Csalódások, csalódásaid, csalódásaim meghatároznak. És rombolnak

Hasba vágtak és érzem, kilométer mélyen fáj a seb. Megsebeztél, pedig nem adtam rá okot. Szerettelek és azt hazudtad szerettél. Megnyíltam neked, átadtam magam neked és te belém martál. Hittem benned és elárultál. Bíztam benned és átvertél. A hátam mögött kinevettél. Szemembe hazudtad, hogy boldog vagy velem és közben megcsaltál. Áldozatot hoztam érted és te rútul kihasználtál. Szembe mentem érted a világgal és te nem is küzdöttél. Én annyi mindent tettem érted, te meg hülyének néztél végig. Hazudtál és hazudsz most is. Meghaltál, itt hagytál, egyedül maradtam.

Átélted már ezt a marcangoló érzést? Érzed, most is?

Fel tudod idézni, milyen szőrnyű és pokolian fájdalmas a hasadban, amikor csalódsz valakiben?

Vajon, miért érezzük megbocsájthatatlan bűnnek a csalódást?

Mi ez a fojtogató düh, gyűlölet, ami vulkán kitöréshez hasonlóan robban ki a gyomrodból?

Vagy elfojtod? Jó mélyre beágyazod? Mert szégyelled magad, amiért ilyen naiv voltál?

És amikor magadban csalódsz? Feldolgozod, vagy eltitkolod és soha senkinek sem árulod el?

Kérlek, gondold most végig magadban, mit is teszel egy csalódás után?

Ugye, hogy még mindig ott van?

Amikor azt érzed, hogy valakiben csalódsz, valóban ő benne csalódsz? A fájdalmad, azért oly nagy mert a „másik” megbántott?

Vagy magadban csalódsz, a tisztánlátásod hiánya miatt?

Mindig magunkban csalódunk

Megfogadod, hogy ezt veled soha többet nem fogja senki sem megtenni?

Magaddal sem teszel soha többet olyat, hogy csalódnod kelljen magadban. Így van?

Sajnos így. És már kész is az örök életre ható visszahúzó erő, amely gátolja szabadságod, befolyásolja döntéseid, torzítja motivációdat, rombolja önbecsülésedet és bátorság helyett, megfontolásra bír, így juttat el a lassú öngyilkosság állapotába.

Örök bizalmatlanság 

Csalódásaidat eltemetve kialakítottad a félelmet az ismeretlentől. Félsz kilépni a komfortzónádból, kipróbálni új dolgokat, megismerni új embereket.

A legfontosabb, amit a csalódásaid éltetnek, az örök bizalmatlanság. Nem bízol sem magadban sem másban. Védekező állapotban vagy. Bezárkózol és minden lépésed óvatos, nehogy megégesd magad újra, nehogy át kelljen élned azt a szőrnyű érzést: a CSALÓDÁST!

Csalódtál már valaha gyermekként az anyukádban? Nem bízol a nőkben.

Csalódtál gyermekként az apukádban? Nem bízol a férfiakban.

Csalódtál magadban? Nem bízol magadban.

Csalódtál valaha szexben? Nincs igazi orgazmusod.

Vagy egyszerűen gyermekként hallgattad, ahogy a szüleid elmondták, mennyire csalódtak benned? És ez akkora sebet ejtett a lelkeden, hogy folyamatosan önigazolásként csalódsz mindig mindenkiben? Megfelelési kényszereid rabja vagy. Önmagad rabszolgája vagy.

Igen, ez ennyire egyszerű.

Elvárás után csalódás

Ugye, azt már Te is tudod, hogy csak az tud csalódni, akiben elvárások vannak!

Így megértheted, hogy 100%-os felelősséget kell vállalnod, minden csalódásodért!

Hiszen ki a felelős azért, ami a valóságodban történik? Valóban hibáztatni akarsz valakit, vagy tudatos emberhez méltón, feldolgozni, elengedni és továbblépni a fájdalmadon?

Ha megérted, hogy ez is csak egy folyamat, mely tapasztalatként szolgál neked és tanítást hordoz a számodra, sokkal könnyebben fogod végig csinálni a folyamatot.

Senki sem akarja tőled elvenni a fájdalmad súlyát! A kérdés az, hogy önsajnálatban maradsz még vagy bátran szembenézel a fájdalommal?

Nézz szembe, nézz szembe BÁTRAN csalódásaiddal és azok által okozott mély sebekkel, bevonzott szituációkkal!

Amikor csalódást érzel (vagy a régi csalódásaiddal kapcsolatban), tedd fel magadnak a következő két kérdést:

Mit mutat nekem ez a tükör?

Mire akar tanítani engem ez a szituáció?

Először nagyon fáj. Ér zokogni, üvölteni (magaddal), de bele kell menned a fájdalomba.

Érezni, hogy dolgozik és hagyni, hogy feljöjjön, kitisztuljon.

Mond bele a fájdalomba:

Szeretlek és megbocsátok.

Mantrázd ezt addig, míg testedet fel nem tépi a fájdalom ereje, és át nem lendülsz a holtponton, amikor megérkezel az üresség felszabadító terébe.

Bocsáss meg neki, bocsáss meg magadnak.

Szeress, szeress, ahogyan csak a szíveddel tudsz.

Tedd ezt addig, amíg bele nem halsz!

És akkor hidd el, hirtelen megváltozik minden.

Mert újjászületvén, Te megváltoztál.

Megkönnyebbültél!

Megszabadultál!

Felszabadultál!