– Mester, én ebbe most belehalok.

– Abba, hogyan engedd el az EX-ed?

– Igen.

A múlt, a közös élmények, a jelenléte, a csodás energiája, az illata, az együtt töltött intim percek, a közös terveink, mind elszálltak.

Úgy érzem, mintha a gravitáció erősebb lenne, és húzna lefelé. Kedvetlen vagyok és piszkosul szenvedek.

Nem tudok enni, aludni és a kérdések milliárdjai robbannak az agyamba.

Az önbecsülésem a mélyben. Ha látom, megszakad a szívem.

Ám leginkább az esték és az éjszakák a poklok.

Reggel meg olyan vagyok, mint akin oda-vissza járt egész éjjel az úthenger.

Mester, ez most nem fog menni.

Most nem tudok tudatos lenni.

Megölnek az érzéseim.

Az önsajnálatom rombol, de nem tudok megálljt parancsolni neki. Nem bírom ezt ki!

Nem tudom őt elengedni!

– Van káosz benned rendesen.

Vajon egy ember elengedése, miért tud így megborítani?

Talán mert nem AKAROD őt elengedni?

Talán mert még most is ragaszkodsz hozzá?

Talán nem látsz át azon a világon, amiben ketten együtt éltetek?

Kezdjük az elején…

Miről szól egy igazi-párkapcsolat?

Közösen utaztok, amíg fejlődni tudtok egymás mellett.

Amíg van mit tanítani a másiknak.

Amíg a szabadságotokat élitek meg együtt.

Ám ha az egyik tudata gyorsabban tágul és a másik nem követi őt, létre jön kettejük között egy áthidalhatatlan szakadék.

Általában ezen a ponton ér véget egy párkapcsolat, mert innentől kezdve, már csak energiarablás történik.

Eltűnik a szenvedély a szexből, a megfelelési kényszerek motiválják a döntéseket, a fókusz kitolódik, a másikat akarják boldoggá tenni.

A legrosszabb, amikor ebben az állapotban gyermeket vállalnak.

Unatkoznak egymás mellett és a gyermeket, nem önmagáért, hanem kapcsolatuk jobbításáért vállalják.

Ez a katasztrófa a boldogtalansághoz vezet.

Ám a veszteségtől való félelem és az, hogy nem tudnak majd egymástól energiát rabolni, összezavarja tisztánlátásukat, és olyan helyzeteket alkotnak maguknak, amelyek rövid ideig a boldogság illúzióját adják.

Egymás mentális, érzelmi és energetikai kizsigerelése nem párkapcsolat.

Az igazi párkapcsolatban mindenki magának a legfontosabb

A felek folyamatosan arra törekszenek, hogy saját maguk legőszintébb, legboldogabb önvalódiságukat éljék meg.

Nincs álarc, nincs szerepjáték, nincs hatalmi dráma.

Két szabad egyén, szabad akaratukból dönt úgy, hogy együtt akarnak utazni.

Nincs manipuláció, érzelmi zsarolás, csak őszinte mély beszélgetések.

Közös céljuk, hogy együtt szárnyaljanak, együtt élvezzék e csodás létet, örömben és felszabadultan élhessék meg saját esszenciájukat, miközben a másiknak támogató közeget biztosítanak, hogy ki tudjon teljesedni.

Ehhez mély önismeretre, folyamatos döntésre, erős érzelmi önfegyelemre és önkontrollra van szükség.

Ilyen kapcsolatban, valóban csak két érett személyiség tud együttműködni.

Két külön kerek egész, mely összecsatlakozva nem kiegészítik egymást, hanem a végtelenség jelét megalkotva, teremtenek!

Aztán elérnek egy ponthoz, és a szívük már külön utakra vágyik, ám nem akarják ezt meghallani, és akkor történik valami.

Belép egy harmadik, történik egy nagy veszekedés, irracionális viselkedésbe kezd az egyik, kezdődik az őrület.

Most mondd meg őszintén, te valódi párkapcsolatban éltél?

