– Mester, én ebbe most belehalok.
– Abba, hogyan engedd el az EX-ed?
– Igen.
A múlt, a közös élmények, a jelenléte, a csodás energiája, az illata, az együtt töltött intim percek, a közös terveink, mind elszálltak.
Úgy érzem, mintha a gravitáció erősebb lenne, és húzna lefelé. Kedvetlen vagyok és piszkosul szenvedek.
Nem tudok enni, aludni és a kérdések milliárdjai robbannak az agyamba.
Az önbecsülésem a mélyben. Ha látom, megszakad a szívem.
Ám leginkább az esték és az éjszakák a poklok.
Reggel meg olyan vagyok, mint akin oda-vissza járt egész éjjel az úthenger.
Mester, ez most nem fog menni.
Most nem tudok tudatos lenni.
Megölnek az érzéseim.
Az önsajnálatom rombol, de nem tudok megálljt parancsolni neki. Nem bírom ezt ki!
Nem tudom őt elengedni!
– Van káosz benned rendesen.
Vajon egy ember elengedése, miért tud így megborítani?
Talán mert nem AKAROD őt elengedni?
Talán mert még most is ragaszkodsz hozzá?
Talán nem látsz át azon a világon, amiben ketten együtt éltetek?
Kezdjük az elején…
Miről szól egy igazi-párkapcsolat?
Közösen utaztok, amíg fejlődni tudtok egymás mellett.
Amíg van mit tanítani a másiknak.
Amíg a szabadságotokat élitek meg együtt.
Ám ha az egyik tudata gyorsabban tágul és a másik nem követi őt, létre jön kettejük között egy áthidalhatatlan szakadék.
Általában ezen a ponton ér véget egy párkapcsolat, mert innentől kezdve, már csak energiarablás történik.
Eltűnik a szenvedély a szexből, a megfelelési kényszerek motiválják a döntéseket, a fókusz kitolódik, a másikat akarják boldoggá tenni.
A legrosszabb, amikor ebben az állapotban gyermeket vállalnak.
Unatkoznak egymás mellett és a gyermeket, nem önmagáért, hanem kapcsolatuk jobbításáért vállalják.
Ez a katasztrófa a boldogtalansághoz vezet.
Ám a veszteségtől való félelem és az, hogy nem tudnak majd egymástól energiát rabolni, összezavarja tisztánlátásukat, és olyan helyzeteket alkotnak maguknak, amelyek rövid ideig a boldogság illúzióját adják.
Egymás mentális, érzelmi és energetikai kizsigerelése nem párkapcsolat.
Az igazi párkapcsolatban mindenki magának a legfontosabb
A felek folyamatosan arra törekszenek, hogy saját maguk legőszintébb, legboldogabb önvalódiságukat éljék meg.
Nincs álarc, nincs szerepjáték, nincs hatalmi dráma.
Két szabad egyén, szabad akaratukból dönt úgy, hogy együtt akarnak utazni.
Nincs manipuláció, érzelmi zsarolás, csak őszinte mély beszélgetések.
Közös céljuk, hogy együtt szárnyaljanak, együtt élvezzék e csodás létet, örömben és felszabadultan élhessék meg saját esszenciájukat, miközben a másiknak támogató közeget biztosítanak, hogy ki tudjon teljesedni.
Ehhez mély önismeretre, folyamatos döntésre, erős érzelmi önfegyelemre és önkontrollra van szükség.
Ilyen kapcsolatban, valóban csak két érett személyiség tud együttműködni.
Két külön kerek egész, mely összecsatlakozva nem kiegészítik egymást, hanem a végtelenség jelét megalkotva, teremtenek!
Aztán elérnek egy ponthoz, és a szívük már külön utakra vágyik, ám nem akarják ezt meghallani, és akkor történik valami.
Belép egy harmadik, történik egy nagy veszekedés, irracionális viselkedésbe kezd az egyik, kezdődik az őrület.
Most mondd meg őszintén, te valódi párkapcsolatban éltél?
– Szeretném remélni, hogy igen.
Bár most még nem igazán látok objektíven, még nagyon benne vagyok a dobozban.
Még az önsajnálatban vagyok.
Ám ha mindez így van, akkor miért oly pokolian nehéz az elengedés?
– Mert ezt szoktad meg.
És talán, mert még mindig nem érted teljesen, mit is jelent a valódi elengedés.
A valódi Elengedés
Amihez nem ragaszkodsz, a tiéd lehet, amit szorítasz az elmenekül!
Mint a szappan a vizes tenyeredből, minél jobban szorítod, annál hamarabb fog kisiklani az ujjaid közül.
Mert irányítani akartad, mert elvárásokat támasztottál felé, mert beleragadtatok a megszokásokba és észre sem vettétek, hogy újítani kellett volna.
Vagy egyszerűen, csak ennyi volt egymással a dolgotok.
Mondj le mindenről, mert így szabadulhatsz csak fel!
Ez sokkal több, mint elengedni valamit!
Ez a következő lépés a fejlődésed útján!
Ha mindent elvennék tőled, csak a meztelen testedet hagynám meg, megértenéd, mi a valójában fontos. Most azt hiszed, hogy piszkosul szenvedsz.
Azt hiszed nélküle nem lehetsz az, aki vagy.
Ő volt a mindened, érte tettél meg egy csomó mindent, mellette boldog voltál.
A hiba az, hogy nem olyannak láttad őt, magadat és a kapcsolatodat, amilyen valójában volt, hanem olyannak, amilyennek látni akartad.
És ennek az illuzórikus világnak az összedőlését éled meg a te halálodnak.
Hányszor hallottam már: „ha most elhagysz, megölöm magam”.
És végtelenül sajnáltam, hogy omlik össze egy spirituális lény az egójának a kicsinyes börtönében.
HAJRÁ! TEDD MEG! SEGÍTHETEK?
És persze, soha senki sem teszi meg.
Értsd meg kérlek, az EX-ed elengedése, nem megnyomorít, hanem felszabadít!
És ha képes vagy lemondani róla, visszanyered a szabadságodat.
Mert saját magad zártad börtönbe azáltal, hogy egód elhitette veled, nélküle nem tudsz létezni.
Lehet, csak ennyi kell ahhoz, hogy közös utatok folytatódjon.
Lehet, ezzel örökre elbúcsúztok.
Nos, ha nem vállalsz felelősséget az igazságért, sajnos önmagad rabszolgája vagy, és rabszolgává teszed őt is.
És ebből a lélek menekül.
Vagy halállal, vagy egy harmadikkal, így vagy úgy, de mindenképpen tovább lép.
Mondd csak, miért oly fájdalmas azt látnod, ami a valóság?
– Mert szembe kell néznem önmagammal. A hazugságaimmal. és ezt utálom.
Rendben, Mester, hogyan engedjem el az ex-emet?
– Miért is kellene azt elengedned, ami sosem volt a tiéd?
Hát nem érted?
Nem őt kell elengedned.
A birtoklási vágyadat, a beteges ragaszkodásodat, az illuzórikus életedet, a hazugságaidat kell elengedned.
– Hogy kezdjem?
– Légy őszinte önmagaddal: Valóban boldog vagy vele?
Szenvedélyes a szexuális életed vele?
Szabadnak érzed magad mellette?
Az utadon vagy?
Ki tudsz mellette teljesedni?
Támogató közeg ő neked?
Korlátoz bármiben is?
Szokott érzelmileg zsarolni?
Szokott elvárásokat támasztani feléd?
Kelt benned bűntudatot?
Okoskodik veled?
Rombolja vagy építi az önbecsülésed?
Neki ki a legfontosabb, te, vagy ő maga?
Szokott cseszegetni, „zrikálni”, bármiért?
Béklyóba zár, a társadalmi normák miatt?
Végig veled vagyok, kérdezz bátran lent, hozzászólásban, ha elakadnál!
Most teljesen le vagyok taglózva. Úgy érzem minden erőm elszállt. Fogalmam sincs mi a következő lépés.
11 év válik semmivé…
Kérlek mesélj!
És mi van akkor ha az utolsó kérdés csokorra a válaszok nagy részére igen a válasz mindenki mondja hogy menekülj de még sem megy.
Nem tudsz döntést hozni, ha nem lebeg a szemed előtt egy új cél. Persze, hogy így nem megy. Cél-Döntés-Cselekvés!
Hajrá!
Szia. Volt egy szeretőm vagy van . Mar magam se tudom ,hogy volt vagy van. Mind 2 hazasok vagyunk. Ő mindig is masra vagyot mindig hazudot nekem . Minden nővel flörtölt. De ugy erzem hogy neki van valakije ő elengedet engem tudom hogy nem volt az enyim de nem is akartam ,hogy az enyim legyen teljesen . Hisz tudtam ,hogy nem lehet az enyim egeszen. De minden szó kavarog bennem amit mondot de idővel rá jöttem arra amit mondodt az mind csak hazugság. Nehéz az elengedés fáj a lelkem. Es miert hazudik egy ember az erzeséről..? Meg hogy imad ? Ez is csak mind hazugság mert ha tenyleg erzet volna irántam valamit is akkor nem kellett volna neki mas. Tovább kell lépni csak nem tudom hogyan.
Szakított velem mert azt mondta szerelmes lett másba… Van esély még rá hogy együtt legyünk,?
Most nem rég szakítottunk a párommal, igazából ő, próbáltam meg beszélni vele de ő bedobta a kabátot, még mindig szeretem, igazából szerintem tudom hogy miért történt ez velem, volt egy pótvizsgám, elég elnéző volt az anyósom, és az utóbbi időben több időt fordítottam ara hogy át mennyek de ezt ő nem bírta elfogadni, sikeresen át mentem, és ő meg lepődött nem tudom hogy érez e irántam valamit de azt tudom hogy mindig szeretem és örökké fogom szeretni és ha lehet és ha sikerül is meg beszélném vele,
Nem tudom azt hogy vane esélyem még nála de a remény hal meg utoljára, 1 évet és egy felet voltunk együtt, ő volt az igazi , és még mindig az it bent
A férjem 20 év házasságnak úgy vetett véget hogy egy este megkérdeztem tőle ,hogy mi a baj mert hogy nagyon furcsa volt csak a telefonja érdekelte hónapokon át dolgozott és 2 nap volt ithon és mikor ezt megkérdezem tőle hogy baj van azt monta nem akar tőlem semitt akkor rá kérdeztem hogy van e valakije és azt monta van rá egy fél órára már azt monta nem én nem értem és mikor már ment vissza dolgozni azt monta hogy tartsunk szünetet és estére meg monta hogy úgyse hagyna el
Kedves Cintia!
Ez a történet valóban nagyon megrázó lehetet neked.
Ami biztos, hoyg a döntések nem egyik napról a másikra születnek meg az emberben, de egy nap elég bátorságunk van ki is mondani azt a döntést, amit egy ideje inkubálunk magunkban.
Ami fontos, hogy mások miatt, ne veszísd el a női önbecsülésed, mert az ő viselkedése nem rólad szól, hanem őt minősíti.
Cél: a lelki tisztulás
elengedések, árnyékszemélyiségek, önkorlátozó hiedelmek lebontása
és az új, szabadabb élet felépítése bent,
majd kint is.
Így indulj el az OtthonFában:
Hogyan állíthatom helyre az önbecsülésem, hoyg legyen bátorságom szabadon élni?
Így keress rá minden önbecsüléssel, 4övel kapcsolatos anyagra a OtthonFa blogon, youtubon.
Mélyebb változáshoz pedig ajánlom neked az OtthonFa Clubban a 4Ö Havi Pulzusát végig csinálni.
Ha még nem vagy OtthonFa Clubbos, a részleteket itt találod: https://fejlodj.otthonfa.hu/otthonfa-club-sp-v1-2/
Nekem 6,5 év ment tonkre. 2kis gyerkoc elhagytak. A felesegem elhagyott 1-1,5honapja kb.
Totalis zuhanas :/
Ero kene tul lepni.
Hello.
Hát, az én történetem egy kicsit bonyolultabb ennél és hosszabb is. Az exem zéróra redukálta az egómat, mégis szeretem, még azt is szerettem ha bántott, mert legalább foglalkozott addig velem. Tudtam hogy neki annyira nem leszek fontos soha, mint fordítva, és ha ezt csak érintőlegesen felhoztam már „lecsapott”- érzelmileg persze, de soha nem heverem ki, hogy az életében kimondatlanul is hol volt a helyem. Szenvedett ő is, mert pont olyan megerősítést nem kapott tőlem, amire vágyott, és talán ami helyrehozta volna a dolgokat- totálisan félreértett mindent, sajnos igazából félre is akarta… Aztán elkezdte a fentihez hasonló un. „spirituális” úton kezelni magát. Nem akarta észrevenni hogy … nem tudom, talán hogy nekem is segítségre lenne szükségem? Elsősorban őrá. Szóval ezt sokáig játszottuk, nekem csak ő volt a fontos, neki meg csak önmaga. De az is biztos hogy szeretett ő is, csak… így alakult. Azóta is van min gondolkoznom. Jelzem, én tényleg öngyilkos akartam lenni, nem rajtam múlt hogy ez nem sikerült. Elengedtem hadd menjen, de azóta évek teltek el, és véletlenül volt alkalmam gyanúmentesen írni neki pár sort. Arra se méltatott hogy válaszoljon, az élete rendben van, karrier, kapcsolat, stb. Én meg azóta is lesek, és olyan mintha kivágtak volna a lelkemből egy jókora darabot. Mindent megtettem hogy megfeleljek neki, semmivé tettem magam érte, és akkor sem voltam elég, igen ez az én hibám. Csak a mai napig eszembe jut mindenről, és nem érdekel más, néha pedig annyira fáj hogy azt kívánom bár bele lehetne ebbe halni mert ezt képtelenség kibírni. És nem ragaszkodok, nem birtoklom, csak a lelki társam volt akkor is és nem lehet túllépni ezen. Még a „polcra félrerakni” sem… elnézést kérek a rövid önéletrajzért de soha senkinek nem mondhattam el ezt még így zanzásítva sem, és fogalmam sincs mit csináljak hogy egy kicsit tűrhetőbb legyen legalább.
C. B. Ne ostorozd tovább magad!
C.B. huuuu, mintha magamat hallanám! Én nem ilyen „bántalmazónak tűnő” kapcsolatban éltem, de túl sokat feladtam érte, és most porig égett az önbecsülésem. Azóta nem dolgozom pl. De rájöttem, addig, amig az önbecsülésemet nem rakom helyre, az elengedés sem fog menni. Mert innen lentről persze h nem reálisan látom az egészet. Csak magaddal törődj most! Adhatsz még a világnak, de most magadnak kell adnod. Eszedbe jut? Igen, de sz@rd le, ne vele foglalkozz, foglald le magad mással
Szia! En is igy jartam ahogy te mindenben. Megkerdezhetem hogy azota hogy vagy? En nagyon szeretnek jobban lenni es en is elengedem ot, csak attol felek utana hogy tudok majd egy elviselheto eletet elni mindezek fenyeben hogy az emleke velem lesz, mert azt sajnos nem lehet kitorolni.
Én is hasonló mély érzelmeket értem meg, és tényleg olyan mintha egy darabot kitértek volna a lelkemből, de valamiért nem értékelik léted.
Nyiss A világ fele, lesz aki elfogad és értékel olyannak amilyen vagy!
Nekem most ért véget.. Nagyon nagy szerelemnek tünt aztan hirtelen mindenert hibaztatott.. Mindig tiszteltem szerettem becsultem.. Mindig halálkodott a szeretetemért de éreztem hogy vmi megváltozott és hát oktalanul lelepett letiltott mindenhonnan és látni sem akar és olyanokkal hergeli magát amit meg sem tettem nagyon hiányzik és nagyon fáj.. Nehéz elengedni mit tehetnek
Ugyanez!
Mennyire szeret, milyen nehéz neki, mégis látni sem akar, beszélni se, letiltott mindenhonnan. Engem hibáztat mindenért.
Milyen ember az ilyen?
Kedves Ákos!
Olyan ember, aki hosszú ideig nem merte felvállalni az őszinte érzéseit, gondolatait, és a végén ez annyira maga alá gyűrte, hogy csakis a gyáva menekülés útjára léphetet.
