Sziasztok OtthonFások, szeretettel köszöntelek benneteket a mai Önismereti33 élő Facebook műsorban, ahol megoldásokat kapsz varázslat és mellébeszélés nélkül. A mai témánk: miért fontos a kontroll elengedése a párkapcsolatban. Ezt fogjuk ma jól kivesézni, rengeteg témával készülök, saját sztorikkal, a tanítványaim sztorijaival, hogy mi minden történt az elmúlt egy hónapban, és még két meglepetéssel is készültem, a mai adás végén fogom ezeket majd leleplezni neked. Én Kárpáti Boglárka vagyok, az önismereten alapuló problémakezelés specialistája, és tarts velem az Önismereti33-ban most.

Szeretettel köszöntelek újra itt az Önismereti33-ban, ahol a párkapcsolati témát veséztük ki az előző műsorokban is, illetve ma pontot teszünk ennek a témának a végére. Az előző műsorokat itt a Facebook-on meg tudod nézni utólag is, videó formájában, illetve nemsokára feltöltésre kerülnek majd az OtthonFa blogra is, ahol írásos formában, illetve mp3 formában is le tudod őket tölteni és meg tudod őket hallgatni, akár buszon, akár otthon, akár éjszaka, ahogy neked jólesik.

Nagyon érdekes volt az elmúlt időszak, amikor előveszünk így egy-egy témát, pláne amikor elővesszük a párkapcsolati témát, akkor mindig ízekre szednek engem a tanítványaim, és hát ugye a saját párkapcsolatomban is vannak izmos dolgok, amiket meg kell oldani, és erről is szeretnék ma egy pár dolgot mesélni, olyan esettanulmány módjára. Illetve van három fő téma, amit szeretnék majd egy kicsit körbejárni, ami remélem, hogy rengeteget fog neked segíteni a megértésben, hogy miért komplikálja túl az életedet, ha van irányítási kényszered. Illetve remélem, ki fog derülni a mai műsorból, hogy van-e irányítási kontrollod, irányítási kényszered.

Szóval hogy miből adódik az irányítási kényszer, ezt fogjuk egy kicsit önismereti oldalról megnézni. Hogyan teszi tönkre az emberi kapcsolataidat, hogyha van esetleg öntudatlan, vagy tudatos irányítási kényszered. Illetve hogyan engedd el ezt a félelemből születő irányítást, és hogy hogyan tudod felülírni magadban ezeket a régi programokat, amelyeknek az lett az eredménye, hogy irányítási kontrollosok leszünk és hát lássuk be őszintén, hogy hát azért mindannyiunkban van bőven ebből. És természetesen még két meglepetéssel is készültem így a párkapcsolati témakör zárásához, úgyhogy erről nemsokára fogok egy kicsit bővebben beszélni.

