Az életedet meghatározó pillanatok sorozata. Mindaz, ami a szabadságodat és a boldog életedet garantálja. És minden olyan energia ebben az egy pillanatban sűrűsödik össze, ami szükséges ahhoz, hogy te legyél az életed kapitánya. És ez nem más, mint a döntés hatalma.

Sziasztok OtthonFások! Szeretettel köszöntelek benneteket itt az Önismereti 33 élő Facebook műsorban, ahol megoldásokat kapsz varázslatok és mellébeszélés nélkül. A mai műsorunk címe a döntés hatalma. Én Kárpáti Boglárka vagyok, az önismereten alapuló problémakezelés specialistája. És máris kezdünk. Sziasztok OtthonFások! Újra itt az Önismereti 33 élő Facebook műsorban, ahol a valódi önismeret útján utazunk együtt már lassan fél éve, és nagyon remélem, hogy egyre többen és többen vagytok, és nézitek ezeket a műsorokat. Osszátok meg, adjátok tovább az ismerőseiteknek! Nyomjatok egy lájkot, imádjátok le a műsort, és írjatok egy hellot vagy egy sziát hozzászólásba, hogy lássam a hozzászólásokat, hogy beinduljon a folyamat. És hogyha máris van kérdésed, gondolatod, javaslatod, ötleted a műsorral kapcsolatban, akkor azt feltétlenül írd meg hozzászólásban! Ahogy a bevezetőben említettem, ma a döntés fontosságáról fogunk beszélni. És a következő hát témákat ragadtam ki ebből a nagyon-nagyon-nagyon széles és tág önismereti témából, a döntésből. Miért, mi is a döntés? Kezdjük is azzal majd a mai műsort! Miért kell neked döntened a saját életedben? Hogyan dönts? Tehát mi az a végtelenül egyszerű folyamat, ami alapján meg tudod hozni a számodra legjobb döntést? És az utánkövetés! Honnan tudod, hogy megfelelő döntést hoztál? Mit kell érezned, hogy fogod majd átlátni ezt az egész szituációt? És ez a téma azért jött, mert azt tapasztalom az OtthonFa Club belső csoportban, az előfizetői csoportban, hogy annyi információ van itt a döntéssel kapcsolatban, hogy igen-igen elveszünk, hogy most félek, hogy jól döntöttem-nem jól döntöttem. Rengeteget pro-kontra próbáljuk vizsgálni a szituációkat, analizáljuk, próbáljuk kivenni belőle a kockázatot, hogy nehogy kudarcba fulladjon. Kérdezünk, információt gyűjtünk, tehát rengeteg mindent csinálunk azzal kapcsolatban, hogy kiküszöböljük azt a lehetőséget, hogy rossz döntést hozzunk. Na, és innentől kezdve az egész őrület úgy, ahogy van, el van rontva. Hiszen pont emiatt nem hozunk megfelelő döntést, mert rengeteg minden információt be akarunk gyűjteni azzal kapcsolatban, hogy jó döntést hozzunk. De a valódi önismeret útján, ahogy haladunk egyre mélyebben és mélyebben oda belülre, bizony egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy nincsenek jó döntések vagy rossz döntések. Nem ez alapján teszünk különbséget a döntés között. Hanem mi is a döntés? És mi úgy szoktuk definiálni, szabad definícióban, hogy a szabad akaratod kifejezése, mentes minden félelemtől, megfelelési kényszertől, védekezési mechanizmustól és minden külső körülménytől. És leginkább az a fontos, hogy önszeretetre épül. Na, vegyük is végig, hogy mit jelentenek ezek pontosan.

Közbe én nyomok egy frissítést is a Facebookon, remélem, hogy tökéletesen hallotok és láttok, írjatok le mindent hozzászólásban, én pedig akkor nézem, hogy jött-e esetleg kérdés. Dalosné Erika, szia! Buruncz Márta, szia! Hello Kinga! Meszlényi Andi is itt van, juhuuu! Közbe Antal Tünde, Farkas Zsuzsa, Bartkó Csillát látom, hogy megérkezett. És Koszta Beátát is. És juhuuu, egyre többen, többen vagyunk! Ne felejtsétek el leimádni, lelájkolni a videót! És osszátok meg az ismerőseitek között! Mert azt gondolom, hogy ha te járod a valódi önismeret útját, akkor tudsz leginkább hatással lenni a környezetedre, hogy mindazt, amit te tanulsz és törekszel a gyakorlatba átültetni, azt próbálod példaként megmutatni a környezetednek. És így tudsz rájuk igazából hatni. Hiszen az észosztás, meg hogy elmondom neked a tutit, hogy hogy csinálod rosszul, és hogy csinálhatnád jobban, az egyáltalán nem biztos, hogy őt érdekelni fogja vagy tényleg pozitív változást tudsz nála elérni. De az, hogyha te járod a valódi önismeret útját, és igenis megmutatod, hogy ez mennyire pozitív hatással van a te életedre, ugye ez abszolút izgalmassá teszi, kívánatossá teszi a környezetednek is, hogy fejlődjön, hogy változtasson az életén. És így tudod kialakítani azt a támogató közeget, akik között tényleg boldogan tudsz élni.