Biztosan meg volt az oka, hogy így tett.
Fontosabb most ennél, hogy magadat hozd rendbe, állítsd vissza az önbecsülésed, önbizalmad, a magadba vetett hited!
Cél: a lelki tisztulás
1. elengedések, árnyékszemélyiségek, önkorlátozó hiedelmek lebontása
és az új, szabadabb élet felépítése bent,
majd kint is.
Így indulj el az OtthonFában:
Hogyan állíthatom helyre az önbecsülésem, hoyg legyen bátorságom és belső erőm szabadon, boldogan élni?
Így keress rá minden önbecsüléssel, 4övel kapcsolatos anyagra a OtthonFa blogon, youtubon.
Mélyebb változáshoz pedig ajánlom neked az OtthonFa Clubban a 4Ö Havi Pulzusát végig csinálni.
Ha még nem vagy OtthonFa Clubbos, a részleteket itt találod: https://fejlodj.otthonfa.hu/otthonfa-club-sp-v1-2/
Az én kapcsolatom 2019 elején ért véget. Sokszor eszembe jut. Kapcsolatunk utolsó hónapjai viharosan teltek. Mindenhol őt látom. Múltkor láttam egy nőt gyerekkel. Messziről olyan volt mint ő. Sírás kerülgetett. De miért, mikor csak öltük egymást? Miért látom öt lassan két év után is mindenhol?
Én is szeretnék kérdést feltenni
Szia Tomi! Én most olvastam ezt a bejegyzést és hiszem, hogy valamiért el kellett olvasnom…. Én is 11 évet próbálok lezárni, és igazából már csak negatív dolgaink vannak mégis nehéz! És most jöttem rá magát a 11 évet nehéz elengedni, nem pedig a „társat”
Nagyon jó meglátás! Szuper vagy!
Kedves Bogi!
Lehet,hogy a kérdésem érdekes lesz,de Ön szerint egy fiatal férfi (szinte még gyerek,21éves) képes együtt lenni egy másik férfival pénzbeni juttatás miatt ha nem vonzódik a saját neméhez? Köszönöm a választ!!
Nem vígaszként irom, én 24 évet zártam le ! Ez óriási lehetőség, így kell rá tekinteni, nincs miért aggódni, csak az történik aminek meg kell történnie! Az elengedés se nehéz, úgy jöttem el, hogy semmit nem hoztam el, mindent otthagytam! Szó szerint és az élet máris kárpotolt van egy csodálatos párom és anyagiakat is vissza kaptam, többet mint amit otthagytam! Röviden ennyi!
Ez de szuper. Gratulálok
Nincs semminek vége, most kezdődik el igazán az életed!
Minden emberhez rendeltetik egy másik ember, társ az életben. Hogy az 1hét, 1 hó vagy ép 11 év, ezek nem számítanak! Meg kell látni benne a pillanatnyi örömöket, tanulságokat. Hisz minden embert egy másik ember tanít, méghozzá arra, hogy miben volt ő jó vagy ép rossz. Neked 11 év volt vele rendelve. Úgy kell erre az időszakra gondolni, hogy szép volt, jó volt, de nem ő a te jövőképed! Ő csak arra volt jó, hogy a jövőben megtaláld az igazi társad, aki mellett felfedezheted az igazi szerelmet, boldogságot. Röviden és tömören: -Addig nem találkozhatsz az igazival, a nagy Ő-vel, még el nem engeded, akit el kell engedned!
Sok sikert és boldogságot!
Örülj, mosolyogj, hisz nem tudhatod ki szeret bele holnap a mosolyodba!
Tisztelettel 🌸💐Szamárság már a cím is inkább javaslom . hogyan hódítsuk vissza új perspektívákkal új élményekkel új SZERETETTEL . MÁR A CÍM IS ROSZ IRÁNYÚ SZUGGESSZIÓT AD , DRÁGÁIM , HA ELSZAKADT A CIPŐFŰZŐD VEGYÉL ÚJ CIPÒT ÚJ HÁZZAL ÉS ÚJ GARÁZZSAL . BAROMSÁG MINDEN NAP ALKALMAS A SZÉT KÖLTÖZÉSRE 😰gondolkodjatok már keressetek meg SZÍVESEN VÁLLALOK NYÍLT VITÁT Bárkivel KERESSETEK MEG . sopronban lakom Ravazd u. 42 tessék itt alehetőség civilizáltan NE TÖRJÜNK ÖSSZE TÖBB 🥀🥀SZÍVET várom az erős nadrágos hölgyeket is akik szívesen pózolnak csípőre tett kézzel . tessék beszéljük meg , vagy már megijedtetek … ugye ugye provokálni könnyű ám SOKKAL HÁLÁSABBAK AZOK A SZÍVEK AKIK ÒSZINTÉN KÖLCSÖNÖS SZERETETTEL FOLYTATJÁK , MINT AZOK AKIK TRENDI MÓDON ELDOBJÁK EGYMÁST és így ” erőssődnek ” no, tegyünk próbát .. keressetek meg minden elérhetőségemet megadtam 06307160715 email jobb lenne , mert gyakran dolgozom Ausztriában és picit macerás telefonálni , de MINDENRE VAN MEGOLDÁS 💕🥂🍾🕺💃um. a tévútra fordult kapcsolat helyrehozásához is 💐🥰
Köszönöm 🙂 Olvasva a végén a kérdéseket, azt éreztem, hogy repülni szeretnék 🙂 És nem értem, miért akartam ebbe belehalni tavaly?! Köszönöm, Bogi 🙂
Igen.Nehéz elengedni ha még érzel iránta valamit.Olyan mintha hagynád elmenni mintha feladnád.Én is igy vagyok.El kell engednem mert ezt kérte.De hogyan hiszen szeretem…Miért nem voltam én elég jó..Miért nem lehettem én aki boldoggá teszi..Valóban hagyjam..mit tegyek..egy helyen dolgozunk..igaz csak 2 3 naponta találkozunk a melóhelyen..Hogy viselkedjek vele…Nagyon nagyon nehéz…Jobb ha teljesen elengedem..?
Mindkettőtöknek jobb, hiszen csak így tudtok új életet kezdeni. Hogy mi lesz utána? Ez majd akkor kiderül. Azért mert szereted, még nem kötheted magadhoz. hagynod kell szabadon szárnyalni.
Szia.
Én a párommal 3 évig voltam együtt.
De az a 3 év volt életem legszebb időszaka.Minden mindig csodás volt.
De 1 hete azt mondta légyen vége.
Időt kér hogy rendbe tegye magát és mindent.
Megkért ne keressem
Majd ha úgy érez hogy mégis kellek neki keresni fog.
Nagyon szeretne a barátom lenni addig is.
Mert fontos vagyok neki nagyon.tudni akarja mivan velem mindig.
És szeret is de azt mondta most jelenleg nem úgy ahogy kellene.
Azt mondta nem kizárt hogy újra együtt leszünk. Mondta lehet hogy pár nap vagy hét vagy hónap múlva másképp fog érezni és keresni fog.
Segíts kérlek.
Reménykedjek még vagy engedjem el.?
Most mindenképpen engedd el.
Valószínüleg szabadságra vágyik, mert lehet azt érezte nem szabad a kapcsolatban.
Rendezd magadban, hogy voltak e elvárásaid, kontroll és irányítási kényszered vele kapcsolatban, korlátoztad e őt, elvártad tőle, hogyan szeressen.
Utána ezen az úton menj végig
elfogadás
megbocsátás
elengedés
szeretet
hála
Ha van kérdésed meg, bátran tedd fel itt:
https://www.facebook.com/groups/461595697276809/
Él még ez az oldal? Mert látom 2015-ös bejegyzések vannak főképp.
Ha lehet, tanácsot szeretnék kérni..
Az oldal él és egyre többen olvassák.
Nézz el ide: Önismereti Blog, az újabb írások itt találhatók.
A tréningket itt találod: Önismereti Tréningek
szinte pontosan leírtál mindent. csakhogy…a kapcsolatunk elején az összes felsorolt kérdésre a pozitív választ tudtam volna válaszolni, aztán szépen mindketten hagytuk, hogy a második fél kérdéssorra a negatív válaszok érkezzenek…míg eljutottunk ide, most el kell engednem. én elindultam. de tudom, hogy ha ő is ezt tenné, akkor megint lehetne a pozitívum felé menetelnünk együtt ahogy a kapcsolatunk első felében tettük. Ha most félrelépek, és én teljesen felépítem magam, amikor szükség lesz rám, megvárom. tudom, hogy ez a sorsunk. Most el kell engednem. de valójában ő az a lélek, aki velem együtt él, hát megvárom az ébredését…remélem, még ebben az életünkben lesz.
Ecsedi Gyula! Gyönyörű, biztató gondolatok, köszönöm, jó volt olvasni.
Ez így egyszerű is volna ha csak két emberről lenne szó. De mi a gyereket önmagáért akartuk, egy kiegyensúlyozott boldog kapcsolatba született bele, Ő boldog mi vagyunk a kis világa. Minden ízében kiegyensúlyozott boldog kisgyermek. Romboljam szét a világát mert két éve valami közöttünk elsiklott?
Hogy érzed Vicky? Azzal rombolod, ha együtt maradtok, vagy azzal, ha szakítotok?
Én nem éltem igazi, őszinte, építő párkapcsolatban. Én szinte boldogan engedtem el az exemet, sajnos azóta is zaklat, mert szeretne visszajönni., amibe nem megyek bele, mert most élek igazán felszabadultan.
Tovább léptem már 1 éve, 32 év után. ( előbb kellett volna )
Évekig bíztam abban hogy jobb lesz, nem lett sőt….
Nehéz…most már egyedül érzem magam nagyon.
Alakulni fog, válj le róla, és fedezd fel újra önmagad!
Mi a párommal 6 évig voltunk együtt van két közös gyermekünk, most 5 évesek.Lassan 6 hónapja mentünk szét.Igazából mindig is egyedül voltam a kicsikkel, ő élte az életét mellettünk, megvolt neki az „én idő”, nekem nem, meg majd 3 éven keresztül volt egy szeretője.Lelkileg sokat bántott, önbizalmam nulla.
Mégis nehéz elengedni.
Kedves Boglárka!
Mi a párommal táv kapcsoltban élünk két éve. Két hete mikor itthon volt, a pénz miatt kritizáltam (megváltozott a pénz a legfontosabb neki, szerintem). Mivel én sajnos nem dolgozom ( egyszerűen nem találok munkát), azt vágta a fejemhez hogy én nem is akarok dolgozni. Persze Ö nem támogatott soha. Mivel sértésnek vette amit mondtam , azt mondta jobb lesz ha elmegy…erre én is szerintem is… Nem szakítottunk, de azóta nem is beszéltünk.. akkor ennek így lesz vége?
Előre is köszi a válaszod : Zsu
Mi a te döntésed?
Te mit akarsz?
Mondd el neki, és kérdezd meg ezt tőle is. Ne agyalj, cselekedj!
Mit csináljak? Őrületbe visznek a belső kérdesek.
Azt mondja hogy szeret de lepjek ki az életebol. Idore van szuksege hogy tisztan lasan. Az exe bejelentkezett- ket napjara meg kizar teljesen az eletebol. Ő nem tudja, Ő nem tudja – mindenre ez a valasza…
Ne tőle tedd függővé a döntésedet, hanem dönts!
Ő most döntésképtelen, légy Férfi!
Megyek a ferfiassagom utan, de Ő kert hogy neharcoljak Erte, engedjem el Őt, az exevel 25éves kapocs koti ossze – mint ha testvérek lennének. Hol ott amikor bele mentunk az egeszbe azt alitotta hogy Ő már lezárta a multat. Az exe meg tett olyan lépeseket hogy úgy érzi lehet hogy meg kene probalniuk. Nem akarja tolem elvenni a fiatalsagomat mivel én 8 ével fiatalabb vagyok. Ő 42 éves. Én nem akarom Őt birtokolni, ha kell elengedem, de úgy érzem hogy Ő az igazi Nő számamra..
Ha ő lenne az igazi, veled akarna lenni és nem mással. Ez azért elég nagy hiányosság egy igazitól….
3 hete szakítottunk. Küzdök érte, 1% esélyt se látok már, de nem tudom elengedni. Nagyon szerelmes vagyok, ő már nem az. Vesztesnek érzem magam. Az első nagy szerelmem volt és egyik pillanatról a másikra közölte velem, hogy már nem szeret. Ma találkoztunk, közömbös volt irántam. Valószínűleg új barátja lesz napokon belül, mert nem tud nyugton maradni. Éppen ezért azt érzem, hogy az egyetlen szerelmem csak azért volt velem, mert mindig szeretne valakit maga mellett tudni. Jelentéktelennek éreztem magam a mai találkozáskor, nagyon. Segítségre lenne szükségem.
Ne degradált le saját magad, azért, mert valaki nem látta meg benned a csodát! Nem érdemel meg! Légy férfi, és lépj tovább! Hajrá!
Kedves Bogi!
Ez a 11 év elég bűvös szám; én is 11 évig ámítottam magamat, egy alfahímmel, aki egész háremet tart, és valahogy képes voltam állandóan reménykedni, hogy majd egyszercsak meglátja a fényemet. De nem! Állandóan jöttek újabb- és újabb nők az életébe, de hozzám is visszajárt. Amikor már végképp belebukott a kis trükkjeibe, hazudozásaiba, olyankor MEGSÉRTVE lelépett. Tudok és látok mindent, és nekem mégis fáj, és mégis nekem van bűntudatom, és még mindig marcangolom magamat, hogy miért nem voltam neki jó?! – hogy miért tesz meg többet a Másik nőért, velük miért kedvesebb?
Szia Bogi! Köszönöm a leírtakat, sokat segített! Évek óta próbálom elengedni a „páromat” mert nem vagyok már boldog ő csak magát nézi mindenben! De valahogy eddig mindig megtorpantam és féltem az újtól…. hát maradtam. Most is ez történt majdnem :), de olvastam ezt a bejegyzést és sokat segít a további lépésben!köszönöm
Gratulálok! Hajrá!
Szia Bogi!
Hogyan lepjek tul, hogyan zarjam le , ha egy kozelgo kozos jovo kepevel ringat ? Azt mondta egyutt leszunk majd mindenkepp. Mar 5 eve szeretjuk egymast , de most egyutt van egy lannyal. Nem szeretnek tobbet varni ra, de nem tudom elengedni. Egyetlen olyan, akihez igazan ragaszkodom. Mi tevo legyek? Minden pasit hozza merek:(
Engedd el a ragaszkodásodat és egy lehetséges jövő illúziójába vetett reményeidet.Egy másik lánnyal van. Lépj túl ezen! Éld a saját életedet, tűzz ki célokat, és hajrá előre!
Kedves Boglárka!
Úgy érzem, hogy benne vagyok egy haldokló, boldogtalan kapcsolatban, de az egóm nem akarja feladni a küzdelmet. Sok a veszekedés, a beszabályozás, kritizálás, az elvárások mindkettőnk részéről. Úgy érzem, én tudnék és akarnék változtatni a gondolataimon és a viselkedésemen, azonban ő semleges. Nagyon hideg-rideg módon viselkedik velem, mintha én „futnék utána”, de ez engem nem tesz boldoggá. Alig akar leülni beszélgetni a párkapcsolatunkról, és ha meg is teszi garantált a veszekedés a végére. Nem tudom, hogy mit tegyek, bár lehet, hogy tudom, csak belülről nem akarom elfogadni. Hogyan tudnék fejlődni?
Köszönöm válaszodat.
Betti
Márciusban szakítottunk a párommal, és bár szinte minden kérdésre nemmel tudnék válaszolni, mégis szeretem őt. Azóta neki már más van az életében, akit úgy gondolom szeret is. Ami pedig a legfájóbb, hogy ezt a nőt a tenyerén hordozza, mindent megkap amit én sosem, pedig igazán vágytam volna rá. Nem értem ha ilyen is tud lenni akkor engem miért nem részesített ebben? Miért tette ezt? Hiába foglalom el magam és vagyok társaságban. Hiába ismerem be, hogy nekem jobb jár, mégis szüntelenül rá gondolok. Úgy érzem szükségem van rá. Teljesen összetörtem és nem tudom mit tegyek.
