Sziasztok OtthonFások! Szeretettel köszöntelek benneteket a mai Önismereti 33 élő Facebook műsorban, ahol megoldásokat kapsz varázslatok és mellébeszélés nélkül. A mai témánk egészen rendkívülire sikerült, hiszen az lett a címe, hogy az „időparadox” a célkitűzésben és a célmegvalósításban. És ugye tök sokat beszéltünk már arról, hogy, hogy hagyni kell ezt a célkitűzést meg hagyni kell ezt a célmegvalósítást, mert hogy igazából nem túl sokat tesz azért, hogy a te életed boldogabb legyen. Jól kell csinálni, kell, hogy legyenek céljaid és ezeket meg kell tudnod valósítani, neked és nem másnak. De hogy van egy őrület ezzel az egész dologgal kapcsolatban és megvilágosodtam a múlt héten, mert valakik belekérdeztek több oldalról így ebbe a célkitűzésbe és a céltervezésbe. Kialakult egy beszélgetés, és akkor világosodtam meg, hogy hol is van az a probléma, ami leginkább gátol téged abban, hogy, hogy tényleg sikeresen meg tudd valósítani a céljaidat, és hogy egyáltalán el tudj odáig jutni, hogy ki tudd tenni az álmaidat és a vágyaidat.

Közben én is frissítek az oldalon. Gyertek, gyertek! Jelentkezzetek be, írjatok a hozzászólásba egy hellot, egy sziát. Osszátok meg a kedvenc csoportotokban és a saját idővonalatokon az adást! És akkor közben én látom a hozzászólásokat. Matiszlovics Zoli: „Sziasztok! Kép, hang rendben.” Köszi, Zoli! Városi Karolina, Mezeiné Zsuzsát látom. És természetesen gondolom, egyre többen és többen vagytok. Lájkoljátok le, szívecskézzétek le a videót, hogyha tetszik a téma, hogy én is tudjam majd, hogy mikkel készüljek legközelebb. Mindamellett, hogy rendkívüli témát, időparadoxonos témát választottunk, kettő személyes dolgot hadd tegyek hozzá. Az egyik és talán legfontosabb, hogy holnap lesz 1 éves az Önismereti 33 műsor. Úgyhogy juhuuuuu! Boldog szülinapot nekünk, OtthonFások! Ez az egyik és legfontosabb, amiért van okunk ünnepelni. Úgyhogy te is este bonts egy pezsgőt vagy igyál egy vodka-narancsot, és természetesen szintoholt alkohol nélkül, és ünnepeld meg, hogy már egy éve tudod hétről hétre követni a valódi önismeret útját. Ez az egyik és nagyon fontos sztori. Közben látom, hogy Mold Ági is itt van – hello Ági – és a többiek is érkeznek meg. Sziasztok! A másik nagyon érdekes dolog, hogy mennyire összefüggnek a dolgok. Vasárnap pihenőnapot tartottunk, ugye szombaton Antares 3-mom volt, elmaradt este a Skype, de még lett volna, és akkor vasárnap pihentünk. És „időparadox”, időutazós, az idővel kapcsolatos vasárnapot tartottunk és olyan filmeket néztünk, amiből információt lehetett kinyerni azzal kapcsolatban, hogy hogyan is kell jól, tudatosan hozzáállni ehhez az időhöz. És akkor ma délelőtt bejött az utolsó kérdés a múlt heti beszélgetésből és megvilágosodtam, hogy igazából erre van most nekünk leginkább szükségünk ebben az időpontban a valódi önismeret útján.

Úgyhogy közben el is múlt 7 óra, úgyhogy vágjunk is bele itt a fő, fő problémánkba ezzel az egész sztorival kapcsolatban, mert tényleg azt gondolom, hogy ez annyira nagyon fontos, hogyha ezt megérted és ezt elkezded átcsiszolni magadban, és ehhez alakítani az életedet, akkor ennyivel, sokkal könnyedebben fogod tudni lerázni magadról azt, amire már nincs szükséged és megvalósítani azokat a célokat, amelyek valóban a te céljaid. Jó, oké! Látom, hogy egyre többen vagyunk, juhuuuu!

Na, nézzük, hogy miről lesz ma akkor szó konkrétan. Ugye miért nehéz időt találnod a céltervezésre és a célmegvalósításra? Aztán fogunk arról beszélni, hogy mi az a pokol, amiből baromira nehéz kikecmeregni. És mi az az „időparadoxon”, ami sunyi módon hátráltat téged a céljaid megvalósításában? Ezek mind-mind-mind korszakalkotó és sorsfordító információk lesznek, úgyhogy elő a tollal és a papírokkal, és sercegjenek majd a jegyzetfüzetek. Hogyha természetesen van kérdésed a célkitűzéssel, a célmegvalósítással kapcsolatban, vagy ha állandóan azt érzed, hogy nincs elég időd és állandóan időhurkokba kerülsz, és semmire sincs időd, és rengeteg feladatod van, és sokszor már elborítanak a feladataid, akkor ezeket a kérdéseket feltétlenül tedd fel hozzászólásban, hiszen itt, az élő adásban fogok rájuk válaszolni. Ha pedig itt nem marad időnk – ugye megint idő -, akkor pedig a műsor után természetesen a hozzászólás alatt én is fogok rá válaszolni. Illetve ha utólag nézed ezt a videót, akár a YouTube-on, akár a Facebookon, akár az Önismeret 33 weboldalon, akkor is természetesen tedd fel a kérdéseidet akár itt a videó alatt hozzászólásban, akár a hello@otthonfa.hu e-mail címre küldd el nekem és akkor fogok rá válaszolni. Kérdés sose maradjon megválaszolatlanul. És talán a legrosszabb, amikor saját magunknak akarjuk megválaszolni a kérdéseinket, tele védekezési mechanizmussal, egóval, spiri egóval. Az mindenhova visz, csak előre nem. Na és hogyha tetszik az adás, akkor feltétlenül oszd meg a kedvenc csoportodban és ismerőseid között, hogy ők is tanulhassanak, hiszen a tudás benned is akkor válik hatalommá, hogyha továbbadod. Úgyhogy hajrá!

