató jelleggel lett volna elmagyarázva mi miért nem jó, teljesen hibátlan cikk is lehetett volna.
Nos ennyi lett volna “dióhéjban” 😁 Ha eddig sikerült eljutnod, köszönöm a türelmed és az időd, megtiszteltés vele. Ha van valami amivel nem értesz egyet, szívesen megvitatom. További szép napot