– Szeretném remélni, hogy igen.

Bár most még nem igazán látok objektíven, még nagyon benne vagyok a dobozban.

Még az önsajnálatban vagyok.

Ám ha mindez így van, akkor miért oly pokolian nehéz az elengedés?

– Mert ezt szoktad meg.

És talán, mert még mindig nem érted teljesen, mit is jelent a valódi elengedés.

A valódi Elengedés

Ne nyúlj utána….

Amihez nem ragaszkodsz, a tiéd lehet, amit szorítasz az elmenekül!

Mint a szappan a vizes tenyeredből, minél jobban szorítod, annál hamarabb fog kisiklani az ujjaid közül.

Mert irányítani akartad, mert elvárásokat támasztottál felé, mert beleragadtatok a megszokásokba és észre sem vettétek, hogy újítani kellett volna.

Vagy egyszerűen, csak ennyi volt egymással a dolgotok.

Mondj le mindenről, mert így szabadulhatsz csak fel!

Ez sokkal több, mint elengedni valamit!

Ez a következő lépés a fejlődésed útján!

Ha mindent elvennék tőled, csak a meztelen testedet hagynám meg, megértenéd, mi a valójában fontos. Most azt hiszed, hogy piszkosul szenvedsz.

Azt hiszed nélküle nem lehetsz az, aki vagy.

Ő volt a mindened, érte tettél meg egy csomó mindent, mellette boldog voltál.

A hiba az, hogy nem olyannak láttad őt, magadat és a kapcsolatodat, amilyen valójában volt, hanem olyannak, amilyennek látni akartad.

És ennek az illuzórikus világnak az összedőlését éled meg a te halálodnak.

Hányszor hallottam már: „ha most elhagysz, megölöm magam”.

És végtelenül sajnáltam, hogy omlik össze egy spirituális lény az egójának a kicsinyes börtönében.

HAJRÁ! TEDD MEG! SEGÍTHETEK?

És persze, soha senki sem teszi meg.

Értsd meg kérlek, az EX-ed elengedése, nem megnyomorít, hanem felszabadít!

És ha képes vagy lemondani róla, visszanyered a szabadságodat.

Mert saját magad zártad börtönbe azáltal, hogy egód elhitette veled, nélküle nem tudsz létezni.

Lehet, csak ennyi kell ahhoz, hogy közös utatok folytatódjon.

Lehet, ezzel örökre elbúcsúztok.

Nos, ha nem vállalsz felelősséget az igazságért, sajnos önmagad rabszolgája vagy, és rabszolgává teszed őt is.

És ebből a lélek menekül.

Vagy halállal, vagy egy harmadikkal, így vagy úgy, de mindenképpen tovább lép.

Mondd csak, miért oly fájdalmas azt látnod, ami a valóság?

– Mert szembe kell néznem önmagammal. A hazugságaimmal. és ezt utálom.

Rendben, Mester, hogyan engedjem el az ex-emet?

– Miért is kellene azt elengedned, ami sosem volt a tiéd?

Hát nem érted?

Nem őt kell elengedned.

A birtoklási vágyadat, a beteges ragaszkodásodat, az illuzórikus életedet, a hazugságaidat kell elengedned.

– Hogy kezdjem?

– Légy őszinte önmagaddal: Valóban boldog vagy vele?

Szenvedélyes a szexuális életed vele?

Szabadnak érzed magad mellette?

Az utadon vagy? 

Ki tudsz mellette teljesedni?

Támogató közeg ő neked?

Korlátoz bármiben is?

Szokott érzelmileg zsarolni?

Szokott elvárásokat támasztani feléd?

Kelt benned bűntudatot?

Okoskodik veled?

Rombolja vagy építi az önbecsülésed?

Neki ki a legfontosabb, te, vagy ő maga?

Szokott cseszegetni, „zrikálni”, bármiért?

Béklyóba zár, a társadalmi normák miatt?

Végig veled vagyok, kérdezz bátran lent, hozzászólásban, ha elakadnál!