Na és akkor vágjunk is bele a műsorba, mint említettem, miért fontos a kontroll elengedése a párkapcsolatodban. Két történetet is hoztam, az egyik a saját történetem, ami öt-hat évre, még az előző párkapcsolatomra vezethető vissza. És hát nagyon érdekes most már ezt így utólag látni, hogy amikor az ember benne van a dobozában, akkor azért annyira nem lát sokszor tisztán, és hogy ezért olyan jó, hogyha van egy őszinte, tiszta tükrünk, merthogy ő tud segíteni. És hát akkor nekem is megérkezett hála a jó istennek. De a szituáció az az volt, hogy én abban az időben egy üzletet építettem, és én mindig azt hittem és azt gondoltam, hogy a párom, hogy az akkori párom elképesztően támogat engem, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy én sikeres legyek. És hogy ő ezt így mondta is, és tett is érte, de hogy valahogy mindig az volt, hogy azt éreztem, hogy minden egyes esemény, vagy alkalom után, mikor hazamentem ebből az üzletépítésből, akkor balhé volt, sokat veszekedtünk, zsörtölődött, hiszti volt, és hogy nem igazán tudtam akkor hova tenni ezt az egész dolgot. És hát ugye hogy jön ehhez az irányítás. És úgy, hogy ő öntudatlanul rettenetesen félt attól, hogyha én bekerülök egy új közegbe, idegen emberek közé, ahol fejlett emberek vannak, ahol újat tudok tanulni, ahol be tud engem szippantani ez az egész új dolog, akkor ő el fog engem veszíteni, merthogy ő nem járt a változás útján akkor még. Azt mondta, hogy ha a változás ennyi szenvedéssel jár, akkor hagyjam őt békén ezzel az egész hülyeséggel. És hát ugye a veszteségtől való félelme, hogy engem elveszíthet, őt öntudatlanul arra késztette, hogy ne tudjak sikeres lenni, ne tudjak szabad lenni, megpróbálta irányítani az életemet, hogy mit csináljak, hogy csináljak, mi az elvárás, mi lenne jó. És igazából én ebből csak egy gyomorgörcsöt, egy feszítő érzést érzékeltem és láttam. És ugye ma már tudom azt, hogy igazából én az elől akartam menekülni, hogy ne legyen bekontrollálva az én életem, hogy mikor kivel találkozom, mit csinálok, hogy pörgök. Én egy nagyon nyitott, szeretettel teli csaj vagyok, én mindenkit ölelgetek, szeretgetek, puszilgatok, tökmindegy, hogy egy perce, egy éve vagy ezer éve ismerem. És ő ennek nem nagyon örült annak, hogy én többfajta közösségbe járok, és több száz emberrel tartok kapcsolatot. És hát bizony meg is szakadt az a párkapcsolat, és ennek óriási köze van ahhoz, hogy az ő hozzáállása ennyire erős volt, hogy az öntudatlan veszteségtől való félelme, az ennyire bekorlátozta az én szabadságomat.

Na de közben nézzük, hogy kik vannak itt, sziasztok. Hogyha itt vagy, akkor nyomj egy lájkot vagy imádd le a videót, hogy lássam hogy itt vagy és nagyon jólesik az elismerésed, illetve várok a hozzászólásban egy sziát, egy sziasztokot, akkor is, hogyha itt vagy velem élőben, akkor is, ha videón nézed ezt a műsort. És természetesen várom a felismeréseidet, a kérdéseidet, a gondolataidat itt a párkapcsolat területén, hogy mi minden jött neked ez alatt az egy hónap alatt, amíg a párkapcsolattal foglalkoztunk. Vagy ha úgy érzed, hogy van olyan ember, akinek szüksége lenne erre az Önismereti33 műsorra, akkor taggeld be a nevét hozzászólásban, illetve oszd meg a videót, hogy egyre több ember lássa, tapasztalja ezeket a gondolatokat, hiszen így tudunk közösen dolgozni a világ megváltoztatásán.

Közben Valentin Daninál látok egy hellót, és Pető Lillát, és Balázs Róbertet vagy Róbert Balázst köszöntöm nagy szeretettel. Mindig probléma, amikor két vezetéknév van, és akkor melyik-melyik.