Na, és akkor menjünk is sorba itt a problémákon itt ezzel az egész „időparadoxon”, célkitűzéses, célmegvalósításos sztorival. Kezdjük azzal, hogy mi is az idő. Ez egy nagyon fontos dolog, Antares 1, Antares 2-n – ugye a csoportos önismereti tréningjeimen – nagyon sokat foglalkozunk ezzel a gondolkodásmóddal, beállítottsággal, ezzel a, ezzel az egész idő sztorival, hogy ez hogy néz ki. Természetesen mélyileg nem megyünk most ebbe bele, de amit feltétlenül el kell tudnod fogadni az idővel kapcsolatba, az, az első témánkba, az az, hogy az idő, az egy olyan, olyan dolog, ami minden egyes gondolatodat valamilyen módon átszövi. Nincsen olyan gondolatod, aminek ne lenne köze az időhöz. Ez tök fontos, hogy, hogy ezt el tudd fogadni. Amikor arról beszélsz, hogy késel, amikor arról beszélsz, hogy nem érsz rá, amikor arról beszélsz, hogy 24 óra, 36 óra, 48 óra is kevés lenne egy napra. Amikor arról beszélsz, hogy fogy az idő és hogy, és hogy idősödsz és hogy mit tettél le az asztalra. A szerelemben is, hogy sose veszítselek el, stb., stb. Tehát hogy az elengedés nehézségében is benne van az, hogy „Úristen! Már, már lesz idő, amikor már ez vagy ő nem lesz velem.” Tehát minden gondolatodat átszövi az idő. Ezt érdemes nagyon átgondolni. Hiszen hogyha ez valóban így van és hidd el nekem, hogy valóban így van, akkor alapvetően hogyha nem uralod az időt, nem uralod az idődet, nem fekteted jól be az idődet, akkor bizony az idő fog téged uralni. Ugyanúgy vagyunk ezzel, mint a pénzzel is. Ha te nem uralod a cashflow-dat, akkor a cashflow magába fog szippantani és a pénz fog téged uralni. Jó? Tehát ez az első és legfontosabb, amit kérlek, hogy fogadj el, hogy meg kell tanulnod uralni az idődet. És hogy hogy tartozik ez a célkitűzéshez és a célmegvalósításhoz ez az egész „időparadoxon”, erről fogunk majd mélyebben beszélgetni. Ugye az „időparadoxon”, az, az valami ellentétet jelöl, hogy, hogy mi az, hogy végtelen mennyiségű időnk van. De ugyanakkor azt érezzük, hogy sosincs időnk. És hogy minél gyorsabban próbáljuk tenni a dolgainkat, annál gyorsabban szalad az idő. És hogy kutatások igazolják azt, hogy 45 éves kor felett, sőt, 60 éves kor felett meg pláne azt tapasztaljuk, hogy sokkal-sokkal rövidebbek a nappalok, sokkal rövidebbek a hónapok és az évek. Nem igazán tudok erre mit mondani. Saját tapasztalatból én nem érzem azt, hogy felgyorsult volna az idő azáltal, hogy a biológiai órám minden egyes évvel eggyel többet mutat. De a kutatások ezt mutatják. Úgyhogy gondold végig, hogy nálad ez hogy működik, hogy hogy vagy te az idővel. Milyen barátságban vagytok az idővel? Ki ural kit? Ki van alá-fölérendelt viszonyban? Nagyon sokan keresnek meg azzal a problémával, hogy elkésnek, hogy állandóan elkésnek. És, és hogy, és hogy próbálják, keresik tréningek, alvástréning, ilyen, olyan, amolyan időtervezés, ez, az, amaz, de hogy alapvetően a leg, legbelső, legmélyebb okba nem mennek bele persze, hiszen nem önismerettel foglalkoznak, csak technikákkal. De hogy a leg, legmélyebb oka annak, hogyha valaki állandóan késik, az az, hogy nincs jó barátságban az idővel. Hogy van egy olyan gondolata, van egy olyan paradigmája, mint hogyha az idő, az egy rajta kívülálló dolog lenne, ami állandóan siet, ami szalad előre, alig bírja utolérni. Állandóan loholni kell innen oda, onnan ide, a gyerekér, a ’nemtomhova’, stb., stb. „Edzésről el ne késsek.” „Hú, most gyorsan főzök.” „Jajj, most összetakarítok.” „Jajj, ezt csinálok, jajj, azt csinálok.” És ugye ezek az állapotok mennek az életében, és ennek az embernek igazából az a legfontosabb megtanulandó feladata, az a legfontosabb megoldás az életében, hogy ki kell keveredni a pszichológiai idő fogságából. Aaaa, tudom, új fogalom. A pszichológiai idő, az annyit jelent, hogy az idő relatív. Gondolj abba bele, hogy amikor vársz valakire -10 fokban kint, a Vörösmarty téren a karácsonyi vásárba megbeszéltétek, hogy együtt mentek shoppingolni, és vársz rá -10 fokba és már majd megfagysz, és 5 percet késik. Akkor az az 5 perc, az maga a pokol. Hiszen nem kezdesz el valahova vörösbort menni keresni, hogy hol tudsz felmelegedni, vagy teát, mert ott beszéltétek meg. És ugye ott az az 5 perc, az óráknak tűnik. Mondjuk egy vizsgán például, és már csak 5 perced van hátra, de van 2 feladatod a matek érettségin vagy a, vagy az, az angol írásbeli vizsgán, akkor ugye 5 perc mennyire kevés időnek tűnik. Tehát ezt jelenti, azt, hogy az idő relatív, ami azt jelenti, hogy viszonyítás alapú. Hozzád, a te beállítottságodhoz, a te hangulatodhoz mérten neked úgy tűnik, hogy hol gyorsabban telik el az a 60 másodperc, hol meg rövidebb idő alatt telik el. És ilyen, ilyen, tehát hogy hol gyorsan, hol meg nagyon lassan telik az idő, holott az óra mutatója ugyanúgy számolja a másodperceket. De neked mégis hol őrület 5 perc, hol meg „úristen, úristen, mindjárt letelik”. Tehát nagyon fontos, hogy ahhoz hogy a célmegvalósításod, a célkitűzésed, az jól tudjon működni nálad, ahhoz nagyon fontos elfogadnod azt a tényt, hogy te uralod az idődet. És a te beállítottságod, a te attitűdöd az, ami segít neked abban, hogy gyorsan vagy lassan teljen az idő, vagy pont a megfelelő ütemben teljen az idő. Jó? Ezt kérlek, hogy jegyzeteld le.

