Miért nem ért meg a világ?

Sziasztok OtthonFások! Szeretettel köszöntelek benneteket a mai Önismereti 33 élő Facebook műsorban, ahol megoldásokat kapsz varázslatok és mellébeszélés nélkül. Juhuuuu! Nagy szeretettel köszöntelek ezen a csodálatos májusi napon. Ma egy igen izgalmas témát hoztam nektek: Miért nem ért meg a világ? Miért nem ért meg a párom? Miért nem értenek meg a szüleim? Miért nem értenek meg a gyerekeim? Ezt a ’miért nem értenek meg’ kérdést fogjuk körbejárni, mert ez egy nagyon-nagyon-nagyon fontos kérdés a valódi önismeret útján és ezt mindenféleképpen jó, hogyha rendbe teszed magadban, hiszen akkor egy nagyon izgalmas és boldogságos világ nyílik meg neked, hogyha ezen a problematikán túl vagy. Ugye az OtthonFánál abban hiszünk, hogy minden problémánk önismereti hiányból fakad. És hogyha fejlesztjük magunkat és járjuk a valódi önismeret útját, szembenézünk azokkal a programjainkkal, paradigmáinkkal, hiedelmeinkkel, amelyek miatt bekorlátozzuk magunkat és ezeket felszabadítjuk, akkor igazából a problémáink egy csapásra meg tudnak oldódni és boldogabban, lazábban, bőséggel telibben, szeretettel telibben tudunk továbbhaladni a valódi önismeret útján, megteremtve a saját életünket. Na, ez aztán egy hosszú körmondat volt!

Úgyhogy közben nézem, hogy kik azok, akik már itt vannak és nézik a műsort. Ne felejtsd el megosztani a műsort a kedvenc csoportodban és tageld be azoknak a nevét hozzászólásba, akiknek szerinted ez segítség lehet, mert az életükben előfordul ez a probléma! Az OtthonFa Clubba is nyugodtan osszátok meg, ott is nagy szeretettel nézik az OtthonFa Clubosok az adást. És azt akartam mondani, hogy egy titkot fogok nektek elárulni, mert az OtthonFa Clubba ugye minden héten írok energiákról, dinamikákról, lehetőségekről ’mi vár rád a héten’ posztot. És képzeljétek el, hogy hát ugye biztosan érzitek ti is, hogy megyünk bele ebbe a szenvedélyesebb légkörbe, úgyhogy az OtthonFa Clubban ma nagy, hát ilyen szenvedélyes, szexuális dolgok kerültek felszínre, úgyhogy nagy-nagy beszélgetés kerekedett ebből! De egyébként is sokan kérdeztétek, hogy hol lehet engem leginkább elérni, hogy tartok-e személyes vagy Skype konzultációt. Ezeket már nem tartok, úgyhogy ha bármilyen kérdésed van, problémád van az életedben, akkor a legjobb választás a részedről, hogyha jössz az OtthonFa Clubba, és ott felteheted a kérdéseidet! Úgyis mindenki fog rá válaszolni, én is fogok rá válaszolni, mert egy hihetetlen szeretettel teli és elfogadó, támogató közösség alakult ki az OtthonFa Clubon belül is. Több mint 130 ember van már az OtthonFa Clubba, úgyhogy gyertek, és akkor meglátjátok, hogy mennyi sok-sok csoda vár titeket itt, az OtthonFa Clubon belül is.

Na és akkor, közbe én is nézem a videót, hogy kik azok, akiket már látok, hogy itt vannak. Vadon Edinát látom, Szücs Robit. Hello Robi, hello Edina! Közbe Matiszlovics Zoli, Ricsi is itt van, Zsani is itt van velünk. Sajtos Enikő, egyre többen. És ne felejtsétek el megírni, hogy a világ mely pontjáról, vagy Magyarország mely pontjáról nézitek a műsort, mert ezeket nagyon szeretem én is látni, hogy teljesen nemzetközivé vált a műsor!