Na és akkor menjünk is tovább, ugye két történetet ígértem, ez volt az első. A másik pedig egy tanítványommal esett meg, nem is olyan régen. A párkapcsolatban, amikor fejlődés van és változás van, akkor valahol mindig ott van a félelem azzal kapcsolatban, hogy hát, ha jobban megismerem, fognak-e szeretni, én szeretni fogom-e magamat, ha a másik elkezd változni, akkor lehet, hogy kifele megy a kapcsolatból. És ugye a veszteségektől való félelem nagyon sokszor visszafogja a változást. És akkor egyszer csak felébredünk egy reggel, és azt érezzük, hogy nem szeretjük a másikat, nem szeretnénk tovább vele élni, nem elégít ki, nem érezzük támogató közegnek, és akkor mindenki néz, hogy most egyik pillanatról a másikra megváltoztak a dolgok. És hát nyilván nem egyik pillanatról a másikra változtak meg, hanem akkorra ért be az a változási ciklus, az a változási periódus, amikor már önfelvállalásba tud átmenni a valódi vágy, és a valódi akarat, hogy mit is akarunk a párkapcsolatban. És beszélgettem vele, és hát kiderült, hogy igazából rengeteg olyan pont van az ő oldaláról, ami bizony irányítás és kontroll. Hogy hányszor menjen el hova, hányszor találkozzon, hogy ő mindenben támogatja, mindenben szereti, mindenhol ott van, de azért alapvetően vannak szankciói, ötletei, szabályai azzal kapcsolatban, hogy a párjának az új élete, amibe becsöppent, annak hogyan kellene megnyilvánulniuk a saját életébe. És hát van egy kedvenc mondásom, amit talán a páromtól hallottam először. Kiskorúak fogják be a fülüket. Ugye nem lehet egyszerre dugni is, meg szűznek is maradni. Tehát ha a változás jön, akkor jön a lavina. És azt te próbálhatod irányítani, kontrollálni, és azt hagyni kell, engedni kell. Arra kell fókuszálnod a figyelmet, hogy te mit akarsz, hogy te milyen érzésekkel akarsz rendelkezni. És hogyha még van közötök egymáshoz, akkor van közös cél, lesz közös jövő, ha pedig nincs, akkor az a fantasztikus üzenete ennek az egész változási folyamatnak, hogy tök jó, fel kell szabadítani egymás jövőjét, és hagyjuk a fenébe, hogy kontrollálni próbáljuk, illetve ragaszkodjunk egy dologhoz. Hiszen a párkapcsolatnak a fejlődése kettő módon történhet meg. Vagy mélyül, igaz? Vagy szakad. És mind a kettő pozitív változás, még akkor is, nyilván, ha az egyiket veszteségként éljük meg – de nem az, hiszen arról szól, hogy felszabadítjuk a másik jövőjét. És hát éppen ezért nagyon fontos, hogy amikor arról beszélünk, hogy irányítás, meg kontroll, valójában nem csak saját magunkat zárjuk egy szűk ketrecbe azzal, hogy folyamatosan a figyelmünk ott van a másikon, hiszen nem magunkat töltjük, hanem a másikat, hanem a másikat is igazából rabszolgasorba, egy őrületes, megfelelési kényszerekkel teli, félelmekkel teli életbe sodorjuk, hogyha tele vagyunk irányítási kényszerrel és megfelelésekkel.

Közben nézem, hogy jött-e kérdés, gondolat, észrevétel, hozzászólás, bármi. Szóljatok hozzám, kérdezzetek tőlem, hiszen imádok beszélgetni, erről szól is az OtthonFa, úgyhogy ezek a műsorok is igazából azért vannak, azért jöttek létre, hogy tudjunk beszélgetni minél többen, minél értelmesebb dolgokról.

Na, és akkor nézzük a következőt, hogy ugye miből is adódik ez az irányítási kényszer. Hogy miért érezzük azt, hogy nekünk kell kontrollálni a dolgokat. Mert hogyha nem figyelünk oda, nem szólunk rá, nem készítem ki neki, akkor tuti elfelejti, rosszul csinálja, nem jól csinálja. És valahogy úgy néz ki a statisztika, hogy a párkapcsolatban az irányítási kontroll, az körülbelül 80%-ban a nőkre igaz, és 20%-ban a férfiakra. És szinte 100% ebből az, aki nem tudja, hogy irányítási kontrollban van. Hiszen azok, akik irányítási kontrollban vannak, ez részükről egy kompenzációs viselkedés. Ha valamitől nagyon félnek, ha valamitől nagyon tartanak, amit azzal próbálnak meg kiküszöbölni, megakadályozni, és nem megteremteni a jövőjükben, hogy próbálnak mindent a lehető legjobban csinálni ahhoz, hogy a lehető legjobb végkimenetelt kapják. Na és ez a legnagyobb szűkös, szegénységtudatos gondolkodásmód, mert nem tudhatjuk, hogy mi lesz soha a végkimenetele egy dolognak.