Na és ahogy az előbb a döntés definícióját néztük, ugye nagyon érdekes az, hogy azt tanultuk régen meg az iskolában is azt tanítják, hogy elképesztő lexikonok, módszertanok vannak azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell döntést hozni, és hogy mi is a jó döntés. És ugye itt kavarodik a spiritualitás, a tudatos teremtés sztorija, itt kavarognak a racionális elméletek, a kvantumfizika tudománya, hogy minden a döntésen múlik, hogy egy egész filmsorozatot szenteltek a döntésnek, amit úgy hívtak, hogy Mátrix. És minden, minden, minden azzal foglalkozik, hogy hogyan kell neked jó döntést hozni. Na, hát akkor most elárulom a titkot. Ahogy már láthattad is a definícióban, az első és legfontosabban, amit jegyzetelj le, hogy soha a büdös életbe nem tudsz rossz döntést hozni. 2 fajta döntés van, az egyik, ami előrevisz, a másik, ami hátráltat. És ennyi. Az első, ami előrevisz, előrevisz a céljaid felé, tehát érdemes mindig azt dönteni. A másik, ami hátráltat, ami nem visz előre a céljaid felé. És punktum, kész, nincs több döntés. Van még esetleg olyan döntés, amikor nem döntesz, az is egy döntés. De azt is láthatod, hogy az most előrevisz téged a folyamatban, ha nem döntesz, vagy hátráltat. És ha ezt a 2 alapvetést jegyzed meg, hogy úgy döntsek, hogy mindig előrevigyen, hogy ebbe a pörgésbe, ebbe a sztoriba legyél benne, akkor végtelenül egyszerűvé válik az életed. Ugyanis az a legnehezebb és legőrjítőbb mentális káosz, amikor valaki annyi információt szed össze, tele van félelemmel, megfelelési kényszerrel, dolgoznak a védekezési mechanizmusai és ebben az állapotban akar dönteni. Nem lehet. Azt se tudod, hogy merre van, merre kell indulni, és hogy hányadikán van elseje. Nem lehet így dönteni. Tehát a döntésnél nagyon fontos, hogy ne vedd figyelembe a külső körülményeket. Miért? Mert egyetlen egy hatalmad van itt, ezen a Föld nevű bolygón, ezzel a hatalmaddal vagy élsz, vagy visszaélsz. És ez a hatalom a döntés. Minden a te döntéseden múlik, a te életed, a te körülményeid, a családod, a barátaid, az anyagi helyzeted, a hangulatod, a világod. Minden azon múlik, hogy te ott belül milyen öntudatlan, vagy milyen tudatos döntést hozol. És ugye a valódi önismeret útján nagyon-nagyon sokat gyakoroljuk azt, hogy lásd tisztán saját magadat, pont azért, hogy minél több tudatos döntést tudj hozni az életedben. Hiszen azért szenvedsz, azért van az, hogy valamit akarsz, és pont az ellenkezője valósul meg, mert nem egy tudatos döntés által teremted a külvilágodat, hanem valahol egy beakadás, egy védekezési mechanizmus, egy megfelelési kényszer, egy öntudatlan döntés hatására elkezd teremtődni és elkezd megvalósulni a te világodban. És onnantól kezdve ennyi volt. Jó? Tehát nagyon fontos, hogy amikor döntesz, döntés helyzetben vagy, akkor arra figyelj, hogy olyan döntést hozz, ami egy előrevivő döntés. És hát menjünk is tovább. Hogy miért kell neked dönteni a saját életedről?

Közbe nézem, hogy esetleg jött-e kérdés a döntéssel kapcsolatban. Azt látom, hogy már rengeteg hozzászólás érkezett. És máris nézem, hogy jött-e kérdés. Sziasztok, sziasztok, sziasztok! Hello csajok! Köszi, köszi, köszi! Aaa, Novák Tünde írja, hogy „szép vagy Bogi”. Köszönöm szépen! Mert azt csinálom, amit szenvedélyesen szeretek csinálni. És azért ez sokat hozzátesz ahhoz, hogy az ember hogy van. És ahogy van, az meg ugye mindig kiül az arcára.

Na, visszatérve itt a döntésre. Hát miért kell neked dönteni? Ugye egyetlen egy lehetőséged van arra, hogy teremtsd a valóságodat, és ez a döntés hatalma. Lehet mindenfélét csiribirilni, lehet varázsolni dolgokat, de alapvetően ha megnézed, az összes technika mindig a döntéssel van kapcsolatban. A te életedről neked kell döntened, hiszen a szabad akaratod, a választásod joga abban nyilvánul meg, hogy te hogyan döntesz. És sokan azt hiszik, hogy csak akkor kell dönteni, amikor valami nagy dolog történik. Holott ez nem igaz. Az életed döntések sorozata. Az is egy döntés, hogy reggel kikelsz az ágyból vagy nem. Az is egy döntés, hogy megmosod a fogad vagy nem. Az is egy döntés, hogy amikor pisilni kell, elmész-e pisilni vagy bepisilsz. Minden pillanatban döntesz, döntesz, döntesz, döntesz. Csak amikor egy olyan döntés helyzetbe kerülsz, amikor ki kell lépned a komfortzónádból, amikor azt érzed, hogy „úristen, ez most egy új dolog”, ilyen szituációban még nem döntöttél, na ott kezd el mindenhol világítani a piros lámpa, és próbál téged megállítani. És itt van az esszenciája ennek az egész döntés hatalmának. Hogy mikor döntesz úgy, ami előrevivő és mikor döntesz úgy, ami megállít téged. És hogyha ezt tisztán látod, akkor innentől kezdve végtelenül egyszerűvé válik az életed. Ugyanis, ugye hogyan dönts? Akkor tud az ember végtelenül egyszerűen dönteni így az életében, félelmek és megakadás és hátráltató gondolatok nélkül, hogyha tisztán látja azt, hogy hova akar eljutni. Hogyha tisztán látod a célodat, hogy most éppen idén mi a legfontosabb dolog, amit el akarsz érni, akkor végtelenül egyszerűen meg tudod hozni azt a döntést, ami előrevisz téged. Akkor is, ha félsz tőle, akkor is, ha komfortzónán kívül van, akkor is, hogyha mindenki azt mondja, hogy „úristen, de hülye vagy, hát hogy lehet ilyen döntést meghozni”, akkor is meg tudod hozni azt a szívbéli döntést, ami előrevisz a céljaid megvalósításának az irányába. hiszen az a fontos. Akkor fogod tudni a saját életedet élni, akkor fogsz tudni felszabadult életet élni, akkor leszel boldog, ha olyan döntéseket hozol, ami felszabadít, ha olyan döntéseket hozol, ami növeli az önbizalmadat, az önbecsülésedet, az önszeretet szintedet, és úgy éled az életedet, ahogy bizony-bizony te akarod. És lehet, hogy ezért konfrontálódni kell a környezeteddel, a családoddal, a pároddal, a barátaiddal, a szüleiddel, a gyerekeddel, de lehet úgy is konfrontálódni, hogy nem kell közben megölni egymást. És hogyha járod a valódi önismeret útját, akkor már tapasztalod, hogy igen, lehet dönteni önérdekérvényesítően úgy, hogy közben megmaradnak a kapcsolataid, hogy egyre mélyül a kapcsolódás az emberi kapcsolataidban és egyre jobban érzed magad, egyre felszabadultabban. Nem depis vagy, nem szenvedsz és stb., stb. Tehát hogy nagyon fontos, hogy azért kell dönteni minden pillanatban a nehéz helyzetekben is, nagy döntések, kicsi döntéseket is azért kell meghozni neked, mert neked kell vállalnod a felelősséget az életedért. És sajnos nem arra vagyunk szocializálva és szándékosan