Na, és akkor ugye arról beszéltünk, hogy ma egy nagyon fontos témát fogunk nézni a valódi önismeret útján, úgyhogy még van egy pici időtök megosztani a műsort, illetve meghívni az ismerőseiteket. De a saját idővonaladon érdemes megosztani, hogy a te közvetlen ismerőseidnek is tudj támogatást adni a problémáik megoldására. Olvastam ma egy posztot, hogy akkor leszel sikeres, hogyha nem adod át az összes tudásod. Hát ez szerintem egy őrültség. Én abban hiszek, hogyha adakozó attitűddel és hozzáállással igenis megosztod az összes tudásod, ami csak van, azzal nem kevesebb vagy, hanem sokkal bőségesebb életet tudsz élni. Úgyhogy én mindig arra buzdítalak, hogy élj adakozó attitűdű életet, ne tartsd meg magadnak az információt, hiszen a tudás akkor válik benned hatalommá, amivel uralni tudod az életedet, hogyha átadod a tudásodat, megosztod a tudásodat, úgyhogy tedd ezt meg most, és azáltal, hogy megosztod ezt a műsort a saját idővonaladon és a kedvenc csoportjaidból! Veszprémből, Hollandiából. Hello Meszlényi Andi! Szegedről írt Angéla. Már újra Szegedről, vagy már Szegedről. Portsmouth-ból ír Ricsi, ja igen, Észak-Írországból. És akkor hirtelen ennyit látok. Nagyon örülök, ez nagyon kedves a szívemnek, hogyha megírjátok, hogy honnan nézitek a műsort.

No és akkor, nézzük meg, hogy miért nem értenek meg téged! Ugye ennek a problematikája onnan indul, hogy azt tapasztalod, hogy nagyon nehezen tudod kifejezni a saját érzéseidet. Úgyhogy ma arra fogunk kísérletet tenni, és a műsor végén arra fogsz megoldást kapni, hogy elérd azt az állapotot, hogy 100%-osan megértenek téged, hiszen hogyha ez nincs meg, akkor kizárod magad nemcsak a világból, az életből, de még az is lehet, hogy a saját életedből, ami azért igen-igen gázos tud lenni. Nagyon fontos, hogy fogsz erre megoldásokat kapni, lépéseket, pontosan hogy hogy, mit kell csinálni, úgyhogy feltétlenül nézd végig a műsort! Ugye 33 percig tart, úgyhogy ez azért nem olyan hosszú. Az a kérésem, hogy a figyelmed fókusza legyen itt ebben a 33 percben 100%-osan, ne csinálj közbe más tevékenységet, ha ezt megteheted. Ne nézz más beszélgetésbe bele, hanem legyél itt, és ezt a 33 percet szánd arra, hogy ezt a problematikát megértsd! Akkor is, hogyha azt gondolod, hogy most neked nincs ilyen problémád, hátha kikutatunk olyan paradigmákat, amelyeknek a felszabadítása tovább szárnyaltat a saját utadon, úgyhogy mindenféleképpen érdemes itt maradni. Na, és hát ez a ’miért nem ért meg a világ’ problematikát, hát ezt természetesen én is abszolút átéltem, úgyhogy, hát én onnan indultam, hogy teljesen egy bezárkózott, zárkózott attitűdű kisgyermek voltam, főleg miután ugye apukám meghalt. Ez hozzásegített ahhoz, hogy hát így már a temetésen se nagyon értettem, hogy miért olyan furák az emberek. Nem igazán értettem azt a sok önsajnálatot. És akkor utána egy nagy befelé fordulás történt, aminek eredményeképpen a pubertáskoromba már odáig jutottam, hogy már aztán tényleg azt hittem, hogy egyedüli csodabogár vagyok itt a Földön, hogy ahogy én gondolkodok, az tök gáz. Én vagyok a fekete bárány a családban, és hogy teljesen hülye vagyok, meg idióta, meg idealisztikus, és hogy az én gondolataim milyen rosszak. És ennek eredményeképpen igazából nem nagyon beszélgettem senkivel. Hogyha mégis beszélgettem, akkor ezzel a nagyon lekezelő, okoskodó attitűddel próbáltam kompenzálni azt a végtelenül nagy alacsony önértékelésemet és önbecsülésemet, és ezt a borzasztó nagy negatív énképemet, ahogy saját magamról gondolkodtam. És hát ez sok szenvedés volt, sok kispárnahuzat cserét eredményezett, mert rendszeresen álomba sírtam emiatt. Rengeteg verset írtam erről, hogy miért nem értenek meg sem a korombeliek, sem az idősebbek. Hogy miért van az, hogy nem igazán