Én közben jelzem, hogy nálam lefagyott a Facebook, remélem, hogy nálatok minden okés, és van kép és van hang, közben kérdezem itt is. Igen, kaptam egy okét, hogy nálatok van, minden rendben, és remélem, hogy nálam is rendbe áll és bármi akarja, hogy ne lássalak titeket, az huss innen, és igenis látni akarom a hozzászólásaitokat és kérdéseiteket.

Tehát nagyon fontos, hogy alacsony önbecsülésű embereknél, alárendelt szerepet játszó embereknél, passzív életmódot élő embereknél biztosan elő fog fordulni az, hogy a párkapcsolatukban elkezdenek irányítani. Sőt, hogyha a karrierjükben, a hivatásukban nem tudnak sikereket elérni, akkor szinte 100%, hogy a párkapcsolatban próbálják először a párjukkal, aztán a gyerekükkel kiélni ezt az irányítási kényszert. Vannak bizonyos szakmák, ahol vezetni kell embereket, és hogy leginkább a kisgyermekekkel foglalkozó, még akár beakadt bébi buber gondolkodású embereknél jön elő ez az irányítási kényszer.

És, hát hogy hogyan teszi ez tönkre az emberi kapcsolataidat… hát teljesen. Úgy teszi tönkre, hogy az az ember, akit te megpróbálsz irányítani, végtelen nagy szeretettel, tehát mindenfajta rossz szándék nélkül, ő egy idő után öntudatlan megfelelési kényszerek rabságába fog majd bekerülni, és azt fogja érezni, hogy szabadságra vágyik. Azt fogja érezni, hogy menekülni akar otthonról, a társaságodból, és folyamatos konfliktusok, elhallgatások, valóságferdítések, ködösítések fognak történni a kommunikációban, mert azt érzi, hogy nem lehet őszinte azzal, aki irányítani és kontrollálni akar. Mert minden mozzanata, pillanata, kivel beszéltél, hánykor értél oda, ő mit mondott, te mit reagáltál, kell ennek megfelelni. És onnan tudod lemérni, hogy benned van-e esetleg ilyen irányítási mánia, vagy kontroll, hogy mi az, ami érdekel a pároddal kapcsolatban. Hogy arra kérdezel-e rá, hogy mi történt, kivel beszéltél, és hogy érzed-e a frusztráltságot magadban, mondjuk hogyha férfi a párod és nővel találkozott, hogy elmondd-e mindent, hogyha nő a párod és férfival találkozott, hogy elmondd-e mindent. Vagy arra kérdezel rá, hogy szia édes, milyen napod volt? Hogy az érzései érdekelnek, vagy kronológiailag érdekel az, hogy min ment aznap keresztül. És mindenre neked kell tudnod reagálni. Aztán irányítási kényszer az is, amikor, puszta jó szándékból, reggel valaki mindent előkészít a másiknak. Becsomagol neki, összerakja a kajáját, megfésüli, kivasalja a ruháját, tehát hogy… hölgyeknél szokott ez előfordulni, hogy egy kicsit így azt érzik, hogy… ugye szokták is mondani a csajok, hogy nekem három gyerekem van, és akkor abba benne van apa, meg a két gyerek. És hogy ez tök gáz, hogyha a párodat nőként úgy kezeled, hogy ő egy gyerek, mert akkor ugye anyaszerepben vagy vele kapcsolatban is, aminek nyilván az lesz az eredménye, hogy a férfi az anyukájával akar majd szerelmeskedni, az anya a gyerekével akar szerelmeskedni, ugye tudat alatt, és ebből teljes téboly lesz. Naná, hogy egyre rosszabb lesz a szexuális élet, és nem lesz szex, és tönkre fog menni a kapcsolat is. Ugye amikor úgy hívják egymást a párok, hogy anya és apa, úgy szólítják egymást, és nem becézik egymást, vagy nem a keresztnevükön szólítják egymást. Ugye ez abból maradt meg, hogy a gyerek tanulja meg, hogy ki az apa, meg ki az anya. De hogy párkapcsolatban ne szólítsátok úgy egymást, hogy anya meg apa, mert nem vagytok egymásnak a szülei. Hanem szólítsd a nevén, szólítsd úgy, hogy szerelmem, hogy édesem, hogy kedvesem, hogy életem, hogy szívem, ahogy a leginkább tudod őt becézni, oké? Ez tök fontos.