És akkor én pedig nézem, hogy van-e kérdés. „Ez nekem most a legnagyobb problémám, az időbeosztás.” – írja Schmidt Gábor. Igen, nagyon-nagyon sok mindenki keres meg ezzel kapcsolatban, hogy „gyomorgörcsös vagyok tőle”, „nem vagyok én robot, hagyjál engem ezzel békén Bogi”! „Hiába írom be, úgyis mindig borul, úgyse történik”, stb., stb. És hát nagyon-nagyon fontos így az időtervezéssel kapcsolatba – és tényleg csak zárójelben pár mondat. Az OtthonFa Clubba nagyon sokat foglalkozunk vele, Antaresen is. És igazából 1 hétig egyfolytában lehetne az időtervezésről beszélni, hogy, hogy és még nem is csináljuk, csak a beállítottságodról, hogy hogyan állj hozzá ahhoz, egy egész hetet tudnék beszélni, hogy hogy csináld jól! De nagyon röviden tényleg csak annyit, hogy az időtervezést, azt azért kell csinálni, hogy felszabadítsd magad a pszichikai idő fogságából. Oké? Mert a pszichikai idő, az a fajta időérzékelés, ahogyan te érzékeled az időt, és hogyha te ezt nem uralod, és azt érzed, hogy ez így ellep téged, akkor nagyon fontos, hogy megtanuld uralni. És akkor tudod jól uralni, hogyha van egy órád, illetve van egy szuper időterved a Google Naptárba vagy a gyönyörű határidőnaplódba. És az időtervezést azért használjuk, hogy felszabadítson. A terveink alapvetően borulnak, de vannak fix dolgok, amik mindig ugyanakkor történnek, hogy mikor mész edzésre. És valahogy úgy működünk – megfogalmazhatatlan és megmagyarázhatatlan, hogy miért, de úgy működünk -, hogyha a naptárba be van írva az edzés, be van írva a találkozó a barátnőddel, be van írva, hogy elmész fodrászhoz, kozmetikushoz, a haverokkal sörözni, bármi, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel fogod megtenni azt a dolgot, ha le van írva a határidőnaplódba. Oké? Ezt is kutatások igazolják. És ez tényleg így van. Ki kell próbálni, meg kell tapasztalni. Illetve nagyon fontos dolog, hogy azért is tervezünk időt – és ez is segíti az időuralásodat -, hiszen mindig azt tanítják, hogy a sikeres ember, a nyugodt, a kiegyensúlyozott, a boldog, laza ember, akinek magas az önbecsülése és az önbizalma, határozottan, magabiztosan tud önérdekérvényesítően fellépni, ezek az emberek papíron gondolkodnak. Ami azt jelenti, hogy amit nem kell fejben megjegyezni, azt nem raktározza el a fejében, hanem kiírja, kirakja. Nem úgy gondolkodik, hogy végiggondolja, hanem fog egy papírt, egy tollat és elkezd rajzolgatni, összekapcsolja a bal és a jobb agyféltekét, ami hihetetlen nagy kreativitásra, ugyanakkor célzott kreativitásra ad lehetőséget. És ezek elképesztően fontos dolgok. Miért? Azért, mert ha te akarod uralni az életedet, ha sikeresen akarod kitenni magadból a vágyaidat és az álmaidat, és ezeket meg is akarod csinálni ebben az őrületes szembeszélben, ami van a világban és a te életedben is, ahhoz ez egy nagyon-nagyon fontos belső beállítottság, hogy hogyan állsz hozzá az időhöz, mennyire jó az időbefektetésed. Ne is időbeosztást csinálj, hanem fektesd be az idődet jól. Ugye mindenkinek 86 400 másodperc áll a rendelkezésére. Egy nap ennyi másodperc. Mit kezdesz vele? Ugye a Lucy című film kezdődik azzal, hogy az életet 1 milliárd éve kaptuk. Mit kezdtünk vele? És hát azt kell vele kezdenünk, hogy nagyon jól kell befektetni az időnket a saját képességeinkhez, készségeinkhez, most még talán rejtett képességeink felszabadítása általi szent cél, életfeladat végrehajtásához kell ez, hogy meg tudjuk csinálni. Jó? Na, ebbe egy kicsit én is belezavarodtam. Kérdezzetek!

„Hát ez a felszabadulás érdekelne.” – írja Ági. „Én a késők táborában vagyok, bár mostanában már kevésbé és nekem is jó lenne napi 48 óra.” Ági! Jössz az Évindítóra és így össze fogod tenni a kezedet, hogy bíztál bennem, hogy eljössz. Mert hogy az egész Évindító erről fog szólni. Most pár mondatban. Ugye akik késnek, azért késnek, mert tele van az agyuk felesleges információval. Tök sok mindent csinálnak azzal, mielőtt elindulnak, és nemcsak azokat a dolgokat, ami ahhoz kell, hogy el tudjon indulni, hanem még 2 nappal előre is, „úristen, még gyorsan bepácolom a husit”, meg „akkor még kivasalom a holnap reggeli ingemet”, meg a ’nemtudommicsoda’. És hogy az egész céltudatos cselekvés, az átmegy egy ilyen egós nyüzsgésbe.