tudom magamat szabadnak érezni? Úgyhogy rengeteg ilyen depressziós verseket írtam, utána ki is alakult ez a poszttraumatikus stressz nálam, ami aztán utána, később egy sokkal mélyebb depressziós állapotba vitt. És hogy, ahogy így kutattam meg készültem a mai műsorra, én azt látom, hogy egyébként, vagy az a gondolatom, az a felismerésem jött, hogy nekem nagyon sokat hozzátett a depressziós állapotomhoz azok a gondolatok, hogy nem értenek meg. Hogy kívülálló vagyok, hogy kirekesztett vagyok, hogy nem vagyok elég jó ennek a társadalomnak. Hogy mindaz a tűz, az a kreativitás, azok a készségek, amiket éreztem magamba, hogy bennem vannak, hogy az nem kell senkinek, hogy az nem értékelendő dolog így a mai társadalomban. Úgyhogy így öngyilkosságot is megpróbáltam elkövetni, de aztán ebből is azt szűrtem le, hogy olyan béna vagyok, hogy még ezt se tudom megtenni. Úgyhogy ilyen nagyon cuki voltam! Úgyhogy én azt gondolom és az a felismerésem jött, hogy ez a nem értenek meg minket, vagy nem értenek meg engem, nem értenek meg téged, ez nagyon tudja elburjánoztatni a későbbiekben azokat a nehézségeket, párkapcsolati nehézségeket, pénzzel való nehézségeket, munkahelyi elhelyezkedéseket vagy vállalkozásokat, vagy szolgáltatásokért ’mennyi pénzt kérhetek el’ problematikát, hogyha valaki végigment valaha ezen az állapoton, hogy azt érzi, hogy nem értenek meg. Sőt, ez generációs probléma is. Tehát az 1995 után született Y generációnak, akinek óriási a szabadságvágya és szabadon, boldogan, élményekkel teli, tartalmas életet akar élni szabályok nélkül, nekik ez annyira problematikus, hogy nem véletlenül nyúlnak ilyen sokan az Y generációsok közül alkoholhoz és droghoz. Mert egyszerűen azt érzik, hogy nem értik meg, hogy nem hagyják, hogy felelősséget vállaljanak, hogy nem hagyják, hogy döntéseket hozzanak. Mert hogy mások! És hát te is ilyen más vagy, én is ilyen más vagyok. Nagyon jó ilyen másnak lenni! És hogy tényleg gondold azt végig a saját életedben, hogy ez a probléma, ez a ’nem értenek meg’ probléma, hogy ez hol kezdődött el! És hogy igazából azok a jelenlegi problémák vajon köthetők-e ehhez a problémához, hogy nem, azt érzed, hogy nem értenek meg, hogy a pároddal nem tudsz egy jót beszélgetni? Hogy igazából nincsenek olyan barátaid, akikkel mély, őszinte, tartós kapcsolatot tudsz kialakítani. Hogy nincs egy olyan támogató közösséged, akik olyannak szeretnek, amilyen vagy. Akik azért szeretnek, aki vagy és nem azért, hogy milyen látszatpolitikát tudsz felmutatni, hogy mennyi pénzt tudsz felmutatni, hogy milyen karriert tudsz felmutatni. Ugye nem ezek a legfontosabb dolgok az életünkben, hanem az, akik valójában vagyunk, hogy őszintén, szeretettelien tudunk egymáshoz és önmagunkhoz is fordulni. És hogyha azt érzed, hogy vannak ilyen problémáid, akkor érdemes ezt végiggondolni.

És a mai kérdést azzal kapcsolatban kérem tőletek, hogy nálatok, a saját életetekben ha felmerül ez a probléma, hogy nem értenek meg, akkor mely életterületen a leginkább jellemző az, ez a megnemértettség állapota. A párkapcsolatodban, a munkahelyeden, a barátaid körében, a szüleiddel, a gyerekeddel? Tehát ugye nagyon-nagyon sok emberrel dolgozom együtt, és hogy azért ez így látszik, látható, hogy van egy fal, ami ott áll 2 ember között, és ez nagyon nehéz élethelyzeteket eredményez. A magányos farkas szindróma is egyébként ebből alakul ki, hogy valaki nem tud együttműködni, nem tud csapatban dolgozni, nem bízik meg másban. Már annyiszor csalódott, már annyiszor átverték. Ezeknek a létállapotok megjelenésének és problémáknak a megjelenésénél abszolút szerepet játszhat az a belső mély fájdalom és paradigma, hogy nem értenek meg, hogy nem ért meg a világ. Úgyhogy ezzel kapcsolatba kérek tőletek kérdéseket!

