A tudatos teremtés nem történhet meg bármilyen lelkiállapotban. Nem jöhet létre az a béke, nyugalom és biztonság, amíg az elméd irányít a szíved helyett.

Akkor hogyan és mikor tudsz tudatosan teremteni?

Erről szól ez a bejegyzés.

Mielőtt a teremtésről beszélnénk…

Losonczi Jánosnak hívnak, az OtthonFa társalapítója, és Mentális Erőnléti Edzője vagyok. Talán már találkoztál velem az Önismereti Évindító Napon (Hová tart az életed című előadásom kapcsán), vagy Antares táborban.
Bogi régóta kér már, hogy írjak magamról néhány sort, hogy azok is jobban megismerjenek, akikkel személyesen nem találkoztam. Én mégsem magamról írok ebben a bejegyzésben. Talán egyszer majd leírom, hogy milyen úton jutottam el oda, ahol most vagyok, hogy mennyit segített nekem az OtthonFa az önismereti fejlődésemben, hogy milyen buktatókon és nehézségeken rágtam át magam az utamon.

Most azonban Rólad írok.

A bejegyzés egy idő nélküli, tiszta pillanatból született és olyan gondolatokat és érzéseket osztok meg benne, amelyek talán meglepőek lesznek azoknak is, akik már ismernek…

Pihenj meg!

Az elméd zakatol, forgatja a felhalmozott gondolatok kavalkádját. A lelked fáradt és megpihenni vágyik.

Pihenj meg!

Engedd meg a lelkednek, hogy megmártózzon a nyugalom tengerében és magába szippantsa a „Minden rendben van.” energiáját. Engedd meg magadnak, hogy utolérjen a lelked, hogy megnyugvást találjon A Bőség és Értelem hegyének csúcsán. Hagyd, hogy szárnyaljon végre! Bármit is érzel most, tudatosítsd magadban, hogy csak elméd zakatolásának hangja visszhangzik érzelmeid csarnokának falairól.

Teremteni vágysz!

Teremteni békét, nyugalmat, biztonságot és bőséget. De ehhez hagynod kell szárnyalni a lelked és kiürítened az elméd. Kiürítened minden gondolatól, amely már a múlté. Minden gondolat a múlté! Létre kell hoznod azt az ürességet, azt a vákuumot, amely magába szippantja azt a valóságot, amelyre a lelked vágyik. Az elméd ellenkezik, ellenkezni fog. A tapasztalatokból épült problémák sokaságával árasztja el a tudatod. És mindent megtesz, hogy visszafogjon.

„A vad csak akkor lelhet békére, ha ő a vadász.”

Ameddig „zsákmányként”, áldozatként gondol önmagára, mindig menekülnie, túlélnie kell. De a túlélés soha nem a bőségről és a nyugalomról szól. A túlélés folyamatos harc, amelynek nincs győztese. Ha bőségre és harmóniára vágysz, azt csak a régi gondolataid szabadjára engedése után keletkezett ürességben tudod megteremteni.

A lelked Rád vár!

Fáradt ugyan, kimerült és elcsigázott a megpróbáltatások sokaságától, de még nem fáradt el végleg. Szabadítsd meg elméd folyamatos nyüzsgésétől és engedd meg, hogy megpihenjen.

Nincs még minden veszve!
Még átformálhatod a valóságod!
Még lehetsz az, aki szeretnél!
Még lehetsz, aki valójában vagy!

A kérdés, hogy Te mit szeretnél?

A lelked epekedik arra, aki Te valójában vagy. A teremtő energiák ott sorakoznak mögötted a csúcson, hogy amint kitárod végre a szárnyaid, mint tollpihét repítsenek Téged az égig. Oda ahová jutni szeretnél. De lent a völgyben, ezek az energiák nem érhetnek el, nem emelhetnek fel Téged! Fel kell jönnöd A Bőség és Értelem hegyének csúcsára! És ez most könnyebb, mint gondolnád.

Eleget bukdácsoltál már mászás közben!
Eleget hasogatták már a sziklás emelkedők meztelen talpad!
Elégszer torpantál már meg a múlt programjainak szembeszelében!
És elégszer zuhantál már vissza, le a völgybe!

De még itt vagy!
Még semmi sincs veszve, ami fontos.
Még átélheted ahogy a csúcsot éltető levegő átjárja a tested és a lelked.
Még megtapasztalhatod az érzést a szívedben: csend…béke…nyugalom.

Van egy ösvény…
Van egy ösvény a csúcsra, amely biztos feljutást garantál Neked. Amely nem olyan meredek, mint ahol eddig próbáltál feljutni. Mondhatnám, hogy „titkos és csak én tudom Neked megmutatni”, de ez nem lenne igaz. Akkor miért ismerik oly’ kevesen? Mert csak a szív látja, a zúgó elme nem. Csak az veheti észre ezt az ösvényt, aki méhkasgént zsongó elméjének zaját, szíve dobbanása alá tudja rendelni.

Ez az ösvény ott van előtted!
Közvetlenül előtted! Igaz, hogy az alján mocsár van, ami végtelennek tűnik, de hidd el, ott van!
Ugye Te is szeretnél végre kiszabadulni a kilátástalanság, a bizonytalanság, a reménytelenség mocsarából?
Ugye Te is szeretnél már ott lenni a csúcson, a nyugalom és a béke birodalmában?
Ott ahol a lágy szellő és a lelket átmelegítő napfény tánca kényeztet Téged?

Egyetlen dolog kell most ehhez…

Most nem kell hozzá verejtékes munka. Nem kérlek arra, hogy mássz keményebben. Tudom, hogy keményen másztál eddig is és láthatod, hová vezetett. Ne érts félre: a legjobb dolog amit tehettél eddig, hogy másztál! A csúcsról látni fogod, hogy ez mind szükséges volt. És most bármilyen hihetetlennek is tűnik, hálával tekintesz majd vissza minden egyes megtett méterre, minden egyes horzsolásra. Hiszen ezért lehetsz most itt, egy karnyújtásnyira a csúcstól. Ezért tárulhat fel előtted az ösvény, amely a csúcson végződik. Egyetlen dologra kérlek csupán.

Nem fáradtságos és nem kell semmilyen felkészültség: dönts!

Dönts úgy, hogy elég volt!
Dönts úgy, hogy a csúcsot választod!
Dönts úgy, hogy a saját életed választod!

De vigyázz!
Nem elég csak úgy egy „okét” mondanod. Hisz’ az életedről van szó!
Gondold komolyan és döntsd el határozottan:

Úgy döntöttem, hogy a csúcsot választom!
Úgy döntöttem, hogy elmém helyett a lelkemet választom!
Úgy döntöttem, hogy félelmeim helyett a szabadságot választom!

Bárhogy is döntöttél…

Bárhogy is döntöttél tudd, hogy én szeretlek. Nem ítéllek meg. Elfogadlak olyannak és annak, amilyen és aki vagy. Én ilyennek szeretlek. És örülök, hogy meghoztad a döntésed, bármi is legyen az. Azért bízom benne, hogy a szabadság, a béke, a nyugalom, a csúcs és a hozzá vezető ösvény mellett döntöttél.

Ha nem a csúcs mellett döntöttél…

Ha nem a csúcs mellett döntöttél, akkor is hoztál egy döntést. Már ezt sem teszik meg sokan (azért akik velünk utaznak, többnyire igen). Kicsit azért féltelek is. Remélem lesz még erőd a szembeszéllel és a meredek hegyoldal között a újra nekivágni a csúcsnak és felküzdeni magad.

Az ösvény tiszta és még mindig előtted van közelebb, mint gondolnád. Játékosan kanyargó nyomvonala érdekes útra invitálja a lelket, egészen a csúcsig. A mocsár viszont mocsár marad, amíg az ösvényre nem lépsz. És ahogy a zsákmány mindig menekül, úgy a mocsár mindig vadász marad.

Dönts jól, dönts a szíved szerint!