A főnixmadár 

„Nem akarok beszélni róla. „

Mondtam neki elhaló hangon és hátat fordítottam. Meghalnék, ha most a szemébe el kellene mondanom neki, amit érzek. Ez az a pont, amikor alá kell szállnom a nyomorult bugyraimba. Meg kell halnom minél előbb, hogy utána felfrissülten, újult erővel bátran nézhessek szembe a legüvöltőbb farkassal is.

Nem akartam jól lenni. Tudtam, hogy most türelemre, alázatra, kitartásra lesz szükségem. Egyedül tudok a legjobban koncentrálni. Ilyenkor senki sem viszi el a fókuszom. Ilyenkor senki sem fontosabb, mint én. Én vagyok és a végtelen.

Szeretem nézni a szelet, ahogy láthatatlanként megjelenik a levelek mozgásában. A nap táncot jár, és tölti, zöldíti a tájat. Ma nem vág az ereje. Inkább simogat. Ma szeretem. Ma nem akar megölni ő is.

Gennyes, szikkadt rögzült gondolat foszlányaim, még fel-fel nyomulnak a múltból, és próbálnak visszarángatni. Most nem veszíthetem el az érzelmi stabilitásom. Most is a szeretetet választom minden pillanatban.

Nehéz, mikor szaggatna a zokogás az önsajnálat miatt. Nehéz stabilnak maradni. Tűrök, míg el nem érek a küszöb pontig. Addig duzzasztom a fájdalmam, és kitartok erősen, hogy majd akkor és csakis akkor zakatoló robogással zúduljon át a falon fájó érzéseim zuhataga. És akkor ledönt minden korlátot, minden akadályt, minden falat. Vélt és valós megállító tábláim összetörnek majd sajgó érzéseim súlyától.

Hang nélküli üvöltésem, könny nélküli zokogásom, arcom eltorzult képe a tanúja annak, bármit kibírok. Kibírom most ezt is. Tovább fogok lépni.

Ahogy a légzésem mélyül, érzem, a lelkem egyre nyomja fel érzéseim ostoba tébolyát. Egyre nehezebben megy a lélegzet, egyre nagyobb erőt kell kifejtenem a létezésért. És bár racionálisan tudom, hogy ülök egy szobában, szenvedek, és sajnálom magam, spirituális lényem érzi, most változás van.

Most szint lépés van.

Törekszem a rációt és a primitív érzéseimet maga mögött hagyni. Képes vagyok mentálisan uralni a folyamatot, egészen addig, ameddig csak kell, hogy utána megadjam magam az áradásnak.

Bízom és hiszem, az ott már nem az én dolgom. Legalábbis nem azé az „én” –é akit fel tudok fogni.

Azon részem veszi majd át a folyamatot, amit csökött agyammal nem érthetek.

Kezdődik. Szakadozik, a terhek alatti tömeg. Torzul az arc. Lüktet az Egy. Szétszakítva eggyé válok. Megsemmisülök, és feltámadok.

Megadom magam. Hagyom. Legyen. Bízom.

A változás utolsó fázisa

[su_box title=”INGYENES letöltés – Ezt ne hagyd itt!” box_color=”#ca3c3d”]Mielőtt ezt a részt elolvasnád, mindenképpen töltsd a le A Pozitív Változás 3 Brutálisan Egyszerű Törvénye INGYENES füzetem.

Minél több transzmutáción mész át az évek folyamán, egyre rövidebb időszakokra lesz szükséged a szintek közötti  átváltozáshoz.

A transzmutáció azt jelenti, hogy a folyamat előtt még a régi gondolkodásodban vagy, a folyamat végén már az új gondolkodásmódodban.

Azért van szükséged a transzmutációra, mert egy ideje dolgozol a változáson, és elérkezett a pillanat, amikor újra kell indítani a rendszered, hogy az új programok töltődjenek be. Azok az új programok, melyeket eddig mantráztál, gyakoroltál, töltöttél fel magadban. Most elérkezett a pillanat, hogy ezek az újnak számító programjaid, legyenek az alap programok, Melyekre majd idővel jöhetnek a mégújabbak, az alapján ahogy változol.

Hiszen a változás örök, és a folyamatos megújulás az alapja fejlődésednek. Sosincs megállás. Csak haladás van. És azzal fárasztod el leginkább egységbe olvadt lényedet, ha változatlanságra, biztonságra, állandóságra törekszel. És fent akarod tartani azt, amit már egyszer elértél.

Ez a veszteségtől való félelmed a legnagyobb gátad. Ne azt akartad megtartani, amit már elértél, hanem fejlődni, növekedni akarj abban, ami leginkább szolgálja önazonos önfelvállalásod. Hiszen csak így élhetsz szabad életet. Csak így szolgálhatsz valami csodásat.

Néha elfáradsz. Akkor pihenj meg, de a pihenés ne feladást jelentsen. A pihenés nem megállást jelent. A pihenés feltöltődés, regenerálódás. Semmiképpen sem megállás.

Minden folyamatosan mozog. Így neked is folyamatosan mozgásban kell lenned, hogy haladni tudj előre.

Amikor egy változási szakasz lezárul és kioldódnak a maradék blokkjaid, az egy nagyon intenzív folyamat. És utána jön a csönd. Ilyenkor rendszerint azt érzed, hogy nem tudsz semmit.

Ám véletlenül se ess az egód és a spiri egód lekicsinylő csapdájába. Rengeteget tudsz, ám az új pályán, ahol új megoldásra váró feladatok várnak rá, még kezdő vagy. Minél előbb elkezded a cél-döntés-cselekvés gyakorlatát, annál rövidebb ideig fog kínozni a tudatlanság félelme.

Belépési pont

Itt dől el mindig, ezen a belépési ponton, küszöb ponton mennyire vagy alázatos tanítvány. Ha kikészülsz attól, hogy tegnap azt hitted mindent tudsz már, és ma reggelre szinte semmi, akkor még gyakorolnod kell az alázatot.

Sokaknál, és talán nálad is, ilyenkor jön a hiszti, a vádaskodás, a kétségbeesés. Pedig nincs rá semmi okod.

Csak meghaltál és újjászülettél, így újra ártatlanul vágsz bele egy következő szintbe.

Ahelyett, hogy kiidegelnéd magad, inkább tedd a dolgod, és ismerkedj tovább magaddal.

Az új pályán új képességeid és készségeid fognak kibontakozni. Ez egy fantasztikus és izgalmas állapot.. Én nagyon imádom.

Mint amikor új skilleket kapunk egy számítógépes játékban, és 33 Magiszteri szintre lépve, próbálgatjuk mi mindenre vagyunk képesek.

Persze van aki azt mondja, ő már megvilágosodott, és ő már nem tud szintet lépni. Ám ez badarság. Amíg itt van, van hova fejlődnie.

Ugyan úgy ahogy nekem és neked is.

Ha nem akarsz beszélni a benned végbemenő mély változásokról és dolgokról, akkor még ne tedd. Mikor túl vagy rajta, és megérkezik a felszabadulás és felemelkedés érzése felismeréseid által, úgysem fogod tudni megállni, hogy ne mond el.

Ha az életed úgy alakul, hogy kirúgtak, felmondtak, elhagytak, csalódtál, szóval valami hirtelen nagy fájdalom ért, ez mindig annak a jele, hogy készen állsz a transzmutációra. Vonulj vissza magadba, halj meg ma, és szüless újjá holnap reggel.

Sokat mondom, és ma már egyre többet elhiszik, hogy az idő furán működik. Teszed bele az energiát az életedbe, és nem történik semmi. Majd egyszer csak hirtelen minden megváltozik, és egyik reggel úgy ébredsz fel, hogy más ember vagy.

Természetesen nincs olyan, hogy hirtelen változás. Hiszen a változás minden pillanatban történik, csak nem mindig akarod észre venni.

Minden más

Ám ma reggel, mégis minden más. Nem jobb, vagy rosszabb más. És ha itt bölcsen, semmit sem akarsz már úgy csinálni, érezni, gondolni, mint eddig, tehát ha nem megszokásból osztod be az idődet, akkor csodás új és boldogító megtapasztalások várnak rád.

Ha viszont ragaszkodsz régi éned gondolkodási és cselekvési módjához, úgy fogsz szenvedni, mint a kutya, aki szögbe ült.

Mind a kettő előre visz, ám a szenvedést, most már nyugodtan kihagyhatod. És ne higgy a spiri egód lassító szándékának, mikor arra az önámításra buzdít téged, hogy elhidd, ennek így kellett lenni. A francokat. Csak addig kívánod a szenvedést, amíg nem válsz bölccsé és jössz rá, hogy már nincs szükséged rá.

Ha összhangban vagy magaddal belül, és a természet rendjével kívül (vagy fordítva 😀 ), akkor az életed akadály mentesen fog telni. Mindig lesznek megoldásra váró feladataid, és megfejlődésre váró tulajdonságaid, programjaid, de megszűnik a szenvedés, az önsajnálat, az áldozat szerep.

És bizony ennek a létezésnek a jutalma, hogy az életfeladatod egyre tágasabban fogja felfedni magát előtted. Na és itt aztán indul a lavina, és berezegnek a molekulák a nem látható univerzumban is.

A belső erőd berobban, és már szinte érthetetlen lesz, hogy fér bele ennyi minden az idődbe, és vajon mit csináltál eddig. Kacagtató lesz a felismerés, hogy semmit.

Ha még mindig bajod van a változással és rögeszmésen ragaszkodsz dolgokhoz, emberekhez, elért eddigi sikereidhez, hát akkor tuti nagyon nehéz életed van.

5 év alatt, mindenkinek radikálisan meg kell hogy változzon az élete. Ha nem történik meg, akkor rengeteg energiát fordít ara az illető, hogy fenttartsa a változatlanságot. És ez nagy szenvedés.

A változáshoz, megújulás, alázat és új célok kellenek. Az új célok, és a megváltozott önmagad, új döntéseket hoznak, melyek teljesen új cselekvésre fognak sarkallani.

Persze, hogy segítségre van szükségünk, hogy ne vigyenek el a félelmekkel teli gondolatok és érzések rossz irányba.

Cél-Döntés-Cselekvés

Tiszta célok, határozott döntések, azonnali és bátor cselekvés, kitartás, és önmagadba vetett hitre van szükséged.

Ez nem megy egyedül. Még a leghíresebbek és legsikeresebbek is csapatban dolgoznak, hogy ha valakinek elmegy a tisztánlátásra, azonnal vissza tudják őt hozni a fénybe.

Csak egy ostoba és gőgös ember gondolja azt, hogy útmutatás, segítség nélkül képes úton maradni. (Ők azok akik azt mondják: ennek így kellett történnie. )

Mivel te is azok közé tartozol, akik érzik magukban, hogy többre hivatottak,  fogadd el a személyes meghívásom, hogy bekapcsold magadban az önindítót.

OtthonFa Önismereti Évindító Nap 2018

És akkor hirtelen megváltozik minden. Mert te megváltoztál 😉