Na és akkor az irányítási kényszerre visszatérve, tehát amikor a hölgyek mindent elintéznek. Van olyan tanítványom, aki szokta mondani, hogy elutazik a férje, és akkor neki össze kell készítenie a cuccait. És hogy ez is olyan érdekes, hogy egy felnőtt férfi nem tud magának becsomagolni, vagy összerakni a ruháit, vagy eldönteni, hogy melyik zoknit, melyik gatyát vigye? Tehát hogy megmaradnak ezek a klisék, és hogy erre nagyon kell figyelni, hogy bizony ez is irányítási kényszer. Vagy van olyan ismerősöm, akik úgy élnek párkapcsolatban, hogy például a férfitagja azt se tudja, hogy hol van a lakásban az alsónadrágja, vagy a zoknija, és tele van a szekrénye ruhákkal, és egyszerűen így megdermed, hogy mit vegyen fel. És hogyha nincs neki kikészítve a ruha, márpedig nem huszonéves férfiról beszélünk, hanem idősebbről, akkor egyszerűen nem tud mit fölvenni. És hogy ez is irányítási kényszer a másik fél részéről, amikor ilyen, arra neveljük egymást, hogy nélkülünk életképtelen legyen. És akkor tudjuk azt mondani, hogy na ha én nem szólok, na ha én nem rakom be, na ha én nem figyelmeztetlek, akkor tuti, hogy ezt elcseszted volna. És ezzel romboljuk egymás önbecsülését, de borzasztóan. Amikor na ugye megmondtam, hát ha én nem lennék, akkor te hol lennél sztorikkal, és ezek, fú, ezek nagyon-nagyon sebző dolgok a másikkal kapcsolatban.

És közben itt én próbálok visszalépni a Facebook-ra, de jelzem, hogy engem továbbra sem enged be a rendszer. Menjünk tovább, és aztán utána jön a két meglepetés, amit hoztam ma nektek. Ugye hogyan engedd el az irányítást. Mert ahogy majd figyeled magad, hogy az önismeret alapvetően arról szól, hogy leveszed a külvilágról a fókuszodat, és magadat figyeled, a saját belső folyamatidat kell egyre tisztábban és tisztábban látnod ahhoz, hogy egyre mélyebb önismeretre tegyél szert. Amikor szembe kell nézni egy-két dologgal.

Na most már látlak titeket. Juhú, sziasztok! Cserháti Andi itt van, helló Csandi! Rácz Gabi, Varga Éva és Boldog Ibolyát látom most, hogy hozzászóltatok. Igen, Éva, elindultunk már, remélem, hogy te is látod a videót, ha nem, akkor kattints a háromszögre, és a körre a kép kellős közepén.

Na és akkor menjünk tovább, hogyan engedd el az irányítást?