Köszönöm!
Dühös vagy, ez természetes és tele fájdalommal. Tedd rendbe az önbecsülésed és az önbizalmad, hogy a férfiak a tenyerükön tudjanak hordozni és istennőként tekintsenek rád. Ne legyél irigy a másik lányra, teremts magadnak egy új, csodálatos kapcsolatot!
Kedves Boglárka!
Úgy érzem, hogy egy haldokló boldogtalan párkapcsolatban élek, de az egóm még nem akarja feladni a küzdelmet. Sok a veszekedés, a kritizálás, az elvárások felállítása, a féltékenykedés mindkettőnk részéről. Úgy érzem, hogy én tudnék és akarnék változtatni a viselkedésemen és megváltoztatni párom felé való viszonyulásomat jó irányba, azonban a párom semleges. Nem tudom, hogy kezeljem ezt a helyzetet, mivel minden lelkiekről való beszélgetésünk veszekedésbe torkollik és nem jutunk előbbre. A párom hideg-rideg velem, én meg csak még jobban ragaszkodok hozzá. Tudom, hogy mástól nem várhatom a megoldást, de tanácstalan vagyok. Hogyan fejlődjek?
Válaszodat előre is köszönöm.
Üdv.: Betti
Ui.: Az első hozzászólásom technikai okok miatt nem ment el. Remélem, ez már megjelenik.
Úgy tudsz fejlődni, ha a figyelmed fókuszát önmagadra fordítod, és nem foglalkozol azzal, hogy a párod változik, vagy sem. Ez az ő döntése, tiszteletben kell tartanod. Ha nem tudsz mellette kiteljesedni, ha korlátok között élsz, akkor a ragaszkodásod nem szerelem, csak félelem a változástól és a jövőtől.
Sziasztok! Egy barátom mutatta meg az oldalt,nemtudtam hogy van ilyen.sajnos én is egy elég bonyolult kapcsolatba vagyok benne,ami már nagyon nem olyan mint az elején.érzem hogy bajok vannak ső talán van egy harmadik személy is most már minden nap veszekszünk de nem tudom kitenni.jelenleg együtt élünk.de teljesen ugy érzem csak kihasznál és a kényelem miatt van velem.nagyon sokat titkolozok éjszakai üzengetések.beleőrülök,de ugyanakkor nagyon szeretem,képtelen vagyok elengedni.
Ha egy kapcsolatnak nem alapja az őszinte kommunikáció, akkor ott két színész él együtt. A kérdés, a lényét szereted, vagy azt a szerepet, amit eljátszott neked. Ha tudod, hogy kihasznál, légy már igazi férfi és állj a sarkadra, ne hagyd, hogy szórakozzanak veled!
A megismerkedésünk és ahogy a szerelmünk kialakult az valami csoda volt! Egy tündérmese! Fél éven keresztül szárnyaltunk! Egyre fejjebb! Babát terveztünk, esküvőt. Aztán egyik pillanatról a másikra véget ért. Reggel munkába induláskor 20 percen keresztül csókolóztunk, alig engedtük egymást, délutánra mindennek vége lett. Másfél év múlva derült ki, hogy időközben egy harmadikA megismerkedésünk és ahogy a szerelmünk kialakult az valami csoda volt! Egy tündérmese! Fél éven keresztül szárnyaltunk! Egyre fejjebb! Babát terveztünk, esküvőt. Aztán egyik pillanatról a másikra véget ért. Reggel munkába induláskor 20 percen keresztül csókolóztunk, alig engedtük egymást, délutánra mindennek vége lett. Másfél év múlva derült ki, hogy időközben egy harmadik (aki vele azonos nemű) rondított bele a kettőnk életében. Vajon miért titkolta ezt másfél éven keresztül? (aki vele azonos nemű) rondított bele a kettőnk életében. Vajon miért titkolta ezt másfél éven keresztül?
Mert félt bevallani. És csak abba a kapcsolatba tud bekavarni egy harmadik, ahol nem volt kerek a sztori! Soha nem a harmadik a hibás. Eddig tartott, lépj túl ezen. Tedd rendbe az önbecsülésed, és akkor már egyáltalán nem fog ez a sztori fájdalmat okozni.
Nekem most lesz vége 10évig tartó pàrkapcsolatomnak! 2 gyermek 4év hàzasság s megannyi 3lmény együtt! De felörtük egymást teljesen! Ahogy olvastam teljesen magunkra ismertem a sosorkban…fàjó elszomorító dolgok ezek! De ha vége van valaminek hagyni kell elmenni a màsikat..
Kedves Bogi!Évekig rossz kapcsolatban éltem!Most végre kitettem az exemet!De nagyon sokat gondolok rá,szívem szerint mindennap felhívnám vagy írnék neki!Sajnos azért romlott meg a kapcsolatunk mert csak ő maga volt a fontos,meg a haverok,én nem!Szeretnék majd új kapcsolatot kezdeni,de úgy érzem ez addíg nem menne amíg mindíg ő jár az eszembe!Így meg sem próbálom!Mindíg elfoglalom magam,vannak céljaim,de ő mégis még mindíg itt motoszkál a fejemben!Hiányzik!Mit tehetnék???
Azt szoktad meg, hogy az életed része. Így fura, hogy az energiája nincs a jelenedben. Alakíts ki új szokásokat, és szép lassan, leszoksz róla. A párkapcsolati függőség, olyan, mint a drog. Most elvonási tüneteid vannak! Elmúlik!
Köszönöm válaszodat,remélem sikerül leszoknom róla!Amúgy arra már rájöttem rég,hogy párkapcsolat függő vagyok sajnos,mert sosem voltam egyedül!És erről a függőségről hogyan lehet leszokni?
Egy új szokás kialakításával. A társfüggőség ellenszere, az amikor képes vagy egyedül is jól érezni magad. Találj vissza a belső forrásodhoz, hogy önmagadból nyerj energiát, ne másoktól, emeld az önbecsülésed, és szeresd magad!
Sajnos én abba a csillagjegybe születtem aki nagyon hamar beleszeret és nagyon szerelmes típus tudok lenni és ez mellé nagyon hűséges.Viszont van egy rossz vagyis kicsit több rossz tulajdonságom.A féltékenységemet nem mutatom ki de viszont belülről őrölnek a romlott gondolatok,hogy hátha,és ezzel elrontom állandóan az aktuális párkapcsolatomat.Rossz döntéseket hozok a nagy szerelem érzetem miatt.Az utolsó is egy akkora csalódás volt,hogy belebetegszem.A páromnak mindig írogattam üzenetekbe,hogy mennyire szeretem,szép idézetek stb.Csak néha olyan válaszokat kaptam tőle,hogy erre a válaszom elég tragikus végkimenetelű volt és megelégelte. Nem mondta ki még a végleges szakítást,hogyan tudnám esetleg kiengesztelni,visszaszerezni? Nagyon szeretem és nem szeretném elveszíteni Őt. U.i.:Egy srác kérdése Előre is köszönöm a választ
Cso-lé!
A féltékenység alapja az alacsony önbecsülés és a veszteségtől való félelem!
Ne legyen elvárás benned kapcsolatban, hogy neki milyen válaszokat kellene ahhoz írnia, hogy biztosítson a szerelméről. Azért fájnak, mert nem azt kapod, amit szerinted kapnod kellene, így csalódsz, és ezt a fájdalmat kivetíted rá, ebből lesz a veszekedés.
hagyd meg neki, hogy szabadon élhessen (nem szabadosan) veled, ne korlátozd, ne irányítsd, ne utasítgasd, ne számoltasd el.
Beleszerettem egy nálam 20 évvel fiatalabb lányba a házasságom mellett, pedig nem akartam…sodródtam. Szégyellem és nem mertem elmondani a feleségemnek, még magam is abszurdnak gondoltam jövőt tervezni valakivel, aki még félig gyerek volt amikor megismertem, de belecsúsztam érzelmileg, mert olyasvalakit találtam benne aki úgy megérintett, mint senki más. Lelkitársak lettünk és bár önző típus mégis jól megértettük egymást. Évek óta tartott a dolog, támogattam mindenben (közben voltak kapcsolatai) és most, amikor miatta ki akartam lépni és ezt el id mondtam elment másvalakivel. Megérdemeltem , de most két szék között a padlón…A házasságomat kevésnek érzem, a hiánya felemészt, nem látom a kiutat. Megkértem, hogy ne kommunikáljunk többet de nagyon nehéz nélküle, nem tudjuk elengedni egymást, a kapocs túl erős. Mit tehetek ilyenkor?
(Hibáztam, tudom és vállalom, de túl sok a sötét gondolat és érzelem. Vissza szeretném kapni..)
Kedves Laci!
Kezdésnek, hagyd abba az önvádat és az önsajnálatot, a fiatalok nem szeretik a nyekergést.
Ezt a helyzetet te hoztad létre, mi a tanulsága?
Légy őszinte mindig minden helyzetben, leginkább önmagadhoz!
Nem tudod visszaszerezni, mert sohasem volt a tiéd.
Mi az ami hiányzik az életedből?
A szenvedélyes szerelem?
Mit „vesztettél” most el?
És valóban baj, hogy „elvesztetted”, vagy csak a megszokás mondatja ezt veled?
Légy bátor utazó, és vedd számba, mi az, ami téged valójában boldogsággal tölt el, és teremtsd meg magadnak.
Ha őt akarod, légy vele, teljesen őszinte!
Szia nekem nagyon nehéz az exemet elengednem mert nagyon sok minden jót hozott az életembe a mostani utamat ö mutatta uj munkahely saját vállalkozás beinditátása ( csakis lelkileg segitett hogy képes vagyok rá ) azt hiszem jobb ember lettem mellette rávilágitott nem az anyagi dolgok tesznek minket boldoggá…soha senki ennyire nem támogatott én ugy gondolom illetve noszogatott hogy az ötleteimet valósitsam meg mert azok jók és rohamos tempoval változott az életem…. mellette viszont a sexuális életünk nagyon nagyon jó volt azt hiszem soha nem volt még ilyen jó.Viszont sajnos sokszor ha” letértem” az utról vagyis nem mindig csak azt csináltam amit ö vele „megbeszéltünk „végtelen könyörtelenül viselkedett olyanokat mondott ami engem annyira felzaklatott…..a multamat emlegette amit ö elítél… meg ami külsö dolgok köröm szín torna cipö viselése, amit ö nem szeretett fuhhhuuu és fél év kettösség után volt egy nagyon sokkolo utolsö csepp és már pshihologushoz mentem….. és azt mondta meneküljek…. narciszista bipoláris stb… zavara van.mindig éreztem benne, hogy akibe bele szerettem az egy jó ember aki támogat szeret lát bennem olyat amit én magam nem még figyelmeztet hogy megcsináltad ezt meg azt…ami tudja nekem jót tesz…figyel rám….de ott van egy olyan rossz akitöl félek hogy most mi lesz a baj mit mondok tettem…ami neki nem jó.most ujra hív nagyon normális és néha gyengének érzem magam.
köszönöm válaszodat
Kedves Boglárka! Egy írás, ami pont akkor került elém, amikor ebben a cipőben járok.
Feltettem magamnak a kérdéseket és sokra a válasz igen! Ilyenkor mi a helyzet? Ráadásul úgy érzem, hogy nekem még van mellette keresni valóm, de én időnként zrikálom őt, talán meg is fojtom egy kicsit…, nehezen küzdöm le a félelmeimet, de tudom, hogy ő segíthet.
Én úgy érzem, hogy maximálisan van keresni valónk egymás mellett, de valahogy olyan bután alakulnak néha a dolgok…
Én örülnék neki, ha kifejezné az érzéseit, de ezek mostanában elmaradnak. Azt mondja a párom, hogy néha nagyon vonzódik hozzám, de van idő, amikor nem érzi ezt a kapcsolódást…..
Ilyenkor persze én kikészülök és mindenáron hallani akarom, hogy hányadán is állunk…
Nincs harmadik fél a kapcsolatban, ebben biztos vagyok, de valahogy olyan nehézkes…
Gond az, ha nincs mindig rózsaszín köd? Ettől még van szerelem? Köszönöm.
A rózsaszín köd, az ego eszköze, hogy ne lásd a másik valódiságát!
Mondhatnánk úgy is, hogy csak e nélkül van igaz szerelem.
A rózsaszín ködöt én is így gondolom, de a párom furcsállja, hogy most ezt nem érzi. Ilyenkor van késztetése, hogy más izgalmat nyújtó kapcsolat után nézzen, ami egy-két hét elteltével szintén nem lesz izgalmas….
Végül a mai napon megtörtént a szakítás, én küldtem el, mert már belefáradtam ebbe a huzavonába…
Tudom, hogy a magam részéről hol kell még fejlődnöm. Ez az önbecsülés, az önszeretet, a bizalom. Ezek tanulható dolgok? Van rá tréning vagy tanácsadás?
Ha ezeket nem rendezem, akkor a következő kapcsolatomban is féltékeny leszek és zrikálni fogom a páromat! Most sem ezt akartam, de ez jött ki belőlem, nem tudtam megállítani az érzést…
Kedves Boglárka!
Sajátos kapcsolatban élek egy férfival, aki minden olyan dolgot megtestesít önmagában amire korábban tabuként tekintettem. Nős, fiatalabb és egy településen élünk. Viszont ennyire nagy érzelmet másik ember iránt még nem éreztünk, tavalyi első találkozásunkkor a mi sorsunk örökre megpecsételődött, egymás gondolataiban olvasunk, mondatokat fejezünk be egymás helyett és az élet minden területén remekül megy minden…de. Elhagyta a családját értem tavaly, azóta háromszor ment vissza, háromszor hagyott el…most visszajött negyedszerre is, talán most már őszintébben lezárva az előző életét…pszichológus segíti a változáson át…csak én félek. Félek, hogy megint megindul, mert befolyásolható, mert lelkiismeretfurdalása van és persze a volt család nem nyugszik…érzelmi zsarolás, érzelmi büntetés…és Ő enged…olyankor megy, két nap és már keres, aztán pár hét és visszajön mert Ő is tudja, érzi, egymás nélkül meg nem megy, mert nekünk már együtt jó…csak az az örökös átkos félelem bennem, csak az ne lenne….
Félelemnek óriási teremtő ereje van. Megteremted, amitől félsz! Ne üldözd el, bízz benne!
Köszönöm, én is járok terápiára, bár én nem pszichológushoz, de remélem segít a félelmeimet feloldani.
Ne a problémára koncentrálj, hanem a megoldásra. Ne az okozatot akard megszüntetni, hanem a kiváltó okát. Csak a tisztánlátás tud segíteni! hajrá!
Szia,Boglárka!
8 év után beleúnt a kapcsolaba a Kedvesem és viszlátot kívánt!
Egy éve feltűnt egy valaki aki az ellemségemmé vált azonnal.
Egy -nekik szép- estén kedveske ajtaján kopogtam majd nyitásnál berontottam és a fürdőben elbújva találkoztam az egyénnel.Ott dőlt össze bennem minden,hogy ez a gyáva sz.. öleli,csókolja az ÉN babámat;9 éves kisfiam édesanyját!
Nagyon fanatikusra vettem a figurát;nem megy még így 9 hónap után sem.
Gyermekem látni se akarja,anyukája meg engem!
Hogyan szálljak le a vonatról?
Elfogadás, megengedés, megbocsátás!
Ezeken az érzelmi állapotokon kell keresztülmennie a vonatodnak.
Csak utána tudsz leszállni!
Hajrá!
Kedves Boglárka, és többi sorstársam!
13 év és két gyerek. Elhagyott a feleségem, pedig a világon őt szerettem a legjobban.
Én el szeretném engedni. De napi kapcsolatban vagyunk a gyerekek miatt, és így állandó fájdalomban élek, valahányszor kicseréljük a gyerekeket.
Borzasztó. Ötletek a túlélésre?
Szia Balázs!
Amikor egy ajtó becsukódik, egy új megnyílik. Ám ha tekinteted a csukott ajtón hagyod, nem fogod észrevenni az újat!
Fogadd el az ő döntését!
Hozd meg a te döntésedet, hogy elengeded. A döntés mindig felszabadít, ami a szenvedést okozza, az a döntésképtelenség.
Építsd fel az új életed!
Hajrá!
Kedves Boglárka!
A barátnőm a 22. születésnapom előtt egy nappal szakított, majd tegnap a napján még felköszöntött. Azt mondta már nem boldog, ne haragudjak amiért pont most lépte ezt meg, de úgy érzi most volt hozzá elég ereje.
Tegnap este újra beszéltünk majd azt mondta nem tudja igazából mihez kezdjen és hagyjak neki időt, 1-2 hete és majd keres és leülhetünk beszélni.
Egyfolytában rá gondolok, már-már fizikai jelei is vannak ennek: görcsölök, étvágytalan vagyok stb.
Majd 2 éve vagyunk (voltunk) együtt és nekem hihetetlenül fáj ez az egész, nem tudok másra gondolni, csak rá, az emlékekre, az illatára…Rá! Minden nap várom hogy megjelenjen és minden nap gondolok arra is, hogy odamegyek hozzá és megpróbálok tenni valamit a kapcsolatunkért.
Nem tudom mitévő legyek…
Változtasd meg a gondolataidat azzal kapcsolatban mit vársz…..
Te eredményezed a szenvedésed a gondolataiddal.
Végtelenül egyszerű. Tudatosan változtasd meg a gondolataidat! hajrá!
KEdves Boglárka!
Arra keresek választ hogy volt egy kapcsolatom 3 éves. nemrég lett vége de igyen csúny amódon. megcsalás kihasználás, hazugság hónapokon át! és mégse tudom elengedni mégis azt érzem h szeretem, hogy nekem ő kell annak ellenére amit velem tett!
Ez miért lehetséges hogy lépjek tovább ha tudatában vagyok minden hibának és mégis őt akarom őrá vágyom, hiányzik!!!!
28/F
Kedves GÁben!
Önértékelési problémákkal küzdesz. Ezen lenne érdemes dolgoznod! Hajrá!
Tiszteletem.17evesen ismertem meg akkori eletem szerelmet.6 ev csodalatos es boldog volt vele.Megtalaltuk egymast kiegeszitettuk egymast lelki tarsak voltunk.De a 7. evben elkezdett valami megromlani.Tudtuk ereztuk de meg sem tudtunk rajta valtoztatni.Es akkor belepett az o reszerol egy lany a kepbr aki az en „baratom” volt.Es ra nemsokra ki is lepett az eletembol az akkori parom.Osse jott ezzel a lannyal.Kulon koltoztunk..Ra par honapra ujra talalkozgattunk. Nem tudom mi tortent es miert nem maradtunk egyutt.Azota eltelt 6 ev ok egyutt vannak meg mindig.De en nem tudom elengedni az exem.Sokszor almodom vele es probalnank megbeszelni vagy atolelni egymast es akkor megjelenik a mostani baratnoje. Szenvedek.Ugy erzem nagyon hianyzik nekem!Regen amikor egyutt voltunk tudtuk hogy a masik fel rank gondol mert iszonyat eros hianyt ereztunk es ra par perce jott is a hivas hogy hianyzol.Mit tegyek? Hogyan engedjem ot el?Kerem segitsen mert igy nincs egy boldog parkapcsolatom sem azota.Mindenben ot keresem meg mindig!Tudom ez mar nem egeszseges de nem tudok tovabb lepni!Koszonom
Kedves Dorina!
Fogadd el, hogy nem az életed része.
Tűzz ki új, önálló célokat, hozd meg a szükséges döntéseket, és cselekedj önszeretetből.
Figyelmed fókuszát vedd le róla, és foglalkozz a saját életeddel.
Gyere ki az önsajnálatból, hidd el, képes vagy önálló életre!
Ne találkozz vele, szakíts meg minden kapcsolatot, és ne engedd az elmédnek, hogy szenvedtessen miatta.
1. engedd el az embert, szüntess meg minden kapcsolatot vele, mert addig nem tudsz új életet kezdeni, ne engedd, hogy kihasználjon. Ha szeretne, veled lenne. Nincs veled=nem szeret. Ne legyél naív.
2. engedd el érzelmileg. ne a múltban élj, hanem a jelenben, lásd tisztán, mit művelsz magaddal!
3. vedd le róla a figyelmed fókuszát, és foglalkozz a céljaid megvalósításával!
Hajrá!
Teljesen megvan szuntetve vele minden fele kapcsolat.En Angliaban elek o Magyarorszagon.5-6eve nem beszelunk mar es igy is nagyon nehezen megy.Koszonom szepen a gyors valaszt.Kellemes Unnepeket Kivanok!
Kedves Boglárka!
Nehezen ismertem fel,de társfüggő vagyok. 9 napja egy semmiségen vesztünk össze, rettenetes napom volt és ő felidegesített egy ártatlan kérdéssel. Kiabáltam,felállt és kijelentette hogy hagyjuk egymást. Érzelmes és agyalós fajta vagyok, ő tankönyvi pszichopata. Többször volt már szakításunk,de mindig visszajött. Most úgy érzem betelt nála a pohár. Megszakított velem minden kapcsolatot,még f-en is letiltott. Szörnyű karacsonyt élek át. Mellette lettem szorongó és pánikbeteg. Mégis ő állt fel és elégelte meg. Megkérdőjeleztem az egész életem. Az összes célom és már nem látom fontosnak ami eddig az volt. Minden értelmét vesztette. Minden kapcsolatom után „megvilágosodott” az összes exem. Mintha ugrodeszka lettem volna a lelki fejlődésükben. Őszinte szeretettel törődtem vele,hittem benne, nem hagytam rossz irányba menni. Támogattam,imádtam. Én elfogytam,ő feltöltődött. A veszteséget mégis én érzem. Megint nem sikerült. A kisfiammal is imádták egymást, de még csak fel sem köszöntötte születésnapján,pedig a napokban volt. Hol az emberség? Korábban naponta órákat beszeltünk. Hogy nem hiányzik neki,amikor én a hiányától megzavarodom? Másfél évig együtt, minden pillanatban kitartottunk egymás mellett. Hogyan tegyem túl magam azon, ami válasz nélkül maradt? Miért zárt ki ennyire az életéből?
Fogadd el az ő döntését.
Lépj túl, ne agyalj rajta, építsd fel az új életed! Hajrá!
Kedves Boglárka,
Több éves párkapcsolatomnak vetett véget a párom kb. három hete. Három éven keresztül együtt is éltünk. Túl éltünk távolságot, két komolyabb családi tragédiát. Úgy kapaszkodott belém,mint az utolsó reménye, mivel mások előtt így sosem nyílt meg. Csak előttem, de mind hiába hisz rá egy hónapra már azt mondta szabadságra vágyik. Nem akar bántani így vetett véget a kapcsolatnak. De szeret és míg szeretni fog, viszont arra kért,hogy ne reménykedjek. De Ő maga sem tudja mit hoz majd még a jövő. Ennek ellenére most a szabadságán kell gondolkoznia. Ha elmondom,hogy szeretném kizárni az életemből, nem helyesli…sőt felháborodik. Mert jóban szeretne lenni majd velem, mert fontos vagyok neki. Tudom ,hogy el kell engednem de egyszerűen nem értem. Vissza találhat még hozzám? Miért enged el ,ha szeret.
Azt gondold végig, hogy te mit szeretnél.
Majd hozd meg a döntésed.
Amit ne tőle tegyél függővé.
Kicsit úgy érzem, mintha belelátnál az életembe, és nekem írtad volna ezeket a sorokat. Köszönöm! Igazán hasznos az írásod 🙂 mindenkinek kitartást kívánok, higyjétek, hogy mindjárt látszódni fog az alagút vége ☺️
Sziasztok!
Remélem még kapok választ én is. 7 éve vagyunk házasok, mindent elsöprő szerelem volt, felfoghatatlan… Két gyermekünk született, és talán az volt a gond, hogy annyira a gyerekekre koncentráltunk, nekik éltünk, hogy elfelejtettük egymást szeretni. És egy napon arra ébredtem, hogy nem házasok vagyunk, hanem barátok, akik tökéletesen tudják nevelni a gyerekeket, és élni a hétköznapokat. Nem vagyok nő, csak anya. Nincsenek gyengéd érintések, szenvedélyes csókok, de nincs veszekedés sem, nem is rossz, nem is jó. De ő mégis elfogadja ezt a helyzetet, neki kényelmes, nem harcol, nem küzd a szerelemért, nem dönt. A döntést rám bízza. Cipeljem én a súlyát, legyek én aki véget vet ennek, és hétvégi apukát csinál belőle, vagy maradjon minden így és szenvedjek én, egymagam, hogy nem tart nőnek?! Aztán egyszer jött egy fiatalabb, aki nőnek lát, aki érez, aki él, aki érintene, és ésszel tudom, hogy nem lenne közös jövőnk, mások vagyunk, nagyon mások, két külön világ, de mégis, ő érez, és ő meglát engem… De hiába, ha nem tudom tönkre tenni a házasságom, a családom, a gyerekeimet…
Kedves Dodo!
Ha jól értem, a házasságodnak vége.
Gondold végig, hogy mutattok jobb példát a gyerekeiteknek.
Ha együtt maradtok, vagy ha elváltok.
A felelősséged az, hogy magadnak teremtsd meg azt, ami a legjobb, hogy boldog tudj lenni.
Ne kövesd el azt a hibát újra, hogy nem magadon, hanem a gyerekeiden van a fókuszod.
Dönts úgy, ahogy neked a legjobb, mert az lesz jó a nekik is.
A férjed döntését, meg bízd rá. Ne vedd át az ő felelősségét.
Ha mind a ketten hoztatok döntést, utána van miről beszélnetek. Addig csak megy az agyalás.
Üdvözlöm!
Van egy hölgy akit nagyon szeretnék magam mellett tudni jól is alakultak a dolgok viszont túlságosan erősen szorítottam az a bizonyos szappant és sajnos úgy látszik kicsúszott a kezemből…. és sajnos most úgy áll a dolog hogy semmi esélyem nála..
Ön szerint tudok még bármit is tenni azért hogy ez a dolog visszaforduljon? Vagy hagyjam elengedni ?
Kedves Géza!
Igen, az elengedés fontos. Utána jöhet az önfejlesztés, az önismeret.
Mert valószínűleg, sokkal jobbat érdemel!
Úgyhogy, gyerünk tovább!
Kedves Boglarka!
A ferjem februarban döntött ugy higy elhagy,reggel elkoszont hogy szeret es este lerakta a gyurunket ,hogy vege.. Elotte 5 nappal romantikus hetveget toltotzunk egyutt amire azt mondta elete legszebb hetvegeje volt.. Par nap mulvaa kiderult higy van valakije. Mar eskuvojuk lesz es en meg meg mindig nem tudom elengedni őt.. Átnez rajtam ,nem koszon..Szinte minden nap latom őket es ebbe belehalok..Mi a megoldás..
Szia Gigi!
Első lépésként meg kell őt értened, hogy miért lépett ki ebből a kapcsolatból. Miért érzi magát szabadabbnak, jobban egy másik kapcsolatban. Milyen tulajdonságaidnak köszönhető az, hogy úgy döntött, nem veled akar élni.
Ha mind ezt egyértelműen látod, akkor tudod feltérképezni azt, hogy mi hiányzott neki, és mi hiányzott neked a kapcsolatból?
Milyen elvárásokat és megfelelési kényszerek hálójába kerültettek?
Mennyire voltatok őszinték egymással?
Mennyire adtatok egymásnak szabad levegőt?
Hol csúszott el a kapcsolatotok?
Mennyit kommunikáltatok? És milyen minőségben?
Ezer és egy oka lehet a döntésének.
Fogadd el, hogy ő így döntött.
Nem csak ő a hibás, hogy vége.
Nézz magadba, és térképezd fel, neked miben kellene változnod, hogy egy boldog, őszinte, biztonságos kapcsolatban tudj élni.
Egy párkapcsolat, két emberen múlik. Mindenkinek bele kell tennie a 100%-át, hogy az a kapcsolat jól tudjon működni.
Amíg szenvedsz, önsajnálatban vagy, és őt okolod mindenért, nem leszel jobban.
Vedd le róla a figyelmed fókuszát, és magadat építsd újjá.
Hajrá!
Kedves Boglárka,
Áprilisban teljesen megromlott a házasságom, költözés lett a vége pártanácsadó javaslatára. Júniusban új párom lett, akit már régóta ismertem barátként. Érdekes volt a kapcsolatunk, részenként remekül működött- jókat beszélgettünk, közös volt az érdeklődés, megvolt a szenvedély, inspirált, vitt előre a kapcsolat, csak vmiért összességében mégis nagyon nyögve-nyelős volt. Aztán 3 héttel ezelőtt közölte, hogy vége, mert nem tud úgy szeretni, ahogy megérdemelném. Nem tudott szerelmes lenni belém. Próbálnám elengedni, nagyon nehezen megy. Hírtelen iszonyat változás állt be idén az életemben, házasságból, kapcsolatba végül egyedűl maradtam 2 kicsi gyerekkel. Szeretném visszakapni a párom…
Szia Rita!
A célkitűzés sajnos nem irányulhat emberre, mert azzal belenyúlsz a másik szabadakaratába.
Ha elhagytak az azért van, mert ők nem érdemeltek meg téged. És ez nem a te veszteséged, hanem az övék.
A Párodat akarod?
Akkor fogj egy tollat és egy papírt, írd le, hogy milyen érzésekkel akarsz rendelkezni a párkapcsolatodban. És teremtsd meg a párodat. Ne a múltból, hanem a jelenből.
vedd le a figyelmed fókuszát a régi párjaidról, és építsd fel az új életed!
Szia Bogi,
Azt hiszem en is egy nem egyszerű kapcsolatból próbálok kimászni de a helyzetet megnehezíti a párom ugyanis nem látja be v.erti meg hogy ez már nem működik kettőnk között. Kiabálás, veszekedések, egymás folyamatos megbántása. Én már nem vagyok boldog egyáltalán, gyomor ideg stb..az újabb veszekedések miatt.ő féltékeny típus, mindig csak magának akart,ha talalkoztam,baratokkal hatalmas veszekedés lett miatta.probaltuk megoldani de par honappal kesobb megint itt vagyunk.Nem fog es nem is tud valtoztatni ,akkor lenne boldog ha ugyanabban az oraban dolgoznek mint o es utana egybol haza es csak vele lenni ,semmilyen baratok csak Ő.Mit tegyek hogy végre lezárjam ezt az egészet es ő is megértse ez már nem működik es amit érez az nem szerelem ,csak birtokolni akar?es ha nem érti meg hogy lépjek ki hogy ne sérüljek meg ennél is jobban lelkileg mint ahogy most vagyok?
Előre is köszönöm a tanácsot, segítséget
Szia Anna!
Ott rontod el, hogy vele foglalkozol, magadat meg sajnálod.
Nem az a te célod, hogy ő megértse, hanem az, hogy felszabadulhass ebből.
A figyelmed fókuszát helyezed vissza magadra, és magad építésébe helyezd az erődet, és ne abba, hogy vele harcolj, és megértess vele olyat, amire nem nyitott.
Nem vagy alárendelt, így közöld vele a döntésed, és figyelmeztesd, hogy nem nyúlhat bele a szabad akaratodba, nem korlátozhat téged. ha te menni akarsz, akkor mész.
Mindenképpen sérülni fogtok mind a ketten.
Ha minél előbb lezárod, annál kevésbé. Minél tovább húzzátok, annál jobban.
Tehát, a törekvésed ne az legyen, hogy ő megértse, hanem magadra figyelj, mert akkor erősödni fogsz.
Cél-Döntés-Cselekvés.
Tűzd ki, mikor mondod el neki határozottan, hogy részedről vége, és ő akármit tesz, ezt te már eldöntötted és kész.
Döntsd el, hogy megteszed!
Tedd meg!
Légy önérdekérvényesítő, és ne vele foglalkozz, hanem magaddal.
Hajrá!
Szeretnék tanácsot kérni öntől. Igyekszem rövid lenni.
6 hónapja megismerkedtem egy nővel. Mindketten gyermektelen 36 évesek vagyunk.
Ő viszonylag tehetős családból származik, én egyszerű szülőktől, szegényebb családból.
Magamnak már elértem dolgokat, viszonylag sikerült kitörnöm, van egy vállalkozásom is.
Decemberben bemutatott a szüleinek, pár hétre rá kiderült hogy baromira nem voltam nekik szimpatikus, azt mondták a kicsi lányuknak hogy jól leadta.
Ez rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra, kb 1 hónapja voltunk akkor már együtt és egy ekkora pofont kaptunk. A páromat nagyon megviselte.
Aztán a szülők változtattak, azt mondták elfogadnak, tettek is lépéseket.
Eljött a pillanat amikor én is bemutattam a családomnak. A páromat ez lesokkolta, újra magába zuhant, nem bírta megemészteni hogy a helyzetet hogy mi egy egyszerű család vagyunk. Kettőnkkel nem lett volna semmi gond, nagyon jól kijöttünk, egy hullámhossz, szex minden teljesen smakkolt.Egymással felhőtlenek voltunk.
Aztán most úgy áll a helyzet hogy szakított velem. Nem vagyok buta, tudom hogy esetleg azért is nem tudhatta elfogadni a családomat mert nem szeretett valójában ahhoz eléggé hogy e fölött eltekintsen. Szakításkor öleltük csókoltuk egymást összebújtunk.
Tanácsot szeretnék kérni, van e esély megoldani ezt a helyzetet? Hogyan tudnám vele elérni azt hogy ne foglalkozzon a külső körülményekkel csak velünk kettőnkel?
Előre is köszönöm válaszát
Szép napot!
Szia SF!
Nem fogok mellébeszélni, kérlek tedd jó helyre, amit írok. Köszönöm!
A hölgy nagyon éretlen mentálisan és érzelmileg, ha 36 éves korában a szülői vélemény befolyásolni tudja. Érett, integrált felnőtt emberként (akármilyen egzisztenciával rendelkezzen a szülői háttér), képesnek kell lennie mindenkinek, saját döntést hozni.
Arra való törekvése, hogy őt megváltoztasd, illetve elérni nála. hogy ne foglalkozzon a külső körülményekkel, a szabad akarat határát súrolja. Azaz, önző módon rá akarod venni, hogy úgy lássa a dolgokat, ahogy neked jó, illetve, ahogy gondolod, hogy neki jó.
Ő hozott egy döntést, és még ha éretlenül is, de döntött.
A te esetedben a megoldás az, hogy magadban elkezded kutatni:
– mely életterületeden vagy éretlen
– hol nem vállalsz felelősséget, és hagyod hogy befolyásoljanak
– miért félsz mások bírálatától
– te saját magadat elfogadod és szereted olyannak amilyen vagy
– az anyagi helyzetedet szégyennek éled meg?
Első körben ezeken kellene elgondolkodnod, és utána jöhet még számos dolog.
A valódi önismeret alapja, hogy 100%-os felelősséget vállalunk az életünkben történt eseményekért és nem hárítjuk másokra a felelőssége a velünk történt események miatt.
Mind az, ami veled történik, te csinálod.
Változz, változtasd meg a gondolkodásmódodat, a hozzáállásodat, ismerd meg önmagad, és akkor nem fognak ilyen fura dolgok történni veled, mint például hogy egy gazdagabb, harmadik személy dönt az életedről.
Hajrá tovább!
az első részével egyet értek de a többivel nem mert aszt súgalód hogy nem érdemli meg a boldogságot mert nincs elég pénze és érzelmileg egy nulla
Én egyszerűen nem elengedni nem tudom, hanem tovább lépni.Tudom , hogy mások is átéltek már ilyet és túl is élték . Soha nem bíztam az emberekben , mindig erős voltam egészen addig amíg ő el nem árult, majd a saját fájdalmait enyhítve engem alázott és gyötört . Az első szerelmem, ő az akivel azt mondtam hogy lehet családunk, ő az akiért mindent megtettem olyat is amit ma már nem tudnék mert már nincs rá erőm.6 év. tudom van akinek 11 év van akinek 24 .nekem csak 6.És abból is csak 3 volt jó.az utolsó 3 évben már csak gyötör.hol együtt voltunk hol nem.1 hónap után ujra megkeres és én újra hiszek neki.ki be ugrál az életemből . Nem vagyok hülye valahol még sem hiszem el neki hogy szeret és megváltozik.Nem is vártam el soha hogy változzon mert úgy szeretem ahogy van.Mert ez az igazság bármit tesz vagy épp nem tesz mert 6 év alatt se egy karácsonyi ajándek se egy szülinapi (mert azt se tudja mikor van a szülinapom)szeretem. A kicsinyes szemétségei ellenére is amit tudom hogy csak azért csinál hogy idegesítsen,hogy fájdalmat okozzon.Elengedtem újra és újra de mint mondani szokták a remény hal meg utoljára.Hát nálam már meghalt.Nem várom hogy hívjon, hogy keressen, vagyis próbálom nem várni.Mégis padlón vagyok.Talán az fáj hogy neki nem fáj.Talán az fáj , hogy soha senkiben nem biztam soha senkiért nen tettem annyi mindent amit érte , soha senkitől nem viseltem el annyit amit tőle és soha senki nem árult el, alázott meg és vert át annyira mint ő.Nem várom már vissza sőt…Kivánom hogy legyen boldog és azt is elfogadom hogy talán már van neki más is akivel boldog. Még sem tudok aludni, még is sirok ha eszembe jut. Százszor bocsánatot kért a dolgaiért és én meg is bocsájtottam.De elfelejteni nem tudom.Persze idővel enyhül fájdalom.Egyszer 4 hónapig nem beszéltünk , akkor már szinte eszembe se jutott csak a nehéz napokon amikor érzékenyebbek jóval a nők.Akkor követtem el a legnagyobb hibát, hogy visszaengedtem az életembe.Másfél éve .Azóta a gyötrések sora jött csak..Ezeket is mind mind megbocsájtottam mert ő csak azt tette meg velem amit Én hagytam…Amit én a végtelenségig tűrtem . Ma van egy hete hogy újra nem beszélünk.Össze se vesztünk , csak összekaptunk egy kicsit.De nála már ez is elég hogy máshoz menjen és lezárja.Nem tudok futni utána és nen is akarok mert nem látom okát hogy miért kéne .mint mondtam nem vagyok hülye logikusan végig gondoltam már százszor.Nem vagyok vele boldog, nincs jövönk.És mégis.Mégis fáj. én is tettem olyat amivel bánthatnám.talán többet is mint ő.De nem akarom bántani és nem is fogom annak ellenére sem hogy neki igy sikerül a tovább lépés hogy engem bánt vagy csak örömét leli benne már nem is tudom.Nem szoktam facebookozni de ma felmentem.Le vagyok tiltva.Nem nagy dolog de még is masfél óráig sírtam.Pedig ez jó.Ő lezárta.Vége.Végleg.Mégis szenvedek.Nem akarok nyugtatókon és kedélyjavítókon élni 27 évesen.Egyszerűen magamra sem ismerek.Brutálisan meggyilkolta azt az embert aki voltam.Határozott erős nő.Most csak egy megtört idegileg és érzelmileg kimerült senki vagyok.Nem akarom már , hogy az életem része legyen mert az ég világon semmi jóval nem járult hozzá, sőt csak kihasznált ahol tudott és elszívta minden energiám.De elveszettnek érzem magam .Egyedül vagyok.Nem akarok már a barátnőmmel erről beszélgetni mert már újat nem tudok mondani.Most új munkahelyem van de ott is eszembe jut.Szeretnék új dolgokat tanulni pl egy új nyelvet vagy szakmát de lefoglalja az agyam az önsajnálat vagy nem is tudom.Azt sem tudom miért írtam ezt most le.Talán azért , hogy más tanulhasson ebből.Lehet , hogy közhelyek a mondások de igazak.Kutyából nem lesz szalonna.Ha valaki 2x-3x átver és magadra hagy az bizony negyedjére is meg fogja tenni .Persze biztos van kivétel..
És igen ..az idő mindenre gyógyír .Csak bírd kivárni.Reménykedek hogy egyszer majd úgy kelek fel hogy nem ő lesz az első gondolatom , hogy nem úgy nyúlok a telefonért , hogy talán hivott vagy írt.
Jó volt végig olvasni ezt a cikket , mert ezeket már mind mind végig gondoltam és rájöttem én is .De fáj, nagyon.Szeretem és hiányzik.Az az ember akibe 6 éve beleszerettem.Bár tudnám hova lett.Én öltem meg ? Vagy csak azért lett ilyen mert túl jó dolga volt? Mellettem nem kellett dolgoznia, vagyis kellett volna csak nem tette .hagyta hogy 2 munkahelyem legyen amíg ő otthon ül.így vissza gondolva vicces.És ezek ellenére, hogy tudom már milyen ő igazából , hogy tudom hogy nincs helye az élezemben mégis szeretem és fáj.Nem vagyok normális.Remélem másoknak hamarabb megy a túl lépés es Sok sikert kívánok mindenkinek.Köszönöm, hogy ezt most itt leírhattam , és remélem van aki tanul az én hibáimból
Szia Alexa
Igen, értem, nagyon nem vagy jól. Az érzelmeid teljesen elviszik a tiszta gondolkodásodat, még sok benned a düh és a fájdalom.
Hamarosan ( fejleszted magad tovább) el fogsz jutni a megbocsátás állapotába. Ám előtte még vár rád pár dolog.
Nem sokára fel fog szabadítani a tudat, hogy te vagy 100%-ban a felelős a történtekért. Hogy a „másik” csak kivetülésed. És kár őt okolni, inkább majd a saját felelősségeddel fogsz foglalkozni.
Sokkal könnyebb lesz a szíved, ha túl leszel a káoszon, és újra rendet teszel magadban azzal, hogy elfogadod minden okozat mögött áll egy ok, és ez az ok önmagad rögzült gondolataiban keresendők mélyen a tudatalattidban.
Amint a figyelmed fókuszát visszahelyezed önmagadra, sokkal jobban leszel!
Érdemes minél több időt fordítanod az OtthonFa-Önismeretre, hogy felül tudj emelkedni vélt sérelmeiden.
Hajrá tovább!
Szia Bogi
Köszönöm szépen a válaszod és a cikkeidet is.Nagyon sokat segített és segít is.Természetesen újra megkeresett.De nem ugrottam az első szavára , sőt megmondtam , hogy ne keressen többet mert jobb ez így mindenkinek.Persze egyböl ócsárolni kezdett és bántani, újra megmutatta milyen is ő ugyhogy letiltottam minden létező helyen mert ezt nem csinálhatja tovább velem ahogy én sem magammal.Persze fáj még , de napról napra könnyebb.Esténként olvasgatom az írásaidat és sokat tanulok belőle.A válaszodban is teljesen igazad volt, fáj amit velem tett és ezen megragadtam.Megbocsájtottam neki, persze nem miatta hanem magam miatt.Nem haragudhatok rá a végtelenségig, mert a dühös gondolatok miatt csak az életem része marad.Már pedig ezt nem szeretném.Vannak még kétségbe esett gondolataim mint pl , hogy hogy lesz és kivel lesz családom , de az idő majd ezt is megoldja.
Szörnyű érzés volt végig olvasni amit írtam neked.A teljes kiborulást és kétsegbe esést látom.Ehez képest ma már jóìzűeket nevettem a kollégáimmal.Persze eszembe jut még és valahol fáj is, de már nem az ami történt hanem az hogy annak a nagy szerelemnek amit 6 éve éreztem vége lett.Ez pedig azt hiszem az ő személyétöl független.Az érzés hiányzik talán.
Köszönöm Neked mégegyszer az írásaidat.
Mindenkinek azt ajánlom olvassátok el a cikkeket többször, mert nem biztos , hogy elsőre megértitek miről is szólnak.Kitartást kívanok mindenkinek és fel a fejjel.Amikor úgy érzitek ennél rosszabb már nem lehet, jusson eszetekbe hogy ez egyenlő azzal hogy ennél csak jobb lesz 🙂
Gratulálok Alexa!
Ez ám a gyors mentális változtatás!
Maradj kitartó és hű önmagadhoz és gyerünk tovább!
Hamarosan jönni fog, ai méltó a szerelmedre!
Kedves Bogi!
Tanácstalan vagyok. Nagyjából egy évtizednyi boldog párkapcsolat után szakítottunk a párommal. Mindketten a 30as éveink elején vagyunk, viszonylag korán jöttünk össze. Közös terveink voltak idénre, család, új otthon, mindketten úgy éreztük örökre szól és annyira biztosak voltunk egymásban. Talán túl sokszor is beszéltem/tünk ezekről mert ő talán mégis elbizonytalanodott.
Nem mondta, de éreztem, hogy valami nincs rendben. Megpróbáltam mindent megtenni, hogy helyrehozzuk, de egyik ötletem, próbálkozásom sem volt sikeres… túl ragaszkodó voltam. A végén már beszéltünk is a problémákról nylítan, de semmi hatása, utóbb már tudom hogy talán nem elég nyíltan. Azt hittem minden rendben lesz, átmeneti az egész, de néhány hónap alatt szakításig fajult a dolog. Úgy éreztem egy világ omlik össze, a közös álmok porbahulltak és kiderült, hogy képbe került egy másik nő is időközben, akivel nagyon gyorsan össze is jött ahogy én kikerültem a képből. A csaj egyébként már régebben is nyomult volna…gondolom jelen helyzetben ő volt a „legegyszerűbben elérhető” nő.
De az exem állítja, hogy ettől függetlenül ez most csak kaland számára és velem tudja csak elképzelni az életét. Mindent elterveztünk és most ugyanazokat a terveket szövögeti, csak fél-1 évvel eltolta. Állítólag az új kapcsolat csak a testiségről szól, és a barátok és család is úgy látják, hogy szenved. Nincs rózsaszín köd, nincs boldogság igazán, elvan a nővel de csak kínlódik a saját életében. Keresett valami mást, de nem találta meg vagy talán a szabadságot kereste, de az sem olyan mint elképzelte. Nem csak a kapcsolatunk, de sok dolog kicsúszik a kezéből más területeken is. Nagyon sok fájdalmat okozott azzal is hogy így „leváltott” és közben össze-vissza hazudott nekem, de fáj látni a boldogtalanságát, miközben amikor találkozunk vagy beszélünk érzem hogy kicsit feloldódik.
Eltaszított és nagyon dühös voltam. Mostanra kitisztult és a haragot felváltotta valami más. Kezdek megbocsátani neki, de elfelejteni még nem tudom a történteket. Sokat beszélünk, és még mindig az előbbi dolgokhoz ragaszkodik, még mindig ott az a másik, de én már nem tudom hogy van-e ennek jövője. (Tudom, hogy leírva ez még furább is…)
Most még talán tudnánk ebből tanulni és fejlődni, de ha beszélünk és tudok róla az csak fáj, hogy akkor miért nem vagyunk együtt. Ha nem beszélünk hiányzik és félek hogy örökre szól.
Nem tudom, hogy az a jó ha nem keresem egyáltalán (ez nagyon nehéz), elengedem, hadd élje meg amit akar és visszajön ha úgy hozza a sorsunk vagy engedjem el és felejtsem is el. Esetleg beszéljünk és a folyamatos kapcsolat miatt maradunk képben, azáltal hogy támogatom és szeretem őt.
Persze azt nem tudom hogy meg tudok-e bocsátani maximálisan vagy tudok-e bízni újra benne.
Mindeközben próbálom magam fejleszteni, hobbikat fedezek fel újra, kicsit formába hozom magam, bennem van a remény, hogy ezáltal újra vissza tudom hódítani. Különböző verziók között ugrálok, de már elbizonytalanodtam teljesen hogy merre.
Előre is köszönöm a válaszod!
Kedves Bogi!
Szörnyű embernek érzem magam. 3 éves kapcsolatom ért véget, igaz már nem az első szakításunk. A volt párom nagyon megszokta az egyedül élést mert vagy így élt vagy távkapcsolatban..Berobbantam az életébe odaköltöztem ez annyira fura volt neki hogy kétszer vége is lett ez első 8 hónapban. Hónapokig nem vette fel a telefont új életet kezdtem de soha nem tudtam elengedni..Visszaköltöztem a városba ahol él és újra kibékültünk.Ekkor is én futottam utána. Egy összetört embert találtam akivel ezt követő két évben csodásnak hitt néha veszekedős kapcsolatban éltem. Családot terveztem..erre a válasz hogy neki nincsenek barátai csak a munkának él a többi időben velem van. Tény megfolytottam..mondogatta a gondjait de mivel mindenen problémázós gondoltam nem komoly a dolog.Csodás húsvétunk volt, majd a szokásos módon összekaptunk és azt mondta végleg vége költözzek. Szeret de kibékíthetetlen ellentétek vannak köztünk. Eljöttem és mindennap hívtam beszélt is velem.Mikor találkozót kértem eljött és elmondta a jövőt nem tudja ő sem kiszámolni de most vége végleg, hiába szeret megöljük egymást, nem hiszi hogy reálisan lenne megoldás a problémáinkra. Azóta kerestem de már nem válaszol. Szenvedek és őrültnek érzem magam hogy nem tudom feldolgozni. Nem tudom elhinni hogy ez most komoly. Azt érzem ő nem szenved. Értéktelennek érzem magam es a többi kommentelővel ellentétben nem tudok kibékülni a helyzettel. Úgy érzem ha kicsit több szabadságot adnék ez remekül működne. Értem az önrendelkezést hogy én hiába akarom ha ő már nem hisz..de nem tudom elengedni.Fájdalom mindem nap mert én rontottam el és nem tehetem jóvá. Nem tudok megbocsátani magamnak hogy eljátszottam őt. Szerintem ő felszabadult hisz nincsenek korlátok, én pedig síratom a vele tervezett életet.Él bennem a remény hogy hónapok múlva valamit máshogy lát holott megmondta ha lenne is visszaút az nem hetekben és hónapokban mérhető, azt is elmondta ő magányra vágyik az élete rendbetételén, de ha úgy hozza az élet neki és nekem is lehet más.Vegetálok …várom a békülést és rettegek hogy mással lesz. Ez biztosan nem normális amit művelek.
Kedves Lilly
Ne abba tegyél energiát, hogy őt vissza szerezd, hanem abba, hogy tedd magad rendbe. Kezd el minél előbb növelni az önszeretet szintedet és a női önbecsülésedet. És akkorra fájdalom el fog múlni, mert meg fogod érteni, hogy a lehető legjobb dolog, ami történhetett veled, az a szakítás. Ameddig rajta és a békülés gondolatán van a figyelmed, addig szenvedni fogsz.
Szia..én is lelki bajban vagyok..1,5 hónapja ismertem meg a barátomat.elég sorsszerű találkozásban.Én 42 vagyok ő 50.Megismerkedesünkkor egy haldokló kaocsolatban volt..amit nagy bosszúsagomra még mindíg nem zárt le egészen
őt idézve:” sehova sem vezető” volt a kapcsolatuk..megis nagyon nehéz lezárnia..fél évet tartott köztük.Most a nő öngyilkossági gondolatokat szellőztet meg..érzelmileg zsarolja..aztmondja miatta vált el a férjétől(ami nem igaz) és cserbenhagyta az én barátom őt.A barátom pátyolgatja a lelkivilagát ezért nem vallotta be azt sem hogy én vagyok neki..Amikor együtt vagyunk is pittyeg a telefonja a nő gyakran ráír..Az utolsó csepp az volt hogy aztmondta lelki társak a nővel..de nem működik..aztmondta legyek türelmes..és megszeretett engem..ne gondoljam hogy közömbös felém…de már torkig vagyok..és ha mondtam valamit azt mondta hisztizek..ne rontsam el ami jó?..Nekem elejétől ő rontja el..A lezàratlan kapcsolatával.Eleinte ezért mondtam is hogy legyünk csak barátok..Kértem hogy gondoljon bele 1 percre..milyen lenne őneki ha mindez fordítva lenne..megalázó hogy csak barátként mutat be stb..és bennem ez a lelkitárs szó most kikelt mint egy mag..egy mérgező növény a szívemen..A héten látni sem akarom..visszavonultam.
Van több lelkitárs is?Lehetek én is az?(egyébként eléggé egy húron pendülünk és jó együtt)Mit tegyek?
Végtelen számú lelki társunk van, ám mindegyik más és más. A jelenlegi fejlettségi szinttől függ, ép ki az, akire leginkább szükségünk van.
És ez a problémátok oka, nem vagytok egy fejlődési szinten.
Zárd le és lépj tovább. Ő még nem készült fel rád. Ő még ott van.
Mindig jobb jön. Gyerünk tovább
Azt elfelejtettem megírni hogy azt mondta majd elmondja az exbaratnőnek hogy én vagyok de csak ha az jobban lesz..ha a válást,költözést kiheverte..Persze az már így is sejti hogy van valakije mert testi kapcsolat sincs köztük mióta velem van..ezt elhiszem.
Ami engem bánt hogy az exbaratnő lelkivilága fontos az enyém nem..és az sem hogy bimbózó kapcsolatunkat ez ketté is törheti de mi denképp mérgezi.Nekem sem volt diadalmenet az életem..én is nyafogjak és zsaroljam???
Az a férfi, aki érzelmileg zsarolható, nagyon gyenge mentálisan.
Az a nő, aki öngyilkossággal fenyegetőzik, csak energiavámpír.
Nincs dolgod velük. Lépj túl rajtuk, majd utána foglalkozz a tükör törvényével.
Tükör törvénye?Megnézem ,köszönöm!
Köszönöm a gyors választ!!
Exemmel volt szunet április vege fele de megbeszeltuk hogy suli utolsó napján náluk alszok
Felkészültem hogy elmondjam neki hogy ujra akarom kezdeni vele
O azt mondta hogy nem akarja de attol meg akarta hogy ott aludjak
Es o akarta hogy meg le fekudjunk megtörtént es hat akkor szakítottunk május 17 en végleg es azóta el telt 2 hónap azóta szenvedek es most ossze jott vagyis hat azt mondta mar egy uj ember van az életébe
O 16 a barátja vagy nem tudom minek mondjam kavarnak meg stb elvileg meg nem feküdtek le de a srac 25 eves
Es meg most se tudom fel fogni azt hogy o nem akar mar semmit de azt akarja hogy barátok maradjunk
Mit csinaljak?
Amikor meg az elejen voltak talalkozhattak kb 6 szor es mar akkor kapcsolatot akart tole a srac
Azt mondta exem hogy mar tobb van koztuk mint kavaras
Engedd el, fogadd el a döntését. A saját életeddel foglalkozz a továbbiakban, és ne a övével.
Engedd el, fogadd el a döntését.
az én kapcsolatom bonyolult volt, szeretem még ezt a mai napon döbbentem rá, nagyon el van keseredve. megromlott a kapcsolatunk, 1 éve elváltunk viharosan, ő összejött a kollegájával, sokat gondoltam rá tegnap ráírtam névnapot és utólagos szülinapot kívánva, szerettem volna találkozni vele, de akkor kiderült h megint összejött a kollegájával aki egy faroktalan senki, mert oda vissza kúszik a barátnőjéhez meg az exemhez. Ma beszélgettünk újra. sírt és nekem ez nagyon fáj őt sírni látni, talán vissza is fogadnám, ha valóban szívből megbánta amit tett. én 1 éve nem igazán ismerkedem max alkalmi kapcsolataim voltak. mi 5 évet voltunk együtt. nem tudom h meg tudnék e neki bocsájtani. mit tegyek, elengedjem, vagy újra kezdjem vele?
Első lépésként engedd el, és változtass az életeden és magadon.
Lehet csak ennyi kell hogy együtt legyetek, vagy elváljatok örökre.
Mindenképpen lépd meg, hogy nélküle kezdesz el egy új életet kialakítani, mert csak így tudtok túllépni a múlton és esélyt adni a közös jövőnek.
Szia Bogi. Nekem tegnap lett vége az fiúmmal mert ma lesz bál náluk ő közölte h ott lesz a volt barátnője ráadásul egy asztalnál és én igy nem vállaltam h elmegyek mert nem vok kíváncsi az exe h teszi a fejét mert olyan típus én meg nem szeretem a megjátszást
Ő nem első alkalommal nézett engem senkinek én ezért a szakítást mellett döntöttem. Nagyon fáj h valaki más dolgot választott helyettem.
Szia! Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra! Sok erőt ad a tudat, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal. Fiatalon ismertem meg életem szerelmét. Mindent elsöprő, hatalmas szerelem volt a miénk. Életem legcsodálatosabb évei voltak azok. Sajnos ő akkor házas volt, így évekig csak titokban tudtunk találkozni, de ez sem tartott vissza. Kezdetben el akarta hagyni a családját miattam, de én féltem a következményektől. Később már én akartam, hogy váljon el és kezdjünk új életet együtt, de ő már nem akarta. Belefáradt ebbe a lehetetlen szerelembe, a kettős életbe, a hazugságokba. Persze a kapcsolatunkról a felesége is tudomást szerzett és jól tudta, hogy egy gyáva férfit milyen hatásosan jó útra lehet téríteni egy kis hisztivel és érzelmi zsarolással. Ő nyert. A szerelmem szakított velem és őt választotta. Egyik napról a másikra teljesen eltűnt az életemből. Belebetegedtem a bánatba. Soha nem kerestem, nem zaklattam. Hosszú évekig szenvedtem csendben. Azt hittem, egy napon majd megismerek valaki mást és elfelejtem őt, de senki sem tudta felülmúlni őt. Senki mást nem tudtam szeretni és csak szenvedtem. Ennek már több mint 10 éve. Azóta sem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá. Tudom hogy soha senkivel nem leszek többé olyan boldog, mint amilyen vele voltam. Talán nem is vagyok normális. 😀 Azóta ahogy teltek az évek, váltottunk néhány üzenetet. Mindig ő keresett meg, nem én zaklattam. Megtudtam, hogy azóta már elvált (persze nem miattam) és évek óta egy másik nővel él, de a munkája miatt sokat van távol. Azt is egyértelműen a tudtomra adta, hogy soha nem felejtett el, mindig ott leszek a szívében, de ő már máshoz tartozik. Minden üzenetével hiú reményeket ébreszt bennem. Olyankor újra érzem azt a hatalmas fájdalmat, amit a hiánya okoz és teljesen belebetegszem ebbe az állapotba. Szeretnék erős lenni és azt mondani, hogy már nem érdekel, már nem kavar fel, ha felbukkan. De ez hazugság lenne. Mit tegyek, hogy elfelejtsem? Miért nem sikerült kitörölnöm őt a szívemből ennyi éven át?
Nem kell kitörölni a szívedből. Lépj tovább.
Azért fáj még mindig, mert nem veszed le róla a figyelmed fókuszát. A múltban élsz és nem a jelenben. Arra gondolsz folyton, ami fáj, így olyat teremtesz, ami fáj.
Válts világot.
Kedves Bogi!
Örülök, hogy rátaláltam erre az írásra. Picit jobb lett a kedvem a sorokat, mások történeteit olvasva. Bár tudom, hogy ez csak átmeneti, pillanatok alatt visszaesem a kis letargikus világomba. Férjemmel 5 évig voltunk párkapcsolatban, 3 éve házasságban éltünk, majdnem 1évi próbálkozás után megszületett kislányunk, aki karácsonykor lesz másfél éves. Férjem gimis korunk óta velem akart összejönni, aztán 23 évesen úgy hozta az élet, hogy szerelembe estünk. Szépen éltünk, ahogy a nagy könyvben megvan írva. Ő rengetet dolgozott, én emiatt szekáltam, mert szerettem volna ha több időt tölt velünk. Féltékenykedtem is az utóbbi időben, emiatt szeptemberben odavágtam neki, hogy váljunk el, innentől kezdve taszított magától. Mintha szándékosan kiszeretett volna belőlem, mintha meg akarná utàltatni magát. Sajnos elindult a negatív spirál, próbàltam a kedvében járni , de csak rosszabb lett tőle. Novemberben újra összebalhéztunk a féltékenység és a hol voltál eddig témán, akkor azt mondta váljunk el, ő már nem szerelmes belém. Elköltöztünk kicsi lányommal a családi házból. Én teljesen padlót fogtam, leginkább a gyerek miatt. Tudom, hogy mit rontottam el, elvesztettem önmagam, alárendeltem magam neki, semmi önbecsülésem, önszeretetem nem maradt. Azt is tudom, hogy ezen kell dolgoznom, de azt a részét nem tudom magamban helyretenni, hogy ő pusztán önzőségből eldobott minket. Azt mondta bulizni meg csajozni akar, mert nem élte ki magát és most jött rá, hogy korai volt még minden. Nem érdekel ki hibázott és miért, csak az hogy tönkretettük a gyerekünk életét, hogy elvette tőle a lehetőséget, hogy normális családban nőjön fel. Ezzel nem tudom megbirkózni…
Nem az a fontos, hogy ő vele mi van.
Többet beszélsz róla, mint magadról, ami azt mutatja, rajta van a figyelmed fókusza és nem magadon. Ami azért rossz, mert így kiüresedsz, így nem csoda ha már nem tudsz mit adni másnak.
Teljese jogos a kérése.
Vagy fogadd el, vagy szakíts vele.
Kedves Boglárka!
Szeretném a segítségét kérni, nagyon mélyre kerültem a (volt) párom döntése által, egy hete szakított velem, mert megcsalt egy másik lánnyal! Voltak korábban is mélypontok ebben a kapcsolatban (pornófüggő volt korábban), amit “orvosoltunk” több és jobb minőségű együttléttel. Korán kezdtük mindketten ezt a kapcsolatot, Ő 16, én 19 voltam, az évek során egymás mellett váltunk felnőtté, azt hittük, hogy együtt maradunk, már a közös lakásvásárlást terveztük, erre megtörtént ez a félrelépés, elmondása szerint csak csókról volt szó, sírva mondta el ezt is és azt, hogy sajnálja az egészet, és engem is, mivel egyke fiatalok lévén nekem Ő volt a Mindenem, mindent alárendeltem Neki, és most 11 évvel, azok emlékeivel kell(ene) megbírkóznom! Szörnyen érzem magam, senkinek nem kívánok még hasonlót sem!!!
Az utolsó kérdés sorra a válaszok nem leptek meg, a környezetemben élők már korábban szóltak, hogy nincs rám jó hatással és szakítani kellett volna már korábban ….
De nehéz, az elmúlás intézményét nem bírom elfogadni, volt, és már nincs velem…!
Ő valaha fog engem hiányolni vajon, eszébe fogok jutni???
Kérem írjon pár bíztató szót!
Köszönöm!
Szia Drága
Az első szerelem, az első közös élet, örökre meg fog maradni mind kettőtök emlékeimben
Ez egy próba volt. Igazából az első mindig egy próba, hogy megízleld saját magad.
Most az a dolgod, hogy tisztán lásd mit i akarsz megélni egy párkapcsolatban? A ragaszkodás nem szerelem. Ha félrelépett, ez még önmagában semmit sem jelent.
Ha szeret, bocsáss meg neki. Ha azért lépett félre, mert nem boldog veled, engedd el, és ne kínozzátok egymást tovább.
Köszönöm a válaszát! A szakítás traumájából felocsúdva Karácsony első napján próbáltam felvenni Dáviddal a kapcsolatot, hívtam, de nem vette fel, írtam üzenetet, jelezvén, hogy a történtek ellenére beszélnünk kellene, mert én úgy éreztem, hogy nincs bezárva minden ajtó ebben a (volt) kapcsolatban…, erre Ő az összes lehetséges elérhetőségein letiltott… 🙁 2 nap lelkizuhanás következett, kerestem a miérteket, hiszen én ezt a fiút szerettem, aki ilyen csúnyán bánt el velem, (mindent megkapott, csak kérnie kellett)ráadásul a szeretet ünnepe előtt??!! Aztán egyik nap egymással szemben közlekedtünk, és láttam, hogy az én régi helyemen a kocsijában ott ült az utódom…! Látszólag Őt nem érinti meg a szakítás, úgy, mint ahogy engem! És ez nekem legbelül valahol nagyon fáj, ezek szerint 11 év jóban-rosszban kapcsolatot eldobott a kiélésért, mert erre hivatkozott, amikor megcsókolta a másik lányt?! Én ezt nem értem, hogy tud valaki ilyen mértékben és ilyen gyorsan megváltozni, hogy képes elfelejteni, mikor nekem fogalmam sincs arról, hogy mikor leszek képes újra valakire férfiként nézni? Én ezt már nem tudnám folytatni kapcsolatként, de szerettem volna tisztességesen, békében átbeszélni az elmúlt 11 évet, nem kb 2 órában, kutyafuttában lezárni, amikor is a sírástól alig tudtunk beszélni!! De Ő ezt sem adja meg nekem, így kénytelen vagyok pontot tenni a végére! 🙁
Pár ismerőssel, rokonnal beszéltem erről, mindenki azt mondta, hogy meg fogja bánni, hogy egy olyan nőt dobott el, akit szeretett egy vagy több olyanért, aki(ke)t csak kívánt….!
Nagyon köszönöm, hogy mindezt leírhattam, ezzel is könnyítettem egy kicsikét a nagyon vérző lelkemen!
Ez a fiú, akiért én tűzbe mentem volna és nagyon szerettem teljesen megalázott, tönkretett! Mindig mondta, hogy szeret/imád csak én kellék neki, nem olyanok, mint a mai huszonéves lányok, akik csak a pénzre hajtanak és kelletek magukat mindegy kinek… erre egy olyan lánnyal csal meg, aki munkatársa és a volt páromon kívül senki sem beszélt vele, mindenki kiközösítette, erre a lányra azt mondta Dávid, hogy neki nem kellene, mert túl vézna és céges bulin az nem fogdosta, aki nem akarta, nagyon sokszor, ha szóba jött a munkahelye ezt a lányt szánta, sajnálta…és egy ilyenre cserél le, dec 13.-ÁN mikor meg dec 7.-én ugyanúgy viselkedett, mint máskor ???? Én ezt teljességgel nem értem, nagyon nehezen állok talpra, kegyetlenül megvisel ez a döntése, nem is maga a megcsalás ténye, inkább az, hogy 11 évből az utóbbi 4 évben felepitetttünk egy közös világot, amit Ő egy szempillantás alatt visszafordíthatatlanul szétvert! Sírt, amikor szakított velem, zokogva mondta, hogy túl korán jöttünk össze, szeret de már nem szerelmes belém, nyílván ennyi idő után átalakul mélyebb szeretetté…tiszta szívemből kívánom, hogy élje azt az életet, amire vágyik, de az életében legyen egy kis nyugalma és gondoljon bele abba, hogy engem hogy repített a nyugodt életből a pokolba…
Olyan könnyen váltott, elkezdte a kiélés időszakát, nyílván ezekbe a lányokna nem lesz szerelmes, ideig-óráig, egy újabb cseréig kellenek neki majd (kivéve ha megmarad emellett, de hosszú távon viszont előjön az anyagiasság és összeférhetetlen természete Dávidnak) ettől pedig ki fog égni…!
Elkezdtem konditerembe járni, tanulok mellette, dolgozom is és mégis minden nap újra kell építenem a lelkem, mert eszembe jut valami és összeomlok (vele ellentétben)! Csak én vagyok ilyen picsogós? Lehet az is baj, hogy tudom, vagyis kisakkoztam, hogy pillanatnyi elmezavar miatt gyengült el.,.es nála itt nem volt visszaút, pedig egy csókba nem halt volna bele a kapcsolat, de itt már a nyaka is ki volt szívva…
Hogyan lépjek túl, hogyan engedjem el a múltat, az emlékét, hogyan tudatosításam magamban, hogy nem jön vissza meg ha szeret akkor se?
Egy baj meg, hogy egy településen élünk …,
Nem baj az, fejleszd a mentális és érzelmi önfegyelmedet, és mutasd meg, hogy mennyire erős vgy.
Ez a fiú teljesen tönkretesz/ tönkretett, az egyik munkatársával akadt össze, akiről mindig szánakozva és sajnalatból beszélt…erre a lányra mondta, hogy nem lehet egyedül hagyni, mert beleesik egy f.szba, és az előző munkahelyéről is azért jött el, mert szétvert egy házasságot és mégis erre cserélt le! Ügyes a kislány 1 hét leforgása alatt megfordította a barátom hozzáállását a dolgokhoz, és erre mondta mindig a párom hogy ne feljek tőle mert neki ez sose kene! Most meg hogy meg jobban ki csináljon Dávid a kiscsaj dobálja a közösségi oldalára a szelfiket, hagyj dögöljek bele meg jobban!!! Hol van itt a 11 év szeretlek imadlak és csal veled senki mással? Adjatok legyszíves tippet, hogy mit és hogy csináljak magammal, hogy ne örüljek ebbe bele!!! Köszi
A múltban van. Most viszont a jelenben vagy. Írd ki a dühödet egy lapra, majd tépd össze és dobd ki.
Előre tekints és gyerünk tovább
Szia Bogi! 🙂
Közel 3 év távlatából szörnyű visszaolvasni a leírtakat és még szörnyűbb visszagondolni arra, amit akkor éreztem!!!
Szakitasunk után 1 év „csend” következett, amikor abszolút nem beszéltünk és nem találkoztunk, nyilván az utódom minden héten feszegette a határokat, amihez a kedves ex asszisztált! Közel egy év alatt tönkrement az ifjú pár kapcsolata, az exem ismét érdeklődni kezdett irántam és hosszas próbálkozás után beadtam a derekam, hogy beszéljük át a történeteket. Megmondom őszintén félve indultam neki a megbeszélt napnak, nem tudtam, hogy pontosan mit vált ki majd belőlem. Fura érzések kavarogtak bennem, de a találkozó végére tisztább képet kaptam arról a sracrol, akit valaha szerettem, ez a fiú kifordult magából, úgy beszélt a lányról, aki miatt engem elhagyott, mint egy utolsó qrváról, ahányszor kiejtése került a Lilla név, annyiszor köpött egyet, és mint elmondta, bántalmazta is a lányt…
Kitértünk a miértekre és az is kiderült, hogy már az első héten megbánta tettét és büszkeségből nem jött vissza… (És milyen jól tette)
Megkönnyebbültem, hogy akit én szerettem meghalt a szakitásunkkor és ez a fiú már teljesen másik srác volt, a megkonnyebbulestől és az egy éves elfolytott dolgok miatt sírva vezettem haza.
Utána még mindig fájt, de már sokkal könnyebbnek éreztem a lelkemet!
Megbocsátottam neki, de soha nem felejtem el, hogy hátba szúrt és megalazott!
Volt egy időszak a 3 év alatt, amikor sűrűbben találkoztunk és beszéltünk, könnyebb volt így leginkább nekem, fura ezt leírni, de a találkozások alkalmával rögzült bennem az új jelleme, személyisége, akit en nem akartam már magamhoz közel engedni, így kialakult egy haveri viszony, amit nem erőltetünk, hiszen nem kell feltepni a sebeket, mindketten éljük az életünket, de már külön-külön! Ez az időszak megmarad emléknek és már csak előre nézek.
Dávid nagyon elferdült szemelyisegjegyeket öltött magára, túlzottan anyagias lett, ebből következően irigység és rosszindulat is gyökeret vert benne, elkezdte a kiélés/kiégés időszakát, a vele kapcsolatba kerülő lányokat tárgyként, eszközként kezeli, érzelmek nélkül.
Úgy gondolom, hogy nem azonos az utunk, más a célunk, nem lehetett volna közös jövőnk, csak ezt akkor nagyon fájt beismerni, anno 3 évvel ezelőtt valaki vagy valami jól döntött, hogy ezt a sorsot rám mérte, hiszen ennek így kellett lennie! 🙏❤️
Sziasztok. En most elem at ugyanezt. 6 eve elunk egyutt hollandiaban, van egy 5 eves kisfiunk. egeszen ket honappal ezelottig tokeletesen boldog voltam, vagy lehet inkabb hogy nem vettem eszre a dolgokat. Egyik pentek este azt mondta hogy elmegy a baratojevel egy kavezoba meginni egy kavet, kicsit furcsa volt mert sehova nem szokott menni mindent egyutt szoktunk csinalni (gondolom ez a masik nagy problema) es amugy is itt hollandiaban senki baratunk nem volt csak egymasnak voltunk mi harman. Szoval elment a kavezoba en otthon a kisgyerekkel, en altattam el. Ejjel fel kettokor jott haza, ereztem hogy valami nem okes olyan furcsa volt nyomult ram (szeretkezni akart) de eltoltam magamtol mert nem volt o onmaga, valami nem volt oke. Kerdezgettem addig addig hogy elarulta hogy a volt fonoke lakasara ment el Beszelgetni csak (egy elvalt ferfi friss valassal, az asszonyt meg a ket kislanyt elzavarta a no szuleihez) es ott volt. De nem volt semmi. Ertheto modon elkezdtem gyanakodni amit o ugy vett hogy folyamatosan nyomozok. Pedig nem. Informatikus mernok vagyok, ha nyomozni akartam volna akkor egy Keyloggerrel meg egy GPS trackerrel barmikor barhova kovetni tudtam volna tudtam volna kivel mit ir de nem. Ez utan az eset utan nagyon furcsan kezdett viselkedni. Atment a gyerek szobajaba aludni, nem akart mar kozosen TV-t nezni sem, en a szokasos modon kedves voltam vele, mindig bokolok is neki amikor szep ruhat vesz fel, mindig dicserem, es mivel mind a ketten egyetemet vegzettek vagyunk eleg jol mukodunk egyutt mint beszelgeto partnerek tarsak is, de ez sem ment tovabb. Elmaradtak a munkabamenetel elotti puszik, es ket honap alatt osszesen ketszer szeretkeztunk, abbol is az elso teljesen szokatlan volt, teljesen mashogy viselkedett mint a „megszokott”. Azten egyszer vegul kinyogte hogy mar nem szeret. sot a 6 evbol 5 eve mar nem szeret. Csak van mellettem. Csak azert nem mondta eddig mert csak gyult benne az egesz. Es hogy kulon akar a gyerekkel menni vagy en keresek masik helyet vagy o megy el. Ket honap alatt a mennybol a pokolba lokott. Kitepett belolem mindnt, minden erzest. Teljesen romokban vagyok, minden onbecsulesem elveszett. Iszonyatosan faj az egesz. Foleg annak fenyeben hogy magyarországról egy csaladból szkított ki, csabitott el, kisgyerekeket hagytam ott miatta. Tudom ez utobbi nem szep es sokan lesznek ellenem, de Termeszetesen kapcsolatot tartok veluk es mindent rendesen allok is sot azon felul, de a nejemmel mas miatt romlott meg ott a kapcsolat, akkor bukkant fel a jelenlegi. De mindegy is. valoszinuleg megerdemlem. Ez a karma. minden visszaut amit az ember a masikkal csinal. Most megkaptam azt amit en tettem a Magyarorszagi csaladommal. De ettol fuggetlenul iszonyatosan erzem magam. 6 evem elment, nincs ertelme semminek. O es a ksifiam a motivációm a mindennapokban, es ezt egy mozdulattal elvette tolem. Tudom. Inkabb nezzem magamat, es a kisgyereket, akit imadok. Nezzek a jovo fele a sajat jovom fele es hogy nem erdemelt meg stb. Igen. Tudom. D akkor is nehez feldolgoznom, foleg ugy hogy ez most zajlik. Itt . Karacsonykor.
Igen, nem vetted észre, hogy valami ne stimmel. Kb 3 éve indulhatott a baj, mi történt akkor?
Hogy most karácsony van/volt nem számít. Ez csak fokozza az önsajnálatodat.
Lépj tovább.
Az a 6 év nem ment el, a következő kapcsolatodban visszakapod mind azt amit ide beletettél.
Nekem egy olyan kapcsolatom van /volt ami fél évig tartott,de ez a félév alatt 5ször szakítottunk,de sohasem tudtuk elengedni egymást.Minden megvolt a kapcsolatunkban , szenvedély bizalom boldogság,de sajnos neki 21éves létére nem volt nagyon kapcsolata,maximumegy éjszakás. 3 napja egy buliban találkoztunk megint úgy h szakítottunk de ott is végig körülöttem mászkált,és akárki oda jött hozzám megmondta neki h mi szerelmesek vagyunk és hagyjon békén és ezek után kint aludt nálam és azt beszéltük január 1.-én új lappal kezdünk! Csak közbe jött valami..tegnap elmentem egy karácsonyi buliba és ott az egyik barátnőmmel akivel össze vesztem 1 hete, csókolóztak de közben engem meg számon kért miért beszélek más srácokkal. A buli végén amikor hazaért irt nekem h neharagudjak és h csak én kellek neki tudja h hibázott, menjek át hozzá megbeszélni és h velem akar lenni, és én erre annyit írtam csak h keresse meg az éjszakai partnerét és mondta h nem érdekli..azóta nem beszéltünk de én nagyon rossz állapotban vagyok lelkileg
Csak remélni tudom h nem fog össze jönni a barátnőmmel,de szerintem ott a barátnőm csábította el
nem tudom őt egyszerűen elengedni mert nagyon szeretem es tudom h ő is…nem tudom h felejtsem őt el 🙁
Érdekes ez a szerelem.
A fiú még nem érett meg arra, hogy megállapodjon. Valószínűleg szeret, de a nemi vágyait még nem tanulta meg uralni. A vadászösztön még nagyon erős benne. Ezért is szeret birtoklóan „enyém vagy”.
Mind a kettőtöknek azt ajánlom, hogy fejlesszétek magatokat tovább, mert egyenlőre csak bántjátok egymást és a legrosszabbat hozzátok ki egymásból.
Javaslom engedd el végleg, hacsak nem akarsz nyitott kapcsolatban élni.
Kedves Bogi!
Valamiféle útmutatóra lenne szükségem..! Az előzőekben leírtakat olyan nehezen tudom megemészteni! Mint utólag rájöttem a volt barátom egy kolléganőjével csalt meg, akiről emlékeim szerint sajnálattal, szánakozva beszélt, amikor kérdeztem a női munkatársairól megölelgetett, hogy azoktól én sokkal többet érek neki és nem csalna meg.., hát a mellékelt ábra nem ezt mutatja. Egy olyan lánnyal jött össze, mert kapcsolatban vannak, aki előző munkahelyén egy házasságba rondított bele és mivel nem őt választotta a férfi, gyomorfekélyt kapott. Az én volt barátom munkahelyen kb 25 fiúból senki sem foglalkozott ezzel a lánnyal, mindenki kiközösítette, de Dávidot 2 hónap leforgása alatt elcsábította ( a 2 hónap alatt voltak mással sikertelen próbálkozásai )… számomra érthetetlen és felfoghatatlan, hogy tönkrement egy viszonylag harmonikus 11 éves kapcsolatunk, voltak viták, de nap végére mindent megbeszéltünk és minden napot tiszta lappal indítottunk….! Mivel minden kapcsolatot megszakított velem a volt barátom, nem gondolom azt, hogy megbánta a megcsalást, csak arra gondolok, hogy egyszer, ha kitisztul a látótere és átgondolja a tetteit, majd rájön, hogy nem biztos, hogy jó döntés volt ilyen módon lezárni egy évtizedet…?! Teljességgel kifordult önmagából, az eddig normális keretek között viselkedő srác most azokat és olyan dolgokat művel/ csinàl, amelyeket a mellettem töltött idő alatt elítélt…, egyáltalán hogy lehetett arra képes hogy mindenhonnan letiltott ? Létezik hogy ennyire manipulálják, vagy valakin végbemehet egy ekkora személyiségváltozás? A szakítás óta egyszer írtam SMS-t, amiben annyit kértem, hogy kicsit beszéljünk függetlenül attól, ami történt és onnantól kezdve lettem letiltott személy az életében… ez a srác már nem az, aki volt, posztok az új barátnője képeket és azokon Dávidnak a tekintete, a szeme, a viselkedése is más… és ezeket valahol jó látni, mert tudatosítani tudom magamban, hogy, akit én szerettem meghalt a szakításkor …., de így is nagyon sok időre lesz szükségem, mivel egy községben élünk!?
Jó nehéz ez a helyzet, megértem, hogy ki vagy akadva.
Annyit tehetsz, hogy leveszed róla a figyelmed fókuszát, elfogadod, hogy nem voltatok őszinték, és elkezded építeni az új életed. Kezd azza, hogy leírod, milyen párkapcsolatot akarsz, milyen érzésekkel akarsz rendelkezni a párkapcsolatodban.
Vedd le a fókuszod a múltról, és inkább azzal foglalkozz, te mit akarsz.
Kedves Bogi!
A segítségét szeretném kérni. Nagyon kilátástalannak látom a helyzetem. Tudom, hogy mit kéne tennem mégsem tudok továbblépni. 5 éven keresztül ment egy se veled, se nélküled kapcsolat, de többet sírtam és voltam boldogtalan mint fordítva. Először tetette, hogy szeret és folyamatosan bántott érzelmileg, majd szakított. Azonnal továbblépett egy másik nővel, de amint konfliktusaik voltak, újra megtalált, kihasznált és ismét ott hagyott egy üzenettel. Utána mikor újra egyedül maradt ismét megtalált, de sosem vállalt fel, sehova nem vitt magával, hazudott arról hova és kikkel megy, sosem tervezett velem, csak arra kellettem neki. Ismét szakítottunk, majd megint megtalált pár hónap múlva, és kb 3 hete megint eltűnt az életemből, megint talált magának valakit és csak addig kellettem neki míg magányos volt. És még elém sem állt, csak egy üzenet, hogy bocsi. Ennyi. Kérem segítsen, nagyon nagyon szeretnék végre tovább lépni, met nagyon haragszom magamra amiért hagytam hogy ennyiszer kihasználjon, semmibe nézzen és bántson. Csak szeretnék végre boldogabb lenni és nyitni a világra, de nem tudom hogyan tegyem túl magam ezeken a dolgokan, hogyan ne haragudjak magamra és rá, hogy folytathatnám az életem.
Köszönöm a segítségét!
1. soha többet ne állj vele szóba
2. döntsd el, hogy soha többet nem engeded senkinek hogy degradáljon, bántson, megalázzon
3. fejleszd az önszeretet szintedet
4. fejleszd a női önbecsülésedet
Hajrá
Kedves Bogi.
Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra. Velem, szombaton lesz 2 hete,hogy szakított a barátom. Közel 3 évig voltunk és éltünk együtt. Az elején jól működtek a dolgok. Igaz, hogy két évig harcolt azért, hogy próbáljuk meg, míg végül igent mondtam. Az elején törődött velem, kedvesség, figyelmesség, apró meglepetések, de aztán valahogy ezek elmúltak, unalmas lett az egész. Eltávolodtunk egymástól. November elején szakított, majd két nap múlva sírva jött, hogy próbáljuk meg újra. Megpróbáltuk, erre két hete megint elhagyott, úgy néz ki, hogy egy 19 éves lányért(ő 30 lesz).Mikor megkérdeztem tőle, hogy miatta van e, azt mondta, hogy nem, hogy mit kezdene egy 19 évekkel. De tegnap felhívtam, mert még volt cuccom nála, amit szerettem volna, ha visszajuttat. A telefonban kedves voltam vele és vidám, direkt nem is említettem meg a kapcsolatunkról semmit, ő végig bunkó volt velem a telefonba. Utána pedig azt vettem észre, hogy letiltott a Facebook-on. Nem tudom, hogy miért, hiszen nem zaklattam, nem is beszéltem vele a szakítás óta. Ő dobott engem, nekem lenne okom haragudni rá, mégis ő viselkedik úgy, mintha én bántottam volna meg. Sőt még ő mondta, hogy nem szeretne haraggal elválni. Tudom, hogy nem voltunk már boldogok és hogy nem működött, de a viselkedése mégis bánt és nem tudok nem rá gondolni. Ráadásul egy munkahelyen dolgozunk, csak külön műszakban, így van olyan, hogy összefutok vele és az új lánnyal. Az bánt, hogy a szakítással a barátságát is elvesztettem.
Köszönöm, ha elolvasod és válaszolsz.
Kedves Szimi
Nem ettél fel kérdést
Amin érdemes lenne a gondolkodásodon változtatni, hogy te jobban érezd magad, hogy ne foglalkozz a múlttal. Ez egy megváltozott helyzet. Ő megváltozott. Mással van. Hogy mi miért és miért úgy csinál, ne agyalj rajta. Magaddal foglalkozz és építsd fel az életedet, a jelenedet, aminek ő már egyáltalán nem része.
Szia Bogi,
Ma akadtam erre a weboldalra, egész nap ezt bujom, illetve a videoidat nézem, és képtelen vagyok abba hagyni a bőgést.
Pár napja (14-én) pakolt össze a párom és költözött el tőlem. Hívtam, uzentem neki, de semmi reakció. Pénteken elmentem a szüleihez, hogy megbeszeljem vele a történteket, de olyan határozottan utasított el, és mondta hogy ne keressem többet mert ennek vége, jobb ha én is tudomásul veszem, amilyen keménynek még sosem láttam.
Mi csak másfél éve voltunk együtt, és nincs fel éve hogy osszehazasodtunk.
A kérdés csokorra a válaszom mind pozitív, és nincs rózsaszín köd sem ami -ahogy egy válaszban írtad- leplezné az egó valódiságát.
Viszont önkritikát gyakoroltam, és tudom mi volt a hiba. Én. Az ő válaszai negatívak lennének ebben biztos vagyok, én piszkálta folyton, kritizáltam, mert az én onismeretem nincs rendben, de ezt felismertem, és mindent elfogok követni annak az érdekében, hogy kiegyensúlyozott emberré váljak.
Szerinted mit tegyek hogy kapjak tőle bizonyítási lehetőséget?
Hagyd abba azt, hogy neki akarsz bizonyítani. Pont ebből lett elege. A nő legszexibb tulajdonsága a magabiztossága. Szedd össze magad, tegyél rendet az életedben, építsd fel magad gyorsan, és akkor újra kívánatos lehetsz számára.
Amúgy meg nem tudjuk miért döntött így. Miatta ne akarj megváltozni, mert az csak megfelelési kényszer lenne.
Kedves Bogi!
30 éves házasság van a hátam mögött. Kb 20 évet éltem kedves társas magányban. Folyamatos lemondással önmagam elnyomásával foglalkozva. Most megkaptam az élettől a nagy gyomrost, ami végre kimozdított a holtpontról. Már merek magamért tenni, felvállalva akár a konfrontációt is. Sokan bolondnak tartanak, mert 50 évesen kezdek új életet. Az írásaid, hanganyagaid rengeteg erőt adnak. Már tudom és érzem, hogy jó úton járok. Nehéz döntéseket kell meghoznom nap mint nap. De egyre jobban érzem magam, szinte a 30 évvel ezelőtti energiáim térnek vissza. Örülök hogy rátaláltam a munkáidra.Köszönöm.
A kérdés csak az, hogy vajon nem késtem el a változtatással? Kor függő-e a változás?
Ne számít ki mit gondol. Csak irigyek, mert ők sosem mertek változni.
Amíg itt vagy a Földön, nem vagy elkésve.
Nagyon büszke vagyok rád!
Gyerünk tovább
Kedves Bogi!
10 évig éltem együtt a gyermekem apukájával aki telefonon közölte a szakítási szándékát még 2014-ben. Azóta már megköszöntem ezt neki amit őszintén is éreztem.A szakítás után pár héttel ismerkedtem meg egy fiúval akivel 3,5 évig voltam együtt.Nagy szerelem volt azt gondoltam a mai napig él bennem.A vége felé már nagyon sok volt a vita a megalázás stb.Egy ilyen összeveszés után se én se ő nem kerestük egymást,azóta sem.Már nem haragszom rá viszont a lezárás miatt jobb lett volna ezt megbeszélni és nem így lezárni.
2 hónapra rá ismertem meg azt a férfit aki annyi sok sok pozitív dolgot hozott ki belőlem amilyen eddig nem voltam.Nyíltan és őszintén tudunk egymással mindenről( jó vagy rossz,érzések,sex,kapcsolatok stb )beszélgetni akár órákon át.És önmagunkat adjuk álarcok és játszmák nélkül.Múlt hét végét is együtt töltöttük,jöttek a hétköznapok…én írtam neki egy üzenetet hogy nem szeretném egyikünk idejét sem rabolni.Másnap válaszolt hogy sokat gondolkozott a kapcsolatunkon és 2 hete valami megszűnt nem tudja miért?
Ezek után én nem hívtam csak 2 nap múlva hogy tudunk e találkozni és beszélni?Ez tegnap történt és annyi volt a lényeg hogy ő még régebben volt együtt egy lánnyal és amit akkor érzett azt az érzést keresi és sajnos ezt már nem érzi.Mondtam hogy értem.Ezt az érzést nem lehet kierőszakolni senkiből.
Én elmondtam a véleményem mi szerint sok mindenkiből lehet igazi és egy kapcsolat hozzáállás és főleg egy döntés kérdése.És nem is éreztem hogy nem vesz komolyan talán ez bánt a legjobban.Jöttek a Te értékes ember vagy,jó hogy ezt megtudtuk beszélni,fontos voltál és vagy is nekem stb.Örülök hogy megismertelek és a sok sok sajnálom.
Nagyon bánt viszont mert csalódtam magamban az érzett érzéseimben,fizikai „fájdalmat” érzek.Jó lenne tudni hogy jó színész vagy csak hazudik hogy könnyebb legyen?
Erőt veszek magamon és nem keresem pedig hiányzik és szeretném ha másképp tudna érezni irántam.De most nehéz.A választ sejtem de szeretnék bízni abban hogy ha igaz amit mondott akkor „ráébredhet”arra hogy kell még egy esélyt adnia a kapcsolatunknak.
Nem vagyunk már fiatalok.Én 42 ő 43 éves
Köszönöm válaszát
Szerintem egyik sem. Neki jó volt így, és amikor írtad neki, hogy nem akarod egyikőtök idejét se rabolni, megijedhetett.
Miért is keresnéd?
Fordítsd el a fejed, és gyerünk tovább.
Gyere ki az önsajnálatból és akkor el fog mlni a fizikai fájdalom.
És igenis fiatal vagy még.
Majd 80 éves korodban elhiszem… 😀
Kedves Bogi!
Köszönöm a válaszod.
Én azt érzem hogy megijedt és inkább lépett egyet hátra.Pedig én csak megerősítést akartam evvel belőle „kiszedni”…
Ezért gondoltam arra hogy keresem.Annyit tudtam meg egy közös ismerősünktől,néha volt hogy nem egy hullámhosszon voltunk,nyíltan és őszintén tudott velem ő is beszélni,és a kémiai is jó volt,igazán jól érezte magát velem mindig van viszont hogy 2 ember nem egymásnak való.Cinikus voltam és ezt nem szereti ezért lett vége.Ami annyit jelent hogy a saját kvalitását azt gondolja nem elég és felvesz egy álarcot és így próbál meg tetszeni hogy azt megjátssza.
Ezt persze nem értettem/értem mire gondolhatott.
Úgy érzem van esélye a kapcsolatunknak mert mind ketten hasonlóan gondolkodunk,érzünk és már csak cselekedni kell.
Mi a véleményed erről?Tudom csak előre szabad nézni és megtalálja mindenki azt akinek őrá van szüksége…
Vagy lehet nem akarom a döntését elfogadni és álmokba ,illúziókba kapaszkodom.
Köszönöm válaszát
Sziasztok! En 16-evesen jottem osze az exemmel 10-evig voltunk egyut mar vagy ket eve hogy kimontam neki hogy elengedem mert csak szenvedek hogy mar nem olyan a kapcsolatunk mint az elmult 8evben pedig meg az utolso ket evbe mindig mondta de az lessz nemsokara minden a regi lessz en vagyok neki a mindene! Meg igy nehezen vegig szenvettem azt a 2evet es montam jojon beszeljunk mert ezt igy mar nem birom de o nem jott csak igergettett! Igy akkor en lezartam a dolgot es elengedtem! A legjobb baratom kozben hajtott ram igy oszejottunk picit ereztem iranta valamit de szerintem az csak szeretet nem pedig a szerelem o mindent tud a multamrol illetve az exemmel valo kapcsolatomrol! Monta probaljuk meg hatha sikerul minden a mai napig egyutt vagyunk es varandoslettem!a 2ev alatt sokszor depiztem ithon illetve a munkahelyemen is amikor zenet halgattam mert mindig eszembe jutott az exem! Neha beis jott hozzam vagy talalkoztunk! Utana mindig nagyon kivoltam! Most igy hogy varandos lettem egyre jobban erzem a mulat vele almodok mindenrol a multbol egyutt toltott napokrol!! En ugy tudtam hogy soha nem lehet gyerekem pedig az exemtol mindig is akartam es most hogy az lettem a paromtol lehet ez valtotta ki most nalam az erzelmi valtozasokat hogy menyire hianyzik az exem! Minden ejjel az exemmel valo multban vagyok es nem akarok felkelni a mely almombol! Ez eleg ilyeszto szamomra mert tul sokat alszok van hogy 12-14orat is! Most megyek majd dolgozni ismet igy remelem ez valtozni fogy! En szerintem ezen soha nem leszek tul tulsagosan eros erzelmem volt iranta meg az elso szemkontaktus is itt van a szememm elott!!!! Meg nagyon sok mindent tudnek irni de abbol egy komplett konyvet is akar! Igy koszonom hogy legalabb enyit irhatok kicsit jobban is erzem magam! De mindenkinek sok szerencset!!!
Juhuuuuuuuuuuuuuuu, gratulálok. Nagyon erős csaj vagy. Gyerünk tovább
Kérdésem lenne. Érzelmileg hogy lehet elengedni. Vagyis… az előzőeket olvasva, „birtoklási vágyat” megszütetni. Agyam tudja hogy nem jo ha velem van, a sok kérdésre adott válaszaimból lényeglben csak a sex intenzitása, szenvedélyére adott válaszom volt pozitív. Úgy érzem már nem vagyok szerelmes belé, mégis ha látom bárhol hogy mással van, boldogok,még olyan görcs kapja el a gyomrom, rossz érzés, h napokig tudok szenvedni tőle. Hogy tudom elérni, hogy az agyam végre hasson a szívemre, és ne utána végyakozzak? Hogy érhetem el magamban, hogy ahogy az agyamnak közömbös, mert negatív hatással van rám, érzelmileg is igy érezzek?
Magadra fókuszálj és a saját új életed felépítésén
Írj ki magadból minden vele kapcsolatos érzésed, majd húzd le a wc-n, és soha többet ne gondolj rá.
30 éve házasok vagyunk,mindkettőnknek 2. házasság, gyerekek kirepültek. Egy helyen dolgozunk. Ha hazajövünk akkor számára TV vagy net,szexfilmek , ha megjelenek átkapcsolja, de már többsz=or lebukott. Köztünk évek =ota semmi. Minap viagrat meg sikositot talaltam a fiókjaban. Mikor kérdöre vontam tagadta.Látta, hogy sírok pár napig itt ott adott puszit, megölelgetett. Nem csinál semmit a ház körül. Azt mondja, hogy ne parancsolgssak neki majd ha ő jonak látja akkor fogja megcsinálni ezt vagy azt. Csak maga elött tologatja a megoldando feladatokat. Mindenért engem okol. Mindig én vagyok a bunos. Betg voltam egész nap a tévét nézte még csak a kávéscsészét sem mosta el. Elfáradtam, hogyan tovább? bennem a hiba ??? Köszönöm a választ
Ezt a kapcsolatot ideje lenne lezárni. Egyikőtök sem boldog benne és a legrosszabbat hozzátok ki egymásból Talán ideje lenne valakinek felvállalni a továbblépést.
Szia Bogi!
Az én helyzetem talán mindenkiétől másabb, bonyolultabb. 2016 novemberében jöttem össze a párommal. Az első pár hónapban igazi királynőnek éreztem magam mellette. Minden találkozáskor rózsa, kirándulni vitt stb, becézett, kedved volt velem. Egy műszakban dolgoztunk, egy munkahelyen. Egy reggel nem vele mentem reggelizni, csúnyán megszorította féltékenységből a karomat. Fátylat borítottam rá. Majd szilveszterkor kisebb zűr volt otthