A poént nem szokás lelőni az elején, most mégis megteszem: AZ!
Lerágott csont.

Miért foglalkozom vele mégis?

Mert a probléma maga lerágott csont.

A -valódi, gyakorlati, hosszú távon is működő- megoldás viszont ritkán hangzik el.

Ezért ajánlom figyelmedbe az előadás hangfelvételét.

Inkább olvasni szeretsz?

Itt találod a videó-részlet szöveges formában:

Szeretettel köszöntelek benneteket az OtthonFa előadásán!
A mai témánk a „Hogyan lépd át a komfortzónád határát?”
Egy egészen bő téma, tehát remélem, mindenki hozott hideg élelmet és sok vizet, mert holnap reggelig itt leszünk, mire megfejtjük ezt a csodát.
Köszönöm nektek, hogy itt vagytok! Engedjétek meg, hogy gratuláljak ahhoz, hogy pénzt, időt, energiát tesztek a fejlődésetekbe. Hiszen ez a közös célunk, hogy felszabadítsuk a tudatotokat. Hogy a tisztánlátás állapotába meg tudjatok érkezni, hogy folyamatosan fejlesszétek a tisztánlátásotokat. Ez az én célom, s gondolom, ha itt vagytok, akkor a ti célotok is. Nem egy piros bogyóért, nem egy szent grálért jöttetek, hanem azért vagytok itt, hogy a saját életetekben, gyakorlati szinten megoldást kapjatok.

A mai témánk a komfortzóna. Hát ez egy nagyon érdekes sztori. Mert mindenkinek van róla gondolata, hogy mit jelent az, hogy komfortzóna. Mindenki dolgozik azon, hogy át tudja lépni… Hogy eljusson a cselekvés állapotába. Hogy a félelmeit le tudja tenni, hogy a szent célját meg tudja valósítani. Vagy egyáltalán, abból a sok mindenből, ami az életében zajlik, abból a káoszból ki tudjon keveredni. És ehhez tudjuk, hogy kell az, hogy átlépjünk a komfortzónán.
De ez a gondolat nagyjából annyira le van járatódva, mint a szeretet szó a mai világunkban, igaz? Tehát, hogy mi a szeretet? Hogy mit értünk ez alatt? Hogy mit jelent szeretni valakit? A komfortzóna ugyanilyen.

Úgyhogy az első részben arra teszünk kísérletet, hogy egyáltalán megértsük azt, hogy mi az a komfortzóna. És le tudod vetíteni a saját életedre azt, hogy hol vannak beakadásaid és hol vannak elakadásaid.

Hogy azt csináljuk, hogy a tisztánlátásodat megpróbálod az okozataid feldolgozására fordítani. Ennek van-e eredménye? Van. Tehát 48 óráig, maximum 3 hétig tök jól érzed magad. De utána megint visszazuhansz. Miért? Mert a valódi okot nem szüntetted meg. Mert nem az okozatra, nem a problémára kell a figyelmed fókuszát helyezni, hanem mindig a megoldásra. És a megoldás az, hogy hogyan szüntesd meg? Ha elkezded az okozatokat spirituális technikákkal – és csak azzal – feloldani, megoldani, kikezelni, felkezelni, lekezelni, ennyi ideig tud segíteni. De hosszú távon nem lesz hatása, mert a tisztánlátásod nem fog megjönni. Ez eddig kerek? Jó.

A spirituális ego és az ego együttesen mindent elkövet annak érdekében, hogy te bent maradj a komfortzónádon belül. Hogyan és miért? A spirituális ego mit csinál? Elhiteti veled, hogy az által, hogy információt gyűjtesz, már meg fog történni a változás.

Ez olyan, hogy én is vettem fogfehérítő fogkrémet. Mert hogy sárgák a fogaim, mert sokat kávézom meg teázom. Na de, ha a fogkrém még mindig ott van az originál dobozban, lesz-e valaha tőle fehér a fogam? Az egóm tök megnyugodott, amikor kiadtam érte mit tudom én, hány ezer forintot. Mert ez aztán nagyon jó fogfehérítős fogkrém. Megnyugodtam, megvettem. Tök jó. Na de, ettől még a probléma nincs megoldva, igaz?

A spirituális ego folyamatosan tölt az információkkal. Hú, ezt is tudom, hú, azt is tudom! Én ezt is tudom. Hú, igen, tudom a miértet. Ezt le tudom dekódolni, ezt meg tudom magyarázni, van rá definíció. A spirituális ego mindig azt a fajta miértet keresi, hogy hú, ma esik az eső, ma ez azért van, mert… hú, átszaladt előttem egy macska…hú, úristen, ma beszólt a főnököm, na, ez azért van, mert…és mindent le tud érvelni. Tehát a spirituális ego azt csinálja, hogy mindenfajta technikára, amit alkalmazol, ráhárítja a felelősséget.

Például: a Tarot kártya azt mondta, hogy ezzel még várni kell, én most nem lépek, tuti, mert nem úgy állnak a bolygók, meg különben is, a 13-as lapot húztam, ami a Halál…és a Remetét meg ráhúztam, tehát most az a legfontosabb, hogy magamba forduljak, és végiggondoljam az életemet.
És akkor mit csinálsz? Nem cselekszel.

Ugye, az előző előadásomban beszéltem a 3D-s játékokról. Most arra nem mennék vissza. Szerintem mindenki hallotta az előző előadást, ha nem itt, meg tudjátok rendelni. Erről most nem beszélnék.
Tehát azt már tudod, hogy cselekedni kell. Azért vagy itt, hogy megtudd, hogy miért nem cselekszel. Igaz?
Hogy milyen káosz, milyen beakadás, milyen mentális vagy érzelmi blokk az, ami leképezi bennem ezeket az érzéseket, és ez által nem cselekszem. Ugye, arról beszéltünk, hogy át kell lépni a komfortzóna határát. És akkor megjönnek az angyalok, meg bőség lesz, meg szerelem lesz, meg csoda lesz…

Legalább 10 éve tartok előadásokat. És most például, mielőtt bejöttem ide elétek, ott kint ültem és mondtam, hogy nem hiszem el, hogy mindig ennyire izgulok… Mikor fog már ez elmúlni, hányszor kell átlépnem a komfortzónám határát, hogy szokássá alakuljon az, hogy egy előadás előtt ne izguljak annyira, hogy így remeg a kezem?

Vagy a testedzés…Tegye fel a kezét, aki semmifajta…na jó, ezt nem. Az tegye fel a kezét, aki valamilyen sporttevékenységet végez! (A meditáció nem sporttevékenység!) Sport. Baromira le tudom érvelni magamnak, hogy azért nem futok, vagy azért nem végzek erős testedzést, és azért nézek ki úgy, hogy már mindenhol dudorodok, mert nagyon fáradt vagyok. Pihennie kell a szervezetemnek, az idegrendszeremnek…Egyébként is, be van dugulva az orrom, tehát a számon tudok levegőt venni, tehát a tüdőkapacitásom az nem olyan, ezért nagyon oda kell figyelnem a testedzésre. Sokkal kevesebbet bírok, mint ti, akik kaptok az orrotokon levegőt, ugye, tehát én már eleve hendikeppel indulok, mert hát ez…tehát, hogy ezt…csak meg tudjátok érteni, ugye…hogy ez…és úgy le tudom magamnak érvelni, hogy egy hónapja nem edzek. És tudom, hogy kellene edzeni, de nem edzek.

Mi hiányzik ebből az állapotból? De nagyon?!
Mindjárt rátérünk az okokra is, csak azt szeretném, ha ezt megértenéd. Pont ma beszélgettünk Losival erről. Hogy igazából egyfolytában saját magunknak bűntudatot és lelkifurdalást keltünk azzal, hogy nem edzünk. (Nem úgy, mint Hetti. Látszik is rajta, milyen szexi.)

Tehát, azt csináljuk, hogy hát…kéne menni edzeni. Ma edzünk? Hát igen, most még nincs kedvem, de majd estére már lesz. S ezzel úgy eltelik egy hét, két hét, három hét, meg egy hónap. S ma mondja Losi, hogy „Figyelj, Szívem! Tudod mit? Le van szarva. Nem edzünk.”

Akkora megkönnyebbülés volt, hogy kedvet kaptam akkor, hogy eddzek.

Mi hiányzott a sztoriból?

Tehát mit csinálsz?

Elkezded ezeket az okozatokat feldolgozni. Mit kezdjek azzal a problémával, hogy tele vagyok félelemmel azzal kapcsolatban, hogy mi lesz, ha? Nem megy nekem ez az elengedés. Nem is értem. Sőt. Az elfogadást meg pláne. Van egy csomó gondolat a fejedben, amiről nem tudod, hogy mi, de az egód és a spirituális egód abba az irányba hajt, hogy értsd meg.

Kit érdekel? De most komolyan.

Mert az, hogy nem cselekszem, az kit érdekel? Az érdekel, ha cselekszem.

Amikor az okozatokra, a problémára helyezed a figyelmed fókuszát, mit csinálsz vele? Ezt ti már nagyon jól tudjátok. Mi fog nőni?
A probléma.