Közbe látom, hogy írtok Győrből, Perbálról. Berki Zsolt írja, hogy „A világnak senkit sem kell megértenie szerintem.” Svájcból, Veszprémből. Na, tök jó, köszönöm szépen! És akkor nézzük azt meg, hogy mit értünk ez alatt, hogy miért érezzük igazából azt, hogy nem értenek meg! És akkor utána fogok erre a kérdésre is válaszolni. Onnan indítjuk ezt az egész dolgot – próbálom nagyon egyszerűen és érthetően megfogalmazni -, hogy a nem megértés állapota abból adódik, hogy milyen volt a kapcsolatod a szüleiddel. Hogy mennyire tudtak téged olyan emberkének, kicsi embernek elfogadni, amilyen te valójában voltál? Hogy mennyire szóltak bele a mondataidba, hogy mennyire minősítettek negatívan, degradáltak? Vagy folyamatosan vicc tárgyává tettek, hogy mit teszel, hogy teszel, mit csinálsz. Milyen nehéz elvárásokat támasztottak feléd? Na, és mindezeknek eredményeképpen kialakulhatott egy olyan negatív gondolkodásmód saját magadról, aminek eredményeképpen nagyon negatív lett az énképed, nagyon alacsony az önbecsülés és az önértékelés, hogyha gyerekkorodban nem érezted azt, hogy a szüleid 100%-os támogatottságát és bizalmát élvezed. Ez rettentő önbecsülés és önbizalom romboló hatással jár! Ez az egyik. Aztán ahogy növünk felfelé és emberi kapcsolatokat alakítunk ki, ugye ebből az alárendelt, negatív helyzetből próbálunk kapcsolatokat kialakítani. Tenni azért erőfeszítéseket vagy cselekedeteket is, hogy szeressenek. Másképp gondolkodunk, másképp érzünk azért, hogy azt érezzük, hogy elfogadnak, hogy szeretnek minket. És ez az egész egy ilyen hamis identitást épít ki bennünk, aminek köszönhetően amikor magunkkal vagyunk és nem ebben a hamis identitásban, ebben a hamis személyiségben vagyunk, hanem önmagunkban vagyunk otthon a kanapén, vagy este az ágyban, és ott már nem kell a szerep, akkor ott az nagyon fáj, hogy el kell játszani egy olyan szerepet, amihez igazából nincs közünk. És akkor érezzük azt, hogy nem értenek meg. Nem az a cél, hogy a világ megértsen. Nyilván fogunk erre megoldásokat tenni, viszont az egy nagyon fontos vágy és egy nagyon fontos hozzátevője, hogy biztonságban érezzük magunkat, hogy azt érezzük, hogy értékesek vagyunk, hogy fontosak vagyunk, hogy a gondolataink jók, hogy nem vagyunk őrültek, és hogy igenis van olyan közösség, akinek a részévé tudunk válni. Ez egy nagyon-nagyon fontos túlélési ösztön. És hogyha ezt nem tanultuk meg jól kezelni, akkor jöhetnek ezek a problémák, hogy a világ nem ért meg.

Na, de hogy igazából miért is történik most már ez veled? Látjuk azt, hogy miből indult ki. Láttad a saját példámat. És nézzük meg azt, hogy most, ma, a mai életedben – közbe nézem, hogy jöttek-e esetleg kérdések -, hogy most, ma, a mai életedben hogyan tudod ezt feldolgozni és hogyan tudod ezt kezelni! Amikor „belép”, berobban ez az érzés, hogy mennyire fáj, hogy nem ért meg a párod, hogy mennyire fáj, hogy nem tudod magad megértetni a szüleiddel, hogy nem értik meg, hogy miért úgy élsz, miért úgy csinálod a dolgaidat, miért olyan döntéseket hozol. Vagy nem ért meg a gyereked. Vagy nem értenek meg a barátaid. Akkor mi fáj igazából? Ezt kellene megérteni! Hiszen amit a külvilágban tapasztalunk, az mindig egy okozat. És hogy emögött van egy ok. Hogy mi az istenért van az, hogy állandóan azt érzem, vagy sűrűn azt érzem, vagy előfordul, hogy azt érzem, hogy nem értenek meg? És hogy ez olyan, hát olyan világvége hangulatos érzés. És ennek az oka már egy bezárkózott, falakat felépített állapotnak az eredménye. Tehát ha