És térjünk is át akkor ezzel a kérdéssel kapcsolatban a következő témánkra! Ugye az első nagy témánk az idő volt. A második nagy téma pedig egy óriási nagy hazugság a célkitűzéssel és a céltervezéssel kapcsolatban. Ugye Ági írta azt, hogy, hogy neki 48 óra is kevés lenne, hogyha, ha lenne egy napban. Illetve hogy, hogy rengeteget késik. És ugye a legtöbb mindenkinek ez probléma. Probléma egészen addig, amíg nem tudja különválasztani az adott tevékenységeiben, hogy mi az, ami előrevisz a céljaim felé és mi az, ami tökre ráér. Antares 2-n tanuljuk eléggé mélyen az időbeosztást, időtervezést, és ott szoktam azt mondani, hogyha összeírod az összes feladatodat, amit el kell, hogy végezz ma, az körülbelül 1 hónapnyi feladat. Mert azt csináljuk, hogy mit tudom én, bűntudatunk van hétvégén, hogy mondjuk nem csináltuk a dolgainkat, és akkor hétfőn, kedden tiszta frusztráltan kelünk fel, mert „úristen, meg kell csinálni ezt meg az, meg azt is elhanyagoltam, meg ezt sem”. Aztán amikor a munkahelyünkön éppen nem a munkahelyünk adta feladatokat csináljuk – ugye mindenki volt alkalmazott – előfordul, hogy ott intézzük a személyes ügyeinket, akkor azért van lelkiismeret-furdalásunk, nem biztos, hogy tudatosan, de öntudatlanul biztosan, hogy ott nem a dolgoddal foglalkozol, hanem tök mással. Amikor otthon vagy, mivel a munkahelyeden otthoni feladatokat csináltál, ezért haza kell hozni munkát, ezért otthon azért van lelkiismeret-furdalásod, mert nem a gyerekeiddel, nem a pároddal töltesz tartalmas, minőségi időt, hanem dolgozol, mert haza kellett hozni a munkát. Hétvégén pedig már tök frusztrált vagy, hogy végre pihenhetsz, de nem tudsz pihenni, mert benned vannak őrületes gondolatok. Na és ebből a fajta ördögi körből, ebből a pokolból kell tudnod kikeveredni, kiszedni magadat ahhoz, hogy le tudj nyugodni, le tudj lazulni és azt érezd, hogy hát te tök lazán, tök nyugodtan, nem kapkodva, nem sietve mindig odaérsz időben, sosem késel el. Minden feladatodat elvégzed és marad a barátokra, a gyerekekre. Este nem vagy feszkós, hétvégén nem vagy idegbeteg. Nem kapkodsz, és mégis minden feladat, sőt, még sokkal több feladat is el van végezve. Na ez az a fajta céltudatos gondolkodás, ami segíti a céljaid kitűzését és megvalósítását. De! És most figyelj, most kapaszkodj meg, most készítsd oda a pálinkát, mert a kérdés, ami igazából beütötte nekem az utolsó szöget a rögzült gondolkodás koporsójába, az az volt, amikor valaki írta, hogy sikerként, hogy „ja, és ma foglalkoztam a céljaimmal”. És ez ilyen, fúúú, nagyon fura volt. És így visszakérdeztem tőle, hogy „És az mit jelent, hogy foglalkoztál a céljaiddal?” Hát azt jelenti, hogy, hogy, hogy, hogy hát hogy, hogy a tervezést csiszolta, hogy egyre jobb lett. Hogy, hogy akkor kitűzte a határidőket. És hogy egy 2 órát tudott a céljaival foglalkozni. Aztán beszélgettem valaki mással, akinél ugyanúgy előjött ez a probléma, hogy igazából kevés ideje van egy nap arra, hogy a céljaival foglalkozzon, mind tervezés, mind megvalósítás szempontjából. És akkor is fogtam a fejem, hogy „ó, jajj, hogy ez, ez, ez így nagyon nem jó irány”. És akkor jött még valaki, aki mondta, hogy „Figyelj, Bogi! Én kitöltöttem a, az Évtervezőt meg az Évtervezőt, de egyszerűen arra sincs időm és energiám, hogy elővegyem és hogy tisztán lássam, hogy egyáltalán én mit is akarok.” És akkor itt ültem, és akkor gondoltam, hogy egy liter pálinka se lesz elég arra, hogy én ezt így feldolgozzam. Na, vajon miért?

Arról beszélünk, hogy azért foglalkozunk a célkitűzéssel, azért szánunk rá pénzt, időt, energiát, hogy fejlődjünk ezen a területen, mert az az élet, amit most élünk, az nem annyira tesz boldoggá, az nem annyira a saját életünk. Az tele van megfelelési kényszerekkel, félelemmel. És van egy víziónk, egy pozitív jövőképünk azzal kapcsolatban, hogy hogyan akarunk élni, milyen párkapcsolatot akarok, milyen anyagi helyzetbe akarok kerülni, hogyan, hogyan akarom érezni magam, milyen érzésekkel akarok rendelkezni. Hogy néz ki egy csodálatos napom? Hova akarok utazni? Milyen dolgokat akarok birtokolni? Ugye ezek mindig benne vannak az Évtervezőbe. És az történik és azt csináljuk, hogy van olyan idő, amikor ezzel a pozitív jövőkép tervezésével és megvalósításával foglalkozunk és van olyan idő, amikor más, egyéb teendőket, dolgokat végzünk. És itt ültem, és arra gondoltam, hogy én most elmegyek az Obiba, veszek kötelet és felakasztom magam. Miért? És hogy higgyétek el, hogy ez brutális fontos dolog, hogy ezt megértsd!

Közbe nézem, hogy jött-e esetleg kérdés. Jajj, már nagyon eltekertem. És igen! Szia Antal Tünde! Hello! Soltész Tímea, szia! Nagyon fontos, még tudtok jelentkezni az Évindító Napra, úgyhogy ha még esetleg nem tetted meg, akkor feltétlenül gyere. Na, és akkor térjünk vissza, nem láttam most több kérdést. Tehát az, az, azt kell megérteni, hogy azt mondod, hogy vannak az életedben olyan időpillanatok, olyan eltelt másodpercek, amik ketyegnek visszafelé, amikor azt mondod, hogy vannak olyan időpillanatok, hogy a célod megvalósításával foglalkozol, mert épp akkor arra érsz rá, mondjuk az énidődben. És vannak olyan időpillanatok, amikor már más tevékenységeket kell elvégezned. Dolgoznod kell, vasalnod kell, kocsit takarítani, mit tudom én. Na és akkor itt van életed egyik legnagyobb problémája. Hogy mi az? Az, hogy ezt a kettőt különválasztod. A céltudatos gondolkodás, a céltudatos kreativitás, a céltudatos cselekvés, a céltudatos élet, a céltudatos gondolkodás maga, az azt jelenti, hogy az életem minden egyes pillanata én rólam szól. Tehát nincs olyan, hogy eltelik egy nap, amibe nincs énidő. Ugye? Hogy így, így szánjál magadra énidőt! Science fiction! Hát amikor úgy éled az életed, hogy az nem énidőbe történik, akkor, akkor te hol vagy az életedben? Most próbálok tök bután nézni, jó? Tehát nincs az életedben olyan időpillanat, ami ne énidő lenne. Nincs az életedben különválasztottság, hogy most a céljaimat valósítom meg, most meg takarítok. Most elmegyek a munkahelyemre dolgozni, most meg a céljaimat valósítom meg. Úristen! Hát ha így élsz, akkor egy olyan szétszakítottság állapotában vagy, amikor leválasztod magadat a belső forrásról, amikor leválasztod magadat a céltudatos gondolkodásról, akkor igazából akkor vagy zombi, akkor élsz robotpilóta üzemmódban. És azt mondod nekem, hogy mondjuk napi hááát fél – egy óra az, amit rá tudsz szánni a célod megvalósítására, az az énidőd. És az összes többi, a 22,5 órában pedig mit csinálsz? Amikor a pároddal szeretkezel, amikor bemész a munkahelyedre, amikor a kocsiba ülsz vagy tömegközlekedsz, amikor elmész pisilni, amikor kávézol, amikor a munkahelyeden kommunikálsz a, a beosztottjaiddal vagy a főnököddel, amikor felemelsz egy egeret, amikor felemelsz egy telefont és beszélsz valakivel, minden egyes pillanata az életednek énidő, én rólam szól. Minden pillanat! És minden egyes pillanatban a céltudatos gondolkodásmód alapján a célzott kreativitásomat beleviszem a célzott cselekvésbe és valósítom meg az álmaimat és a vágyaimat. Ha mosok, ha főzök, ha takarítok, ha a munkahelyemen gürizek, tök mindegy, mit csinálok. Mi a titok? Az a titok, hogy úgy osztom be az időmet, hogy itt belül én azt a fajta beállítottságot, attitűdöt, hozzáállást választom, hogy most amit csinálok, az közelebb visz a célom megvalósításához. Minden egyes dolog. Ha a gyerekkel moziba megyek, az is. Miért? Mert az egy tudatos pihenőidő, kell a regenerálódás, kell a feltöltődés. Amikor dolgozom a munkahelyemen, az azért kell, hogy most valamiből finanszírozni tudjam az anyagi biztonságomat. Amikor este elmegyek még egy üzleti tárgyalásra, az azért kell, mert akkor is a célommal foglalkozom. Reggel, mikor fogat mosok, akkor is a célommal foglalkozom. Minden egyes pillanatban a célommal foglalkozom. Érthető vagyok így? Nincs olyan, hogy „de jó, ma tudtam foglalkozni a célommal”. Minden egyes be, ki lélegzetvételeddel a célod megvalósításán dolgozol. Vagy tudatosan, vagy öntudatlanul. Mert amikor azt hiszed, hogy te nem a célod megvalósításán dolgozol, akkor is teremted az életedet, akkor is egy célt valósítasz meg. Csak lehet, hogy a mély tudatalattiból, lehet, hogy védekezési mechanizmus, lehet az anyukád programja, de valamilyen célt megvalósítasz. Ha nem tudatosan, akkor öntudatlanul. Kérdezzetek! Jó?

Azt mondja, hogy Nyikos Mónika, „hello, szia Nagykőrösről”. Majláth Brigitta: „Munkahelyemen folyamatos elutasításban van részem. Egyre fáradtabbnak érzem magam nap mint nap. Megfordult a munkahelyváltás a fejemben. Több változtatást eszközöltem magamon, mégsem lett támogató a környezetem. Szerinted ezek után csak a munkahelyváltás a jó megoldás? Köszönöm a válaszod!” Mire használod a munkahelyed, a jelenlegi munkahelyedet? Mi a célja annak, hogy te ott dolgozol? Miért pont ott dolgozol? Tehát tisztán kell látnod, hogy miért hoztad meg azt a döntést, hogy te arra a munkahelyre mész be, ott teszel valamit, amiért te kapsz egy összegű fizetést. És hogyha most ez a munkahely nem szolgálja a céljaidat, nem szolgálja azt a pozitív jövőképedet, azt a célt, amit te kitűztél magad elé, akkor el tudod azt dönteni, hogy jó az a munkahely vagy sem. Ez is egy nagyon fontos dolog, hogy mindig akkor vagy döntésképtelen állapotban, akkor próbálsz így teljesen elveszni az agyalásban – pro-kontra, hogy legyen, micsoda, mi a jó, mi az előnye, mi a hátránya -, amikor nem látod tisztán a célt. Ugyanis amikor tiszta a cél előtted, akkor végtelenül egyszerűvé válik a döntés. Előrevisz a céljaim felé, vagy hátráltat? És mindig úgy döntök, ami előrevisz. Jó, Brigitta? Tehát nem tudom megmondani, hogy jó megoldás a munkahelyváltás vagy sem. Ehhez ugye abszolút ismerni kéne, hogy mi a célod. Mi a jövőképed? Hogy akarsz élni 5 év múlva? Milyen vágyaid vannak? Milyen az időbeosztásod? Miben támogat? Kreatív vagy csak abszolút racionális munka. Tehát hogy nyilván azokat a szempontokat veszem figyelembe, hogy előrevisz a hosszútávú céljaimhoz vagy hátráltat. Miért érzem magam szarul egy munkahelyemen? Nem feltétlenül azért, mert nem ez támogatja a céljaimat. Azért, mert nincs rend a fejemben. És sodródom, nem én uralom az időmet, nem én uralom az életemet, nem én döntök a sorsom felett. Éppen ezért azt gondolom, hogy a munkahelyemen engem rángatnak összevissza. Általában alapvetően csak a belső beállítottságodat, hozzáállásodat kell megváltoztatnod önmagadhoz, és hogy hogy állsz hozzá a munkahelyedhez és akkor a kollégák, a főnököd is úgy fognak hozzád állni. Ez se tudom, hogy működik, de így működik. Tehát változtasd meg a hozzáállásodat a munkahelyedhez, és amikor már ott is jól tudod magad érezni, igazából akkor már tök mindegy, hogy hol dolgozol és mit csinálsz. Van olyan tanítványom, akinek volt egy célja, hogy ő akar egy, egy üzleti tevékenységbe belefogni. De az nagyon sok pénzt kíván, hogy, hogy be tudja indítani a saját kis bizniszét. Mit csinált? Fél éven keresztül, fél éven keresztül – egy tök csinos csajt képzelj el – elment gyárba dolgozni napszámosnak külföldön azért, hogy majd egy fél évvel későbbi tréningre el tudjon menni, ami sok pénzbe kerül. Hogy utána 1 év múlva azt a tevékenységet tudja végezni, amit ő akar. És fél éven keresztül egy gyárban dolgozott és nem derogált neki. Nyilván egy idő után abbahagyta, mert hogy nem azért csinálta, mert hogy, nem olyan alacsony az önbecsülése. De addig minden egyes áldott nap, vagy egy héten négyszer-ötször, tök mindegy, bement a gyárba dolgozni. És minden nap, amikor föl kellett kelnie hajnalban, azzal a gondolattal kelt fel, hogy most azért kelek fel, hogy majd fél év múlva el tudjak menni arra a tanfolyamra. Este hullafáradtan azért nem bömbölt, mert tudta, hogy most ez a nap azért kellett, hogy fél év múlva el tudjon menni arra a tanfolyamra. És higgyétek el, megcsinálta! Hogyha megvan neked az Életfeladat Beindítása Szeminárium, akkor pontosan tudod, hogy kiről van szó. Jó!

Aztán közbe Farkas Zoli: „Na ez az, vannak itt külső tényezők is, nem?” Nem! A céltudatos gondolkodásban, ahogy élünk, ahogy a sikeres emberek élnek, ahogy te is élni akarsz – és figyelj ide -, a döntéseidet nem külső körülmények határozzák meg, hanem az, hogy te mit akarsz. És hogy te mit akarsz, az független minden külső körülménytől. Ezt lehet, hogy így elsőre nagyon nehéz bevenni. Csinálni kell, gyakorolni kell és az információ tudássá fog érlelődni benned. Jó? Tehát ne foglalkozz a külső körülményekkel.

„Én megváltoztattam a hozzáállásomat és láss csodát, a kollégák is megváltoztak pozitívan!” Juhuuuuu! Tök jó, ügyi vagy Dóra! Gratulálok! Ez tényleg erről szól. Az Antares Önismereti Tréningen tök sokat foglalkozunk azzal, hogy a családban rendezni a, a, a viszonyokat és hogy igazából nem kell hozzá a másik ember, csak az a lényeg, hogy te hogyan rendezed magadban az emberi kapcsolataidat. És itt is erről van szó, hogy te hogyan rendezed azt, hogy te mit csinálsz nap mint nap. Hiszen amikor arról beszélünk, hogy minden nap eltelik 86 400 másodperc, az a te 86 400 másodperced. A te énidődből ketyeg az az óra. Nem érsz rá. Nem tudod azt mondani, hogy „Húúú, ma annyit dolgoztam, hullafáradt vagyok, ma már nincs kedvem foglalkozni a céljaimmal.” Egész nap a céljaidat építetted vagy romboltad. És az csak a te hozzáállásodtól függ, hogy melyiket. Hogy építkeztél vagy romboltál. Érthető vagyok? Rizán Dóra írja, „neked köszönhetem, Bogi”. Juhuuuu! Tökre örülök. Hajrá, hajrá, gyerünk tovább! Na, én is frissítek egyet, hátha akkor több hozzászólást látok. Vagy hogy is csináltam a múltkor? Á, tudom, beléptem a videóba. Na ameddig, amíg én bekerülök ide a videóba, addig írjatok kérdéseket bármivel kapcsolatban. Ezzel az idővel, hogyan működik ez az egész. Ez egy tök fontos dolog, hogy megértsd. Nyilvánvalóan az Évindító Napon és a, a, a tervező, fejlesztő füzetek nagyon sokat fognak neked ebben segíteni, de óriási előnyre teszel szert, ha már a tervező, fejlesztő füzeteket ezzel a fajta hozzáállással, attitűddel töltöd ki. És az Évindítón már úgy vagy, hogy azok az információk nem teljesen szüzek neked, hanem van némi tapasztalatod azzal kapcsolatban, hiszen akkor sokkal mélyebben, sokkal jobban be fognak ivódni beléd azok az információk. „Egy barátom azt mondta – írja Schmidt Gábor -, hogy top 10-es listákban tervezzek, tehát először a legfontosabb 10 dolgomat végezzem, a többit zárjam ki. Aztán ha ez a 10 megvan, jöhet a következő és azután.” Ugye a prioritásról beszél, a fontossági sorrend felállításáról. Ez ugye benne van a 2017-es Évtervező füzetben, hogy miután ezt leírtad – ez egy nagyon-nagyon fontos dolog, köszi Gábor -, mindenféleképpen fontos az aznapi feladatokat priorizálni. Rengetegféle módszer, eszköz, technika van arra, hogy hogyan válaszd ki, hogy melyik a legfontosabb aznap. Egyébként az a legtutibb, hogyha top 1-et választasz ki, a lehető legfontosabbat, ami előrevisz a céljaidhoz, és hogyha azt megcsináltad, akkor utána az összes többi igazából már csak bónusz.

Jó, közbe nézem, hogy jött-e esetleg még kérdés. „Üdv Svájcból!” Hello Krisztina Svájcból! Juhuuuu! Hát én ezt úgy imádom. Na, egyelőre nem látok több kérdést, úgyhogy menjünk tovább. Tehát összegezve eddig az időről beszéltünk, és ahhoz a fajta céltudatos gondolkodásmódról, ahhoz a fajta beállítottságról, hozzáállásról, hogy minden egyes eltelt másodperc énidő. Minden egyes eltelt másodperc arról szól, hogy valósítom meg a céljaimat. Bármit teszek, bármit csinálok, az vagy hozzátesz a pozitív jövőképemhez, vagy elvesz tőle.