használom ezt a szót, hogy sajnos, hogy nyomatékot adjak neki, nem arra vagyunk szocializálódva, hogy felelősséget vállaljunk az életünkért. Hanem arra, hogy ujjal mutogassunk, hogy mindig más a hibás azért, mert nekem rossz az életem. Vagy mert rossz a párkapcsolatom, az a másik hibája, vagy az anyósom hibája, vagy a ’nemtudomkinek’ a hibája. De hogy nem az enyém. És alapvetően az az ember tud előrevivő döntéseket hozni, ami által felszabadítja az életét, ami által egyre boldogabb, egyre nagyobb bőségben él, egyre jó, egyre jobb jólétben él, aki vállalja a felelősséget a döntésének a következményéért. És itt van a titok! Hogy alapvetően azért nem merünk dönteni, azért nem merünk úgy dönteni, ami esetleg ellentmond a társadalmi elvárásoknak, a konvencióknak vagy annak a család mikrokozmosznak, amiben élünk, mert attól félünk, hogy olyan következményt teremtünk, amit nem bírunk el, amitől aztán szenvedés lesz, nem fognak szeretni, bírálni fognak, ki fognak utálni abból a közösségből. És ezért nagyon sokszor olyan döntést hozunk, amivel beidomulunk bizonyos helyzetekbe és pont ez az oka annak, hogy boldogtalan vagy, hogy depis vagy, hogy szenvedsz, hogy szar a párkapcsolatod stb., stb. Tehát nagyon sok, az életedben fellépő problémának az az oka, hogy nem saját magadért hozol döntéseket. Márpedig pontosan tudod, hogy a párod, a gyereked, a szeretteidnek akkor tudsz a legtöbbet adni, hogyha te jól vagy. Márpedig te akkor leszel jól, hogyha olyan döntéseket hozol az életedben, amelyek rólad szólnak. Jó? Tehát hogy figyelj oda, hogy dönteni kell.

Közben nézem, hogy jöttek-e kérdések. Azt mondja Vadas Anett: „Tudod mi a baj? Hogy én mindig mást nézek előbb, ha döntök. Másnak ne okozzak csalódást.” Igen, abszolút erre vagyunk szocializálódva és azért is beszélünk a döntésről, mert ezt meg kell tanulni. Azt hisszük, hogy „jajj, mit kell ezen így túllihegni, hát döntünk és kész”. De ez nem így van. Ha tényleg boldogságot akarsz, akkor nem elég csak mantrázni meg jót cselekedni meg nem tudom miket csinálni. Hanem igenis bele kell állni éles szituációkba, olyan szituációkba, ahol kényelmetlenül vagy kellemetlenül érzed magad. És hogyha benned van az, beléd nevelték, hogy „Figyelj oda kislányom, ne bánts meg mást! Nehogy csalódást okozz anyádnak! Nehogy, nehogy kellemetlen helyzetbe hozd magad! Nehogy konfrontálódni kelljen valakivel!” Ugye, hogyha ezt a fajta nevelést kaptad, akkor bizony-bizony előfordul az, hogy, hogy észre se veszed és megfelelési kényszerekből döntesz. Tehát hogy amit írtál, hogy úgy döntök, hogy ne okozzak másnak csalódást. És ez is már csak egy következmény. Mert hogyha így döntesz, ez alapján, akkor emögött még van egy félelem, és ez a félelem az az, hogy nem fognak szeretni. Ugye? Mert ha én csalódást okozok valakinek, ezt hallgattuk a szüleinktől, „Hogyha nem vagy jó kislányom, akkor nem foglak szeretni. Ha csalódást okozol, nem foglak szeretni.” Ugye? És jöttek a büntetések. És emiatt van az, hogy nem mersz másoknak csalódást okozni, mert félsz, hogy nem fognak szeretni és ezért hozol megfelelési kényszerekből, azaz félelemből döntést.

És jön is a következő rész. Hogy hogy hozol döntést? Félelemből vagy szeretetből, önszeretetből? Ugyanis aki félelemből hoz döntést folyamatosan, az soha nem foglalkozik azzal, hogy ő mit is akar valójában. Hogy ő milyen helyzetet akar teremteni. Hanem azzal foglalkozik, hogy mindenki másnak megfeleljen, hogy a szerepeit tudja élni. Tehát nagyon fontos, hogy ne félelemből hozz döntést.

Közben: „És mi van az ember tervez, Isten végez közmondással?” – írja Zsiros Rózsa. Hello Rózsa! Én azt gondolom, hogy van egy másik kedvenc mondásom, hogy „Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, a többi pedig Isten dolga.” Tehát hogy én erre a közmondásra azt gondolom, hogy ember tervez, Isten végez, szerintem ez egy felelősséghárító mondat. Főleg, hogyha belegondolsz abba, hogy ki is az Isten. Hol van az Isten? Hol lakik az Isten? Tehát vannak nagyon izgalmas közmondásaink, de hogy tényleg azt gondolom, hogy ez a Veterán és Babyboomer gondolkodásmódból származik. Amik igen-igen kifele mutogatós és felelősséghárítós dolgok. Tehát én azt gondolom, hogy ha valaki egy felelősségteljes életet él, folyamatosan döntéseket hoz, beleáll az életébe, mer konfrontálódni a saját boldogságáért, mert hát lássuk be őszintén, azért hogy te boldog legyél, azért neked kell konfrontálódni. Ki kell alakítani a lelki függetlenségedet, ki kell alakítani a mentális és az érzelmi önfegyelmedet. És hogyha te ezt nem teszed meg, akkor nem tudod megteremteni a boldog életet. Sokat hallottam én régen, hogy ne csodálkozz azon, hogy miért van az, hogy olyan kevés igazán boldog ember van a világon. Hát azért, mert a boldogságért meg kell dolgozni. Oké, hogy jár. Oké, hogy alapvetően minden feltétel adott. De azokkal a paradigmákkal, amelyeket beléd neveltek, na azokkal kell megküzdeni, nem a külvilággal, nem a kormánnyal, nem az állammal, nem a vallásokkal, nem az emberekkel kell neked küzdeni azért, hogy te boldog legyél. Egyszerűen csak a saját démonaiddal, a saját fejedben lévő önkorlátozó hiedelmekkel kell megküzdened azért, hogy a saját életedet boldoggá tudd teremteni. Jó? Na és akkor menjünk tovább.

Nézem még, hogy milyen kérdések érkeztek. És ugye még egy témát hoztam ma, ami talán leginkább segít abban, hogy tisztán tudd látni ezt az egész döntés őrületet. Hogyha leveszel róla minden egyes plusz sallangot, amit most így a döntéssel kapcsolatban tudsz, akkor végtelenül egyszerűen meg fogod érteni, érezni azt magadban, hogy mikor hozol előrevivő és mikor hozol hátráltató döntést. Vadas Anett írja, „szuper vagy”, smiley. Juhuuu! Aztán Dalosné Erika: „Én is kérdezem, hogy mi van az ember tervez, Isten végez közmondással?” Szerintem ezt az előbb kiveséztük. Igen, és akkor nézem, hogy esetleg még lejjebb van-e még kérdés. Oké. Egyelőre én nem látok többet.

Na, és akkor menjünk tovább. Mert most jön az egész döntés őrületnek az esszenciája. Most figyelj! Hogyan kellene, hogy érezd magad akkor, amikor megfelelő döntést hoztál? És szándékosan nem azt használom, hogy most jó vagy rossz, hanem megfelelő döntést hoztál. Ugye ez egy viszonyítási alap. Mihez viszonyítok? A célomhoz. Ha én le akarok fogyni 10 kilót, akkor ugye nem az a megfelelő döntés, hogy telezabálom magam csokival. Hanem mondjuk iszok egy csomó gyógyteát. Vagy ha venni akarok valamit, mondjuk egy nagyobb dolgot, mit tudom én, egy, egy fűnyírót, egy 100 ezer Ft-os fűnyírót, akkor nem biztos, hogy el kell költenem pici, apró kis dolgokra egy csomó pénzt. Ami egyébként 100 ezer Ft, de nem vettem meg a fűnyírót. Ugye ez sem egy előrevivő döntés. Hogyan érzed magad akkor, amikor a megfelelő döntést hozod? Most figyelj! Ugyanis ez egy nagyon, nagyon ki szokta csapni az OtthonFásoknál a biztosítékot. Onnan tudod, hogy jó döntést hoztál, hogy picit frusztráltan, félelemmel telien, izgatottan, olyan, olyan zsizsgősen érzed magad. Akkor hoztál megfelelő döntést! Ugyanis, ha a döntés után megnyugszol, elernyedsz, kényelmesnek érzed magad, azt érzed, hogy leesett a válladról a teher, akkor egészen biztos, hogy hátráltató döntést hoztál a céljaiddal szemben. Miért? Mert megnyugszol akkor, ha a komfortzónádon belül maradsz. Viszont ha kilépsz a komfortzónádon belül, akkor bizony-bizony megtörténik a zsizsgés az egész testedben, és azt érzed, hogy „Úristen, még nem tudom, hogy hogy fogom megcsinálni. De megcsinálom! Áááá!” És amikor olyan döntést hozol, ami a céljaidhoz visz, ami segíti a megvalósulásukat, abba van egy csomó elengedés. Gondolj bele! Le akarsz fogyni 100 kilót, hát el kell engedned rengeteg mindent. Az önsajnálatot, a nagy ruhákat, azt, hogy kifulladsz futás közben. Ezeknek az elengedéseknek van egyfajta szomorúsága, és amikor olyan döntést hozol, ami előrevisz a céljaid felé, abba benne van az elengedés szomorúsága is. Tehát nincs olyan ember, aki azt érzi a döntés utáni pillanatban, hogy „úristen, ő most aztán hú, de szuperul jól van, meg kényelmes meg boldog is, meg felszabadult”. Ugyanis ha ezt érzed, akkor benne maradtál a komfortzónádban és egy önámítós, önigazoló döntést hoztál. Ez az egyik, amit vegyél észre. A másik, hogy onnan tudod, hogy megfelelő döntést hoztál, hogy amikor meghozod a döntést, akkor így valami elkezd elindulni belülről, és, és, és cselekvésre késztet. Azt érzed, hogy csinálnod kell valamit. Hogy van egy pici gyomorgörcs. Van úgy, hogy nem is pici gyomorgörcs, csak azt érzed, hogy van valami gyomorgörcsöd, ami tök normális. Ugyanis amikor kiugrasz a szakadék széléről, elugrasz, akkor persze, hogy izgulsz. Felmegy az adrenalin, megváltozik az egész, elkezd élni a tested, valami történik. Persze, hogy azt érzed, hogy gyomorgörcs, hogy pici félelem, hogy izgatottság. Akkor hoztál jó döntést. Tehát hogy figyelj arra, hogy nem akkor hozol előrevivő döntést, ha így „fúúú”, ha így leeresztesz és megnyugszol, és „na jó, nincsenek bennem negatív érzések”. Ugye? Zakkant spirik szokták azt mondani, hogy nekem biztos nem arra kell mennem az utamon, mert ott én nekem nagyon gyomorgörcsös meg félelemmel teli, stb., stb. Nekem mindig azt tanították, hogy amikor gyomorgörcsöd van, az a felelősségvállalás érzése. Ugyanis a gyomorgörcs, a frusztráció egyetlen egy helyzetben múlik el, akkor, hogyha a cél megvalósítása a fontos, ha cselekszel. Csak cselekvés által tud elmúlni a gyomorgörcsöd, egyébként nem. Tehát hogy minden tanítással ellentétben, amit lehet, hogy eddig valaha hallottál, azért vannak beakadásaid az életedben, azért van, hogy hosszú időn keresztül hurcolsz nehéz puttonyokat és nem rakod le, mert nem a célodnak megfelelő döntést hozol. Ha depis vagy és jól akarsz lenni, akkor el kell kezdeni célokat tervezni. Hiába vagy frusztrált a céltervezéstől, az fog kihozni a depis állapotból. Mert kell valami, ami beindít, ami belelkesít, ami begyújtja a rakétákat. Hogy a belső tüzed, a belső erőd fel tudjon éledni, ahhoz az kell, hogy olyan döntést hozz, ami a céljaidhoz visz közelebb. Na de ha nincsenek céljaid, akkor mi van? Akkor van az, és ez a legnagyobb korlát az életünkben, hogy akkor összevissza döntünk. Hol ahol az anyám szeretné, hol ahol a főnököm, vagy úgy döntök, ahogy a párom. Ugye? Mint a búgócsiga forgok körbe-körbe. Hiszen nincs egy viszonyítási alapom, hogy én hogyan döntsek. És akkor igazából persze, hogy jön valaki, elkezd engem motiválni a valamire, és úgy fogok dönteni. Ugye ez a „hálózatépítőknél” szokott tök sokszor lenni, hogy az az „ideális célcsoport” a hálózatépítőknél, akinek nincs célja, nincs annyira jól, nincs annyira pénze, nem olyan jó a párkapcsolata, stb., stb. És ugye őket tökre lehet motiválni azzal, hogy a rendszer ad nekik célt. És hogyha a rendszer ad egy célt és te abba az irányba elmész, akkor olyan döntéseket fogsz hozni, amit a szádba adnak. Ne értsd félre, imádom a hálózatépítést, öt évig csináltam. Hát csak lássuk tisztán, hogy hogyan működik. Ettől függetlenül lehetsz benne milliomos, meg csináld, hajrá! Csak hogy lásd tisztán a dolgokat. És ugyanez. Hogyha valaki egy alá-fölérendelt párkapcsolatban él, és nincsen, nincsenek saját céljai, akkor tök egyértelmű, hogy ő lesz az alárendelt, és mindig bólogató Jánosként úgy fog dönteni, ahogy a környezete elvárja. És akkor ne csodálkozz, hogy rosszul vagy. Tehát hogy ott van, ha már arról beszélünk, ott van az az isteni teremtő energia a kezedben, és azt csak és kizárólag a szabad akaratoddal tudod használni. A szabad akaratod a választásod joga, amit a döntésed által tudsz megélni itt a Föld nevű bolygón. Tehát mindenféleképpen döntesz mindig, minden pillanatban, minden helyzetben. És úgy dönts, ami előrevisz téged a céljaid felé. Oké?

Na, közbe nézem, hogy jött-e esetleg még kérdés. Látom a csomó szívecskét meg morcos fejet, meg a mindent. Úristen, mi minden történik itt! Nyomok egy frissítést. És próbáld ki, tapasztald meg, ugyanis tényleg azt látom, hogy aki legalább megtapasztalja és kipróbálja azt, hogy úgy dönt, ahogy igen-igen érzi, hogy na, arra kell mennem. És lehet, hogy konfrontálódni kell, lehet, hogy egy picit fél, de be meri vállalni. Akkor igenis azt fogja érezni a döntése után nem sokkal, hogy egy felszabadult állapotba kerül. Na és akkor, nézem, hogy jött-e esetleg még kérdés. Farkas Zsuzsa írja, hogy „köszönöm megint”. Juhuuu! Én is örülök! Oké, azt írja Meszlényi Andrea: „Bakker, ez megint de jó Bogim. Ebben az állapotban, amit most elmondtál, én teljesen mást gondoltam. A gyomorgörcs, stb., nem értettem, de így ok! Köszönöm!” Igen, tehát nagyon fontos, hogy, hogy, hogy legyen megértés. És hogyha érted ezt az egész folyamatot, akkor sokkal könnyebb lesz az életed. Mint a forró kés a Nutellában, lehet úgy élni. Nem kell szenvedni, nem kell depizni. Nem kell belehalni ezekbe a dolgokba. Csak jól kell tudni csinálni, és ehhez igenis kell az önismeret, hogy lásd tisztán a belső folyamataidat. És igen, fontos, hogy hogyan döntesz, hiszen ez a te életed. És hogy ne 90 éves korodban gyere arra rá, hogy „basszus, ez nem csak a főpróba volt”. Hogy itt vagy egy 100 éves táborban, és, és azért jöttél ide, hogy élvezd ezt az életet. Idejöttél az öröklétből, az örök időből egy ennyi időre. És mégis sokan képesek végigszenvedni, végigtolni úgy az életüket, hogy boldogtalanok, hogy szenvednek, stb., stb. És hogy valójában mindenkinek ott van a lehetőség a döntés hatalma által, hogy olyan életet teremts magadnak, amilyet csak szeretnél. És én tényleg azt gondolom, hogy annyin múlik csak, hogy szembemész az érzéseiddel, vagy hagyod, hogy maguk alá nyomnak az érzéseid. Jó? Közbe nézem, hogy jött-e még kérdés. Kérdezzetek szituációkkal, helyzetekkel kapcsolatban! Tök szívesen veszem, hogyha leírod, hogyha te ezt tök másképp gondolod vagy tök másképp éled meg. Tehát hogy akkor, akkor lesz ebből egy tök izgalmas dolog, hogyha tudunk erről beszélgetni. Tehát hogy az a fajta kommunikáció, amikor valaki ugye úgy áll hozzá, hogy „Nahát, ez hülyeség. Ez tuti nem így van. Én jobban tudom.” Ugye ez nem egy előrevivő kommunikáció. Én tökre szeretek beszélgetni. Nem nagyon szoktam vitatkozni, de beszélgetni szeretek. És hogy abból mindig nagy csodák tudnak kisülni, amikor két ember gondolkodásmódja elkezd közelíteni egymáshoz. Na és abból, abból igazi csodák és felismerések tudnak születni. Jó? Tehát házi feladat a jövő hétre, hogy, hogy figyeld meg, hogyha úgy döntesz, ami kivisz a komfortzónádból, ami arra késztet, hogy átlépd a komfortzónád határát, hogy mi történik utána. Hogy mikor történik meg a felszabadulás? Mikor múlik el a szorongás? Mikor múlik el a félelem? „Mikor meghoztuk a megfelelő döntést – írja Soltész Tímea -, hogyan tudjuk elnyomni a félelmet.” Sehogy! Ne nyomd el a félelmet! Használd fel az erejét! A félelemnek akkora ereje van! Azt érzed, hogy félsz? „Igen? Félsz testem? igen? Hülye gondolatok jönnek? Tudod mit? Csak azért is szembemegyek! Tudod mit? Csak azért is megcsinálom! Tudod mit? Csak azért is konfrontálódok az édesanyámmal, az édesapámmal, a párommal, a főnökömmel! És én úgy fogok dönteni, ahogy én érzem, hogy nekem jó.” Ne akard elnyomni a félelmet! Az Önismeret 33 műsorokban beszéltünk már szerintem erről, hogy a félelem hatalmas erő. Az első műsorok között találod meg. És hogy hogyan tudod a félelem erejét felhasználni arra, hogy lendületet vegyél. Olyan, mint egy ugródeszka, amit hogyha beleugrasz, akkor kilő téged. Jó? Soha nem nyomjuk el a félelmet, mert rengeteg energiát szív el tőled, a teremtésedből. Zsiros Rózsa írja, „Igeen! És más döntéseibe sem szabad belenyúlni? Pedig gyakran megtettük. Szabad akarat!” Igen, ugye ez is nagyon fontos. Hogy, hogy minden olyan törekvés, ahol valamilyen információt, döntést, gondolatot le akarsz tolni a másik torkán, azzal igazából belenyúlsz a másik ember szabad akaratába. És gondolj bele, hogy neked milyen fontos, hogy szabad legyél, hogy úgy tudd élni az életed, ahogy az téged boldoggá tesz. Ne a félelmeidre hallgass. Ne arra hallgass, hogyha nem, nem vezeted félre a szeretteidet, akkor nem fognak szeretni. Azért szeretnek, aki vagy. És nem azért szeretnek, amilyen vagy. Oké? „Lemaradtam. Meg tudom hallgatni valahol?” Igen! Minden műsort meg tudsz hallgatni. Kattints a videó gombjára és akkor vissza tudod nézni. „Mindenképpen kell a félelem?” – kérdezi Novák Tündi. Nem! Sőt, egy idő után ellaposodik, elhalványul, elhomályosul a félelem. És sokkal tisztább lesz a cél. Át kell magad egy kicsit programozni, ugye paradigmaváltásra van szükséged, hogyha eddig egy félelem alapú életet éltél, akkor persze, hogyha történik veled valami, akkor „haaa” azonnal bekapcsol a félelem. Hogyha olyat csinálsz, amit eddig nem, akkor „haaa”, azonnal bekapcsolnak a félelmek. De minél többet gyakorlod a döntés hatalmát, ugye, az előrevivő döntések meghozatalát, minél többször lépsz ki a komfortzónádból, minél többször ugrasz le a szakadékba és növesztesz szárnyakat, egy idő után rutinná, szokássá válik, és elmúlik a félelem. Oké? Tehát semmi baj nincs azzal, hogyha most még félsz. Minél többet gyakorlod, annál jobban fog menni. Én a személyi edzőmtől tanultam, mikor nyekeregtem edzés közben, hogy „Nekem ez nem megy. Én ezt nem tudom. Én ezt képtelen vagyok megcsinálni.” És akkor mindig azt mondta (Losi), hogy „Nem, ez nem igaz. Nem igaz, hogy nem tudod megcsinálni. Csak még nem gyakoroltad eleget.”

Úgyhogy én ezt kívánom nektek a döntéssel kapcsolatban. Döntsetek jól jövő hét hétfőn 19 órakor is, akkor is itt az Önismeret 33 lesz. És azért lesz ez egy jó döntés, mert biztos, hogy előrevisz a céljaid megvalósításához. Mára én akkor búcsúzom. Találkozunk egy hét múlva! Küldd el a videót, nézd meg többször, jegyzeteld ki, írj kérdéseket és haladjunk együtt tovább a valódi önismeret útján! Csodálatos döntéseket kívánok neked. Szabadítsd fel az életedet! Hajrá! Sziasztok!