A félelem elengedése – a Mester válaszol

– Mester, nem bírom! Tudom, hogy mit kellene megtennem és már mindent előkészítettem, nem tudom meglépni. Itt állok az ajtóban, kezem remeg a kilincsen és nem tudom lenyomni. Rettenetesen félek attól, ami az ajtón túl vár. Félek az ismeretlentől. Félek az újtól. Tudom, hogy szembe kellene néznem a félelmeimmel, mert csak így tudom elengedni őket, egyszerűen nem megy. Mi ez az őrjítő visszafojtó erő? Tudom és nem teszem. Elegem van magamból. Segíts kérlek! Lökj be!

– Nem háríthatod rám a felelősséget. Neked kell lépned, egyedül. Gondolj bele, mi a legrosszabb, ami történhet veled, ha megcselekszed szíved vágyát?

– Azt látom, hogy megsemmisülök. Összehúzódók, mintha ütnének, bántanának. Kereszt a hátamon, közben szúrnak, támadnak, fájok.

– A fizikai bántalmazásoktól félsz, tehát tested halálától? A halálfélelem köt gúzsba?

– Erre még sosem gondoltam….

– Minden félelmünk alapja a halálfélelem. Hiszen a félelem csak a 3D-ben létezik és az egonak köszönheted. Csak az ego tud félni. A szív és a lélek nem. Valamikor elvesztetted az ősbizalmad, ezért van benned ez a megszokás, hogy félsz, hiszen a félelem, csak egy válaszreakció az adott helyzetre, szituációra. Azt szoktad meg, hogy félsz az ismeretlentől, így a védekezési mechanizmusod megállásra késztet. Védelmezi a földi léted, ami a tested. Az anyagot védi, hogy fájdalom receptoraid ne kapcsoljanak be. Véded magad a fizikai fájdalomtól, aminek a gyökere a halálfélelem.

– Mi az az ősbizalom, Mester?

– A megkérdőjelezhetetlen hit és bizalom, hogy önmagadban és itt a Földön, minden körülmények között biztonságban vagy. És ha ez a tudat nem erős benned, bizony a külvilágban keresed ezt. a pénzben, a saját otthonban, a párkapcsolatban, a szüleidben, a munkahelyedben, a biztos fizetésedben. Ám ezek csak illúziók, így ezt bennük sosem fogod megtalálni. Ezért szenvedsz, gyűjtögetsz és az agyadra ment a birtoklási kényszered, amit személyekre is kiterjesztesz már. Űzöd a biztonság érzését, pedig azt itt a külső térben sosem fogod megtalálni.

– Miért veszítettem el az ősbizalmamat?

– Valószínűleg azért, mert gyermekkorodban édesanyád nem adta ezt meg neked. Az embereknél az első fél évben az anya az, aki ezt kifejlesztheti benned. Ha nem hordott magán, ha nem érintkeztél a bőrével nap, mint nap, ha hagyott egyedül sírva a szobádban, ha nem ölelgetett sokszor, akkor bizony nem alakult ki benned az ősbizalom.

– Hát ez mind nem történt meg Mester. Most mit kezdjek ezzel? Hogyan fejlesszem ki magamban az ősbizalom érzését, hogy elengedjem a félelmet?

– A félelmet nem tudod elengedni, hiszen elengedési törekvéseid erősítik létezésüket.

– Ohh….

– Az ősbizalom érzését az önmagadba vetett,  megkérdőjelezhetetlen hiteddel tudod felébreszteni, mert ott szunnyad benned. Csak alszik, és amíg kint keresed, sosem leled. Bent keresed, megszereted.

– Tehát azt mondod, rossz helyen volt a fókuszom?

– Igen. mert arra irányítottad a figyelmed, hogy elengedd a félelmed, így a félelemre figyeltél. Így a védekező szokásaidat vésted mélyebbre és erősítetted. Helyezd önmagadra, önmagadban való bizalomra a fókuszod, hogy bármi történik helyt fogsz állni. nem bízol magadban, mert nem érzed az ősbizalmat, ezért félsz az ismeretlentől. Nem bízol magadban, hogy bármire képes vagy, és mindent meg tudsz oldani.

– Aha…értem. Bár ettől függetlenül még mindig remegek az ajtó előtt.

– Csak akkor fog ez változni, ha belépsz az ajtón, és megtapasztalod, hogy semmi rossz nem fog ott veled történni. Minél többször léped át a komfortzónád határát, annál magabiztosabb leszel és egyre erősebb lesz az önbizalmad és az önmagadba vetett hited. Az új szokásod már nem a védekezésre, hanem a haladásra szoktat rá. Nem megállni fogsz, hanem menni és majd egyszer csak azt veszed észre, hogy meg sem állsz az ajtó előtt, hanem megszokásból nyomod a kilincset és lépsz. Nyomod és lépsz.

– Nyomom és lépek. Nyomom és lépek. És ez a remegő érzés?

– Idővel, tapasztalataiddal, sikereiddel, elmúlik. Ám ehhez ki kell nyitnod az első ajtót. Itt vagyok mögötted!  Hajrá!