Na és akkor még egy fontos gondolat így a mai videóban, hogy az egész élet, az egész törekvés, az időbefektetésed, az, a döntéseid, hogy mit vonzol be, hogy, hogy hogy élsz, milyen párkapcsolatba, milyen anyagi szinten, ez általában mindig azon az egy dolgon áll vagy bukik – és nem is azon, hogy milyenek, hogy most megfelelési kényszerből vagy szívből jövőek -, azon áll vagy bukik, hogy van-e célod. Hogy vannak-e életterületre lebontott céljaid? Hogy van-e 5 éves, 10 éves, 15 éves, 25 éves célod. És hogy nem kell ezeket robotikusan, nagyon komolyan venni. Már ha van egy 10 éves víziód, hogy hogy akarsz élni és azért te minden nap, minden egyes másodpercben megfelelő beállítottsággal és attitűddel teszel, akármilyen nehéz helyzetben is vagy, ez a legfontosabb, pláne akkor! Hogyha szar az élet, ha nehéz az élet, ha szenvedés van, akkor a legfontosabb dolog, hogy tűzz ki egy célt, és innentől kezdve válaszd meg a gondolataidat, válaszd meg a döntéseidet, válaszd meg a cselekedeteidet, és ezek legyenek összhangban a céljaiddal. És ez fog téged kihozni a mókuskerékből. Ez fog téged kihozni a szarból. Ez fog téged előrevinni a felé a pozitív jövőkép felé, amit felfestettél magadnak, ha felfestettél magadnak. És hogy tök sokan beszélnek arról, hogy miért fontos célokat kitűzni, meg hogy az a boldogság, meg hogy akkor úristen, gazdag leszel meg sikeres, meg a nem tudom micsoda. Ez tökre így van, de hogy ez mind csak következmény. Az élet maga az, hogy élj! És ez a legfontosabb célja az életednek. De ha nem tudod, hogy hova tartasz, ha nem tudod, hogy hova akarsz fejlődni, ha nem tudod, mit akarsz elengedni, ha nem tudod, milyen párkapcsolatot akarsz, ha nem tudod, milyen munkahelyet akarsz és csak azt mondod, hogy „Hát ez van, mert nekem ezt dobta a kocka.” Meg „nekem nincsenek lehetőségeim”. Figyelj ide! A gondolkodásod és a gondolkodásod hatalma az ott van a te fejedben. És ott van az erő a te kezedben is. Sokkal többre vagy képes, mint amiről azt hiszed, hogy képes vagy. Nem ez a kérdés, hogy képes vagy-e rá. A kérdés az, hogy hajlandó vagy-e rá. Hajlandó vagy-e erőfeszítést tenni a változásért? Hajlandó vagy-e erőfeszítést tenni azért, hogy azt a fajta beállítottságot tudd élni minden egyes pillanatban, ami előrevisz téged oda, ahol várod saját magadat? És hogy tényleg azt gondolom, hogy, hogy felejts el mindent. Tényleg az lenne a legkönnyebb, hogyha elfelejtenél minden egyes eddig hallott, kapott információt, segítséget, tréninget. Mert hogyha most nem tudod jól csinálni, akkor azokat dobd ki, felejtsd el, ne azokhoz próbálj ragaszkodni. Ne is akarj feltétlenül új technikát tanulni a céltervezéssel meg a célmegvalósítással kapcsolatban, mert hogy nem a technika a lényeg. Nem az a lényeg, hogy top 1 vagy top 10, vagy hogy priorizálsz. Ezek már csak, ezek finomítások. Amikor már megvan a gondolkodási mód, amikor már cselekvés közben tisztán látod, szinte öntudatlanul hasítasz előre a célod felé, akkor jöhetnek ezek a kisebb, cizelláltabb technikák. De a legfontosabb az, amit el kell tudnod sajátítani, hogy legyen benned egy kapitány, aki uralja az időt és uralja az életedet. Legyenek céljaid. És valaki kérdezte, hogy most mi van akkor, hogyha ezek megfelelési kényszerből adódó célok? Nem baj! Indulj el, ha már, ha, ha megfelelési kényszerből vannak céljaid, akkor is indulj el. Hiszen a motiváció, a lelkesedés, az akkor fog jönni, mikor úton vagy. Amikor a papír fölött leírod azt, hogy most keresel 100 ezer Ft-ot, de te havi 1 millió Ft-ot akarsz keresni, akkor ott még csak több blokk, korlát, görcs fog feljönni. Az még nem fog téged motiválni, az még nem fog téged előrevinni. Át kell menni a félelmeken, át kell menni a blokkokon, és az csak akkor tud megtörténni, hogyha mozdulsz, hogyha elindulsz. És amikor már magad mögött hagyod ezeket és kitisztul a kép, akkor jön be a motiváció, akkor jön be a lelkesedés. „Azta, ekkora kraft van bennem? Vissza kettő, padlógáz!” Oké? Tehát hogy fordítsd meg a gondolkodásodat, mert, mert ezek a nagyon racionális gondolkodások, hogy hogy kell időt tervezni, semmi köze a valódi időtervezéshez. Ez ott kezdődik, hogy milyen a te gondolkodásmódbeli beállítottságod. Ha valaki – agyrém – problématudatos gondolkodásmódban, teli félelmekkel kezdi el az idejét tervezni, nyilván ez is jobb, mint hogyha el se kezdte volna, de akkor sem az az elsődleges, hogy top 10, meg top 5, meg hogy priorizálni kell. Oké? Nem! Meg hogy énidő kell. Naponta legyen fél órád magadra. És a, a többi időben meg kivel vagy? Oké? Tehát hogy ez tök fontos, hogy ezeket tedd rendbe magadba. Jó! Van-e kérdés?

Azért állítom meg így a gondolatot, mert egy-egy gondolat kifejtése, tényleg egy hétig tudnék beszélni. És, és hogy írjatok, írjatok kérdéseket, mert akkor tényleg a te elakadásaidra és a te problémáidra tudok választ adni. Nagyon nagy ez az anyag, óriási nagy. És hogy ezért indulunk a legbelső, legfontosabb lépésnél, és az pedig a gondolkodásod megfelelő megválasztása. Jó?