Na, hát ez az egyik kedvenc témám az önismeret területén, tudom, tök sok mindenre mondom ezt, de tényleg ez is az egyik kedvenc témám, mert ehhez óriási mentális és érzelmi önfegyelemre van szükség. Ugyanis ahhoz, hogy be tudjuk fogni a szánkat, hogy ne szóljunk rá a párunkra, hogy figyelj szívem, öt perc múlva kéne indulni és már az ég egy adta világon mindent összepakoltam és te még mindig alsógatyában rohangálsz és keresed a parfümöd, amit egyébként kikészítettem, de nem fogok szólni neki, hogy ilyenkor meg kell állni, és be kell fogni a szánkat. Ehhez óriási mentális és érzelmi önuralomra van szükség. Úgy tudsz kijönni az irányítási kényszeredből és kontrollálási mániádból, hogyha elkezded fejleszteni a mentális önuralmadat. Ugyanis ha a gondolataidat kordában tudod tartani, akkor nem lesz az az erős késztetés, hogy odamenj, kirakd elé, itt van szívem, induljunk már, menjünk már, illetve bármilyen fontos dologgal kapcsolatban. És van még egy érdekes sztorim ezzel kapcsolatban, szintén egy ilyen párkapcsolatos témakör. Hogy voltam pénteken egy konferencián, és ott megfigyeltem, hogy nagyon sok anyuka, akinek pici gyereke van, valahogy azt kommunikálja, hogy ő azért nem tud szépen öltözni, azért nem tud sminkelni, azért nem tud magával foglalkozni, mert neki pici gyereke van. És hogy egyébként is azért sem tud üzletet építeni, meg úgy semmire nincs ideje, mert pici gyereke van. És hogy így a pici gyerek az ilyen tök jó mankó arra, hogy semmit se tudok csinálni, mert nekem gyerekem van. Tehát tök jó kifogás a gyerek. És közben pedig folyamatosan, ugye ott a konferencián lehettek kicsi gyerekek, volt nekik egy külön terem, de volt, aki behozta a nagyterembe. És azt figyeltem meg, hogy ugye ott szabadon szoptathatott mindenki, tehát egy ilyen csajos rendezvény volt. És közben, miközben folyamatosan azt kommunikálták magukról, hogy ők mennyire ilyen laza, szabad anyukák, egyfolytában egzecíroztatták a gyereket – ülj le, egyél, maradj csöndbe, ne kiabálj, ne szaladgálj, viselkedj jól, egyél szépen, satöbbi, satöbbi. És hogy ez tök, tök fura dolog, hogy azt hiszi magáról, hogy milyen egy laza anyuka, közben pedig egy elképesztő irányítási mániája van a gyerekkel kapcsolatban. Szóval nagyon nehéz észrevenni magunkon, és becsszó, hogy én is tök nehezen vettem észre magamon anno, hogy bizony-bizony irányítási mániám van, hiszen számon kértem a páromtól: kivel beszéltél, hány percet beszéltél, telefonon beszéltél, személyesen beszéltél, satöbbi, satöbbi. És bizony ebbe benne van azért a féltékenység is. És hogyha tudjuk azt, hogy márpedig, ha benne van a féltékenység, akkor egészen biztos, hogy a mi önbecsülésünkkel, a mi önbizalmunkkal, a mi önszeretet szintünkkel kell foglalkozni.

Tehát, foglaljuk össze, mi kell ahhoz, hogy ki gyere az irányítási mániádból és kényszereidből? Fejlesztened kell a mentális és érzelmi önbecsülésedet. Növelned kell az önfegyelmedet, az önszeretet szintedet, és tudnod kell azt, hogy mit akarsz. Mert ha tudod, hogy mit akarsz, akkor nem a másikkal fogsz állandóan foglalkozni.

Tehát összességében, minél mélyebb önismeretre teszel szert, annál jobban tudod érvényesíteni azt az elvet a párkapcsolatban, hogy szabadon élni, és élni hagyni.

Közben Mosonyi Annamária írta, hogy „Nekem is feltűnt, hogy állandóan beszélnek valami a gyereknek, erről le lehet szoktatni a férjet, hogy ne mondja kétpercenként, hogy már indulni kell, pedig még nem is.” Hát ez egy, hogy mondjam, ez egy közös megegyezés. Nálunk is tök érdekesen történik, én nem nagyon foglalkozom az órával, csak egyetlenegy dologgal: hogyha megígérem, hogy én tízre odaérek, akkor én tízre ott vagyok. És ehhez én szeretek kényelmesen elindulni, időben elkészülődni, és hogy így van nekem egy ilyen szertartásom erre. Na a páromnak ez tök fordítva van. Én először felöltözöm és utána pakolok, ő először pakol és utána öltözik fel. És ahogy az előbb említettem, én már indulnék, illetve mennék, hogy úristen, el fogunk késni. Ő még akkor nyugodtan alsógatyában flangál a kecóban. És ő azt csinálta velem, merthogy ebben az esetben én voltam az, aki mondtam, hogy figyelj, indulni kellene már, hogy leültetett és azt mondta, hogy figyelj szívem, nyugodj meg, időben oda fogunk érni, nem fogunk elkésni, nélkülünk nem fogják elkezdeni, minden rendben van, és nem fog összedőlni a világ, hogyha két percet késünk esetleg. Össze fog dőlni? Hát nem, nem fog összedőlni. Haragudni fognak rád? Hát nem, nem fognak rám haragudni. Akkor elmondod, hogy igazából miért zavar ez? És akkor így elkezdtem gondolkodni, hogy miért is zavar? És igazából nem tudtam rá nyomós okot mondani azon túl, hogy megígértem valakinek, hogy hányra megyünk oda, és megfelelési kényszerből már előre szétfrusztráltam magamat. Tehát szerintem beszélgess egy kicsit a pároddal, hogy igazából miért is aggódik annyira, és mi van akkor, hogyha elkéstek. Mert soha nem dől össze a világ.