már felnőtt fejjel is azt érzed, hogy nem értenek meg, akkor már a kisgyerekkori, pubertáskori, fiatalkori sérelmek, traumák, szenvedések, tapasztalatok eredményeképpen felnőttkorban már egy olyan vastag betonfalat húzunk magunk körül, hogy ember legyen a talpán, aki ott át tud hatolni. És nem igazán akarnak ide betörni. Sokszor még a szeretteink sem, mert nem tudják megérteni, hogy mi az isten van velünk. Ugyanis a megnemértettség állapota felnőttkorban már szokássá alakult. Már egy teljesen természetes reakció. Pont beszélgettem valakivel Skype-on és ő mondta azt, hogy hát igazából már azért sem szívesen beszélget a párjával, mert hogy már pontosan tudja, hogy úgyse fogja őt megérteni. És mondtam neki, hogy „Oké! Akkor itt most álljunk meg egy pillanatra! Tehát te úgy akarsz belemenni egy beszélgetésbe, hogy eleve eldöntöd, hogy nem fog megérteni? Megjelenik a gyomorgörcs, frusztrált vagy, nagy nehezen, frusztráltan, idegbetegen ráveszed magad, hogy elmondd a dolgodat, aminek ugye a visszacsatolása, az egyértelműen az lesz, hogy vagy veszekedés lesz, vagy azt érzi a párod, hogy cseszegeted.” Tehát az eleve eldöntött állapot, hogy nem ért meg a világ, az már most, felnőttkorban pusztán egy szokás, amin neked lehetőséged van változtatni. Ugye alapvetően úgy működünk, hogy a hiedelmeink építik fel a valóságunkat. Amit ott mélyen belül hiszel, amilyen programjaid vannak, amilyen szabályok szerint te úgy gondolod, hogy működik a világ, úgy fog működni a világ. Tehát az első és legfontosabb lépés az az, hogy más döntéseket kell hoznod! Azzal kapcsolatba, hogy nem értenek meg téged, el kell kezdened azt mantrázni magadban, hogy igenis meg fognak érteni.

Pál Pityi írja, hogy „Spiritualitásban bolondnak tartanak. A párom volt az egyetlen, aki elfogadott, aki elment.” Hát hogyha a spiritualitásban úgy érzed, hogy nem befogadóak körülötted az emberek azzal kapcsolatban, hogy te hogyan éled a belső, lelki életedet – ugye ezt jelenti a spiritualitás, hogy miben hiszel vagy szerinted hogy működik a világ -, akkor le kell cserélni a csapatot, aki körbevesz.
Angi írja, „Nem jellemző, hogy azt érezném, hogy nem ért meg a világ. Kivéve a párom időnként. De az rendesen megdolgoztatja az egómat. Legjobb tükör?” Igen. Nagyon jól látod! Tehát ugye amikor – és ezt mondtam ennek a hölgynek is, akivel skype-oltam -, hogy, hát nagyon fontos, hogyha azt érzed, hogy valaki nem ért meg, akkor alapvetően – és ezt nagybetűkkel írd föl az Önismereti 33 füzetedbe -, HOGYHA AZT ÉRZED, HOGY NEM ÉRTENEK MEG, AKKOR TEDD FEL MAGADNAK A KÉRDÉST, HOGY ÉN ÉRTEM MAGAM! Én pontosan tudom, hogy mit akarok kifejezni?

Mondok rá példákat! Nagyon sokan megkeresnek azzal a problémával, hogy boldogok akarnak lenni, de nem tudják, hogy hogyan. Jólétet akarnak, de nem tudják, hogy hogyan. Jó szexet akarnak, de nem tudják, hogy hogyan. És ilyenkor soha nem arról kezdünk el beszélgetni, hogy akkor hogyan, vagy mi erre a megoldás. Hanem mindig vissza szoktam kérdezni, hogy „Figyelj! Neked mit jelent az, hogy boldogság? Neked mit jelent az, hogy jó szex? Neked mit jelent az, hogy? Tehát hogy amit akarsz, az neked mit jelent?” Amikor azt akarod, hogy megértsenek, akkor az mit jelent, hogy megértsenek? És ez soha nem a másik emberről szól, hanem mindig rólad szól! Tehát alapvetően tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy te érted-e saját magad! Te tényleg tudod pontosan, hogy mit akarsz? Ne megszokásból kommunikálj! Ugye mindig el szoktam mondani, hogy az asszertív kommunikáció, az nemcsak megoldás, hanem az az alapja az életünknek. Ugye 2018 az emberi kapcsolatok rendezésének az éve is. Ha valaki nem tud magas szinten kommunikálni, nem tudja működtetni az asszertív kommunikációt, nem tud asszertív attitűdben lenni, akkor teljesen természetes, hogy a kommunikációban és a megértettségben problémákba ütközik. Hiszen ha nem értem meg a másik embert, akkor egyáltalán nem biztos, hogy magamat meg tudom értetni. Tehát a kommunikáció, az olyan, mint a levegő. Asszertív kommunikáció nélkül nincs önérdekérvényesítés. Nem tudunk tisztán és egyszerűen kommunikálni. Tehát mindenféleképpen javaslom, hogy törekedj elsajátítani az asszertív kommunikációt, még fent van a Tréning, úgyhogy az is a segítségedre van, mert ez nem pusztán megoldás, hanem maga az élet. Minden pillanatban kommunikálsz. Akkor is kommunikálsz, amikor nem beszélsz. Akkor is kommunikálsz, amikor alszol. Mert a rezgéseidet folyamatosan kiküldöd, amit mások a csápjaikkal vesznek. Ugye egyre empatikusabbak vagyunk, egyre nagyobb a beleérző képességünk. Ha csak állsz a metrón, akkor is kommunikálsz azzal, ahogy fel vagy öltözve, ahogy viselkedsz, ahogy felszállsz, amilyen táska van rajtad. Minden pillanatban kommunikálunk és ezt meg kell tanulni. A BabyBoomer generációnak, akik a szüleink voltak, nem volt lehetőségük fejleszteniük magas szintre a kommunikációjukat. És magadba, mélyen, belül nem tudunk jól kommunikálni, ezt meg kell tanulni. Oké? Ez nem ciki, ez nem szégyen. Ez egy nagyon fontos lépés!
És ahhoz, hogyha azt akarod, hogy megértsenek, akkor neked hogyha az a problémád, hogy azt érzed, hogy nem értenek meg, akkor mindenféleképpen magasabb szintre kell emelned a kommunikációdat. Mert ha nem értenek meg, akkor nem biztos, hogy a másik a hülye. Te sem vagy hülye, csak nem tudod eléggé egyszerűen, mások számára egyértelműen kifejezni, hogy te mit is akarsz. Tele vagy betonfallal, be vagy védve a múltbéli sérüléseiddel kapcsolatban és igazából a kommunikációd, az a betonfal és közted történik. És hiába próbálod a másikkal megértetni, igazából mit fogsz csinálni? Ugyanazt fogsz csinálni, amit veled csináltak a szüleid! Degradálni fogod a másikat, bántani. „De hülye! Miért nem ért meg? Nem elég figyelmes.” „Nem vagyok neked elég fontos. Nem szentelsz rám elég időt! Nem akarsz beszélgetni.” És elkezdjük a másikat bántani, mert a saját fájdalmunkat kivetítjük rá. Nem! Tanulj meg kommunikálni nagyon jól úgy, hogy egyértelműen megértsen a másik. Aztán meg kell változtatnod a beállítottságodat! Ami ugye azt jelenti, hogy jelen pillanatban, hogyha vannak ilyen fájdalmaid, akkor nem vagy elég nyitott, nem vagy elég befogadó. Ugye miért van ez? Mert már annyi fájdalmat átéltél, annyi csalódáson vagy túl, bizalmatlan vagy az emberekkel, hogy ide belülre, a szíved legmélyebb szintjéig nagyon nehezen engedsz be embereket. „Majd ha érdemes lesz rá! Majd ha megküzd a tiszteletért! Majd hogyha méltó lesz arra, hogy tiszta szívemből szeressem!” Én mindig azt tanítom, hogy ne kizárd az embereket, hanem tanulj meg könnyedén elengedni. Engedd be az embereket! És hogyha azt érzed, hogy nem vagytok közös nevezőn, nem vagytok támogató közegei egymásnak, akkor nagy szeretettel elváltok egymástól, felszabadítjátok egymás jövőjét és mentek tovább a saját utatokon. Tehát ebbe nincs semmi kockázat! Abba van kockázat, ha bezárkózol, mert elzárod magad a világtól. És persze, hogy azt érzed, hogy nem ért meg a világ, ha kizárod a világot. Oké?
Aztán nagyon fontos gyakorolni – ez is az asszertív kommunikáció egyik része -, a megértő figyelmet. Ugyanis azáltal, hogyha azt érzed, hogy nem ért meg a világ, akkor az azért van, mert te sem biztos, hogy kellő figyelmet fordítasz arra, hogy ténylegesen megérts embereket. Ugye itt sokszor bekapcsolhat egy okoskodó attitűd, hogy „én tudom, hogy ő mire gondol”. „Én tudom, hogy ő mit akar kifejezni. Én tudom, hogy az hogy van, amit ő akar mondani.” Csakhogy ez így nem túl korrekt a másik emberrel, ez a fajta hozzáállás. Tehát olyan szinten változtasd meg a hozzáállásodat, hogy fogadd el, hogy a másik ember olyan, amilyen. Úgy gondolkodik, ahogy. Olyan hitrendszere van, amilyen. Olyan szabályok szerint él, amilyen szabályok szerint akar. És ne akard rátolni a te saját hitrendszeredet és gondolataidat, hanem legyél megértő figyelembe! Legyél kíváncsi, legyél felfedező! Legyél kíváncsi arra, hogy ő hogyan gondolkodik! Mert ezzel kapcsolatban a Tükör törvénye alapján – amit Angi is írt -, rengeteget megtudsz arról, hogy te hogyan gondolkozol. Hiszen ami másban idegesít, ami másban zavar, az igazából bennünk is bennünk van. És hát itt a csoda meg itt a titok, hogyha zavar az, hogy nem értenek meg, akkor basszus, saját magamat se értem! Nem tudom pontosan, hogy mit akarok. Egyáltalán nem biztos, hogy tisztánlátásban vagyok saját magammal kapcsolatban. És hogy ezzel lehet dolgozni, lehet változtatni. Oké?

Közbe nézem, hogy jöttek-e kérdések. Belgiumból hello Viktória! Győr, Marcsi. Oké! Egyelőre nem látok több kérdést. Menjünk tovább a következő lépésre! Az pedig, ugye van az asszertív kommunikációnak a 6 lépése, amit folyamatosan sajátíts el! Ugye hogy ne hatalmi drámákból, ne személyeskedésből, ne egóból kommunikálj, hanem tisztán, szeretettel, egyértelműen. És ennek van egy picit magasabb változata, hogyha már nagyon jól tudod működtetni az asszertív kommunikációt, akkor a következő lépés az őszinte, tiszta, lényegre törő, egyértelmű kommunikáció. Amikor már nem hosszú körmondatokban beszélsz, nem az érzéseidről beszélsz, azokra a kérdésekre válaszolsz, amit feltesznek és olyan egyértelmű kérdéseket tudsz feltenni, amire egyértelmű válaszok tudnak jönni. Mondom a példát! Meg szoktam kérdezni emberektől, hogy „hogy vagy”. Ez egy teljesen ártatlannak tűnő kérdés! És akkor elkezdik mondani, hogy mi történt, ez történt a gyerekkel, a párommal, a ’nemtom’, az anyósom, a Gizi, a bárki. És akkor mindig vissza szoktam kérdezni, hogy „Tök jó! Tök jó dolgok történtek veled. De hogy vagy?” „Oké! Egyszerűsítem a kérdést! Hogy vagy általában? Vagy hogy vagy most?” Ugye maga az a kérdés, hogy hogy vagy, egy teljesen általános kérdés. És a kérdezéstechnika is része az asszertív kommunikációnak, mert egyáltalán nem biztos, hogy én tudom, hogy mire akarok rákérdezni. De ha nem egyértelmű a kérdés, akkor ő a saját világában egyáltalán nem biztos, hogy úgy dekódolja, ahogy akarja. Tehát a megnemértettség egy adó és egy vevő között abból adódik, hogy a kommunikáció oda-vissza áramlása nem tiszta, hanem beleviszünk egy csomó olyan dolgot, amire rá se kérdeztek. Vagy megkérdezek valakit, hogy „Na, és hogy sikerült a múltkori előadásod?” És igazából a kérdés az, hogy jól, válasz ugye az kellene, hogy legyen, hogy kiválóan, hogy jól, hogy szuper volt. És elkezdi mondani, hogy mennyire izgult, hogy hogy volt, hogy hol bakizott, hogy hogy tapsoltak. És akkor mondom, hogy „Tök jó! De ezek a történések. Én arra kérdeztem rá, hogy hogy sikerült az előadás!” Ha nem egyértelmű a kérdés, akkor ugye aki válaszol, és összevissza válaszol, nem ő a hülye, hanem nekem kell egyértelmű kérdést föltennem! Például hogy érezted magad előadás tartás közben? Mennyire tetszett a közönségnek az előadás? Tehát le kell bontani az általános kérdéseket sokkal kisebb kérdésekre, és ugyanígy kell megtanulnod önmagaddal is kommunikálni. És azáltal, hogy kinyitsz, hogy megváltoztatod a döntésedet, a beállítottságodat, eldöntöd, hogy meg fognak érteni, hogy meg tudod magad értetni másokkal, hogy megértő figyelemmel, szeretettel fordulsz oda, kíváncsian, felfedezően. Törekszel egyre magasabb szinten kommunikálni, egyre kedvesebben és egyre egyértelműbben kérdezni, akkor egészen biztos, hogy olyan csodálatos beszélgetésekben lesz részed, aminek a végén nem azt érzed, hogy hát, igazából miről is beszélgettünk? Hát azt nem tudom, de nagyon jót beszélgettünk. Akkor annak mi értelme volt? Beszélgettünk, csacsogtunk. Mindenki elmondta a maga dolgát úgy, hogy senki se figyelt a másikra. Igazából csak időpocsékolás volt az egész.

Meszlényi Andi írja Hollandiából, „Pedig én egyre inkább azt érzem, hogy költözöm az erdőbe. Lehet, hogy az utóbbi időben nagyon a fejemben éltem, nem kívül?” Igen! Tehát amikor azt érezzük, hogy hagyjon már mindenki békén, utáljuk az embereket, nem akarok emberekkel találkozni, nem akarok emberekkel beszélgetni, akkor igazából magaddal van bajod. Tehát kiköltözhetsz te egy erdőbe, de nem fogod látni a csodálatos fákat, amíg magadat nem látod csodálatosnak. Tehát hogy pont azt kellene tenned, hogy kezdj el cselekedni, Andi! Tehát ez nagyon fontos nálad! És fedezd fel a cselekvés általi tapasztalásokban a csodákat. Mert ha csak otthon ülsz, és agyalsz, és gondolkozol, sehova se haladsz, csak mint a búgócsiga körbe-körbe forogsz, egyre negatívabbak lesznek a gondolataid, elkezded magadat lefúrni a föld legmélyébe, és ott garantáltan nem fogod magad jól érezni. Oké! Van-e kérdésetek ezzel kapcsolatban?

Ugye tudjuk azt, hogy miből jött, miért történik ez veled most, a jelen pillanatban, miket kell tenned, mi az a pár lépés, amit meg kell tenni, mit kell gyakorolnod! Tehát nagyon fontos, hogy a kommunikációdat változtatnod kell, fontos, hogy a beállítottságodon változtass, nyílj meg, engedd be az embereket a te világodba, engedd be a világot a te életedbe, hogy a világ is beengedhessen téged. Ez az Y generációsoknál, az X generációsoknál, sőt, még a Z generációsoknál is hatalmas nagy problematika, hogy be vagyunk zárkózva a magunk kis mátrixába, a magunk kis digitális hálós mátrixába, nem azért, mert a számítógépek előtt ülünk, hanem azért, mert nem figyelünk oda a másik emberre. Nem az a probléma, hogy nem figyelnek ránk, tartsd magad értékesnek, tartsd magad fontosnak, változtasd meg a saját magadról alkotott hiedelmeidet, mert csak ez fogja elhozni a változást. És utána pedig kezdj el úgy kommunikálni az emberekkel, hogy azt érezzék az emberek, hogy fontosak neked, hogy értékesek, hogy figyelsz rájuk, hogy a figyelmedet adod. És akkor hidd el, hogyha ezt megteszed, megnyílsz, beengeded és megértő figyelemmel fordulsz az emberek felé, akkor ők is úgy fognak hozzád fordulni! Oké?

Na, hát én nagyjából ennyit szerettem volna elmondani ezzel kapcsolatban. Hogyha van kérdésed, hogyha azt érzed, hogy rengeteg problémád, elakadásod van, akkor ugye már nem tartok személyes Skype, személyes konzultációkat és Skype tréningeket, viszont az OtthonFa Clubban egy óriási nagy támogató csapatot találsz, ahol egészen biztosan, hogy rögtön fognak válaszolni a kérdéseidre, és természetesen én is mindig figyelem, hogy mi történik a csoportban, úgyhogy ott tudok válaszolni. Holnap, 15-én OtthonFa Club élő webinár, ezt mondom az OtthonFa Clubosoknak, ahol a bőség megteremtésének a gyakorlatába megyünk bele, hogy 4 szinten hogyan teremtsd meg a bőségtudatos gondolkodást. Úgyhogy az OtthonFa Clubosokkal holnap este 7-kor találkozunk az OtthonFa Club webináron, veletek pedig legközelebb jövő héten hétfőn 7 órakor itt, a Facebookon az Önismereti 33 műsorban. Csodás hetet kívánok nektek! Sziasztok!