Na, hölgyek, urak, én nem látok most több kérdést. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kérdésed, amit írtál, az ne látszódna. Úgyhogy, közbe Pál Pityit látom, „Nekem most gyakorlatilag 90% az énidő, mert egy tudatos gyász tükrében az önismeret, a visszatalálás önmagamhoz a célom. Így a többi dolog mellékes. Megteszem, ellátom a hétköznapi dolgokat, de most csak én vagyok a cél, mert nem menne tovább. Szóval a másik véglet. Mit mondasz? Változtassak benne? Meddig normális ez?” Nagyon jó vagy! Általában sajnos mindig egy tragédia az, ami elvezet önmagunkhoz minket. Amikor már nagyon-nagyon-nagyon fáj, akkor fordulunk sokszor végre tisztán önmagunkhoz. Úgyhogy bárkit is veszítettél el – ha jól tudom, akkor a, a párodat -, mindenféleképpen legyél neki hálás azért, hogy ezzel a döntésével visszavezetett saját magadhoz. Én azt gondolom, hogy a nagyon mély gyász, az kb. fél év. És 3, 3-5 év kell ahhoz, hogy az ember mosolyogva, szeretettel, hálával telten tudjon valakinek a halálára gondolni. De ez nem azt jelenti, hogy az élet megáll. Nem, az élet megy tovább. És most kaptál egy új utat, egy új lehetőséget, és én azt gondolom, hogy tedd tovább, amit eddig. Nagyon jó az irány, hogy befele indultál el. Nézz szembe a félelmeiddel, a fájdalmaiddal és akkor el fog jönni az a nap, amikor reggel úgy kelsz fel, hogy gyönyörű a hajnal, gyönyörűen süt a nap, gyönyörűen csicseregnek a madarak, finom illatokat áraszt a természet, és akkor, ott meg fog történni valami radikális változás. Úgyhogy gyerünk tovább! Jó? Ne add fel!

„Hiszen elvégre, végtére is ahány ember, annyi világ, tehát ennyi forráskód is. És mindenkihez más kód illik.” Schmidt Gábor, figyelj ide drága! Azt szeretném tőled kérni, hogy imádlak téged, meg azt az őrült fejedet, de tanulj már meg tisztán kommunikálni. Mert 10 mondatot írsz le és abból is csak annyit értem, hogy köszönöm! Nagyon szívesen! Tiszta kommunikáció, Gábor! Hajrá!

Azt mondja, hogy Benkéné Kis Mónika: „Én ilyenkor úgy feldobódom és meg szeretném váltani a világot, de ha eltelik pár nap, leülnek ezek az érzések. És ezeket hogy lehet visszaállítani?” Nagyon fontos kérdés! Juhuuuu! Az érzelmi intelligencia területéhez tartozik a személyes motiváltság, érdemes megnézni a, a Szabadulj fel! OtthonFa önismereti csopiba rendszeresen osztok meg ezzel kapcsolatba dolgot, illetve az OtthonFa Clubba 13 nap csak az érzelmi intelligenciáról és az érzelmi önfegyelemről szólt. Úgy tudod visszaállítani a motivációdat, hogy fejleszted az érzelmi intelligenciádat, egyre önérdekérvényesítőbb életet kezdesz el kialakítani magadba. Te, nagyon elzsibbadt a lábam, bocsánat, hogy ilyen fejeket vágok. Ilyenkor tudod, mászkálnak benne a hangyák. És ahogy fejleszted az érzelmi intelligenciádat, úgy fogod a személyes motiváltságodat irányítani és uralni. A személyes motiváltság, az a hangulattal nagyon szorosan összefügg. Ha jól érzed magad, ha pozitív gondolatok, pozitív érzések vannak benned, tök mindegy, hogy mi van a külvilágban – hogy éppen mennyi csekket tudsz befizetni vagy nem, vagy hány száz milliót buktál el a tőzsdén, tök mindegy, hogy mi van a külvilágban -, a te belső érzelmi stabilitásod áll, mert magas az érzelmi önfegyelmed és kialakítottad a lelki függetlenséged a külső világgal kapcsolatban. Na ilyenkor van az, hogy a saját belső motivációd, az nem tűnik el 48 óra alatt. Nagyon sokan egyébként, hamis tanítók, kihasználják ezt a pszichikai állapotot, hogy tudják azt, hogy az embereknek újra és újra motivációra van szükségük, ezért adják nekik a szeretet fröccsöt, aminek igazából semmi alapja nincsen. Úgyhogy figyeljetek erre oda. „Sziasztok! Nekem például az egyik hosszútávú célom, hogy olyan előadó, motivátor, segítő legyek 5-10 év múlva, mint te.” Juhuuuu! Jajj, de cuki vagy, Cili! Húúú, hát köszönöm szépen! Én nem tudom, hogy mennyire vagyok motivátor. Előadni előadok, törekszem segíteni és támogatni a, az önismereti változásotokat, és hát hogy én azt gondolom, hogy erre is vannak biztos előadói technikák, de hogyha benne van a szíved, lelked, ha ez őszintén jön belőled, akkor ezt nem kell tanulni. Ez így fog jönni. Többször el szoktam mondani, hogy én alapvetően egy zárkózott, befelé forduló, introvertált személyiség vagyok. Csak amikor azt csinálom, amit szenvedélyes szerelemmel tudok csinálni, hát az így jön ki. Őrület ez, tudom.

Oké, én nem látok több kérdést. Hölgyek, urak, én nagyon szépen köszönöm a mai figyelmeteket ismét. Ne felejtsétek el, hogy jövő héten hétfőn este 7 órakor újra Önismereti 33, ahol megoldásokat kapsz varázslatok és mellébeszélés nélkül, itt a valódi önismeret útján. Most pedig bontsatok egy pezsgőt, igyatok valami finomat és ünnepeljétek meg az Önismereti 33 önismereti műsor 1 éves fennállását! Találkozunk jövő héten szuper témákkal. Addig is, sziasztok!