Na, és akkor hogyha van még kérdés, azt várom, közben nekem is visszajött a Facebook, tudlak olvasni benneteket, úgyhogy várok egy sziát, egy hellót, taggeld be az ismerőseidet, oszd meg a videót és írd meg a kérdéseidet ezzel a témakörrel kapcsolatban. És akkor a két meglepetés, amit ugye ígértem a műsor elején.

Az egyik az az, hogy hát készítettünk nektek egy meglepetést, amit a héten, a hét közepén fogtok majd megkapni, és hát nagyon sokat dolgoztunk vele, tényleg Losi éjszakákon keresztül ült a gép előtt, és szerintem nagyon szuper lett, nagyon-nagyon kell majd hozzá fejleszteni magunkat, a kitartásunkat, én is veletek fogom majd csinálni, a kitartásunkat elő kell majd venni. Tök jó lesz, együtt csináljuk, egymást támogatva, ezzel segítetek nekem, én segítek nektek, mindenki segít mindenkinek, tehát tök szuper lesz. És egészen biztos vagyok benne, hogy imádni fogjátok, hiszen én is imádom. Úgyhogy a héten indul egy ilyen meglepetés, ami napi szinten kevés időt vesz majd igénybe tőled, viszont egy nagyon jó buli lesz, és hát nagyon várom majd, hogy gyertek erre a sztorira. A hét közepén, szerintem szerdán fogjátok majd ti is megkapni ezt. Ez volt az első.

A második pedig, van egy felajánlásom a számotokra, akik nézitek hétről-hétre rendszeresen itt az Önismereti33-at, hogy csinálunk egy játékot, amit most találtam ki, mikor elkezdődött a műsor, úgyhogy majd az informatikai háttér biztos baromira fog nekem örülni. De hát majd megoldjuk valahogy. Hogy az a kérésem, hogy biztos láttad már, hogy párkapcsolati témában van egy egész napos online tréningünk, és én arra gondoltam, hogy egy ilyen online tréninget kisorsolok azok között, akik betaggelik a nevüket hozzászólásban, és egészen szerda este éjfélig lehet a neveteket beírni hozzászólásban, és akkor ezek után fogunk majd sorsolni a hét végén. És akkor a díj pedig egy párkapcsolati tréning napi videó felvétele lesz, ami hatalmas sikernek örvend, de arra gondoltam, hogy így, mivel itt együtt utazunk a valódi önismeret útján egy ideje, hogy ez az én ajándékom még.

Remélem, hogy örültök, kérek egy hatalmas nagy lájkot és ovációt, juhú! Hogy még, még, még, még, mennyi mindent tudtok itt kapni az OtthonFánál, és hát nagyon remélem, hogy sok, sok-sok információval tudtam segíteni a párkapcsolatodat.

Hogyha mégis bent maradt valami, vagy valami nem oké, akkor írj hozzászólásban, vagy a Messenger-en.

Találkozunk jövő héten hétfőn 19:00-kor az Önismereti33-ban, meglepetésvendégekkel remélhetőleg, úgyhogy tartsatok velünk akkor is, kérjétek az értesítőt, és haladjunk együtt tovább a valódi önismeret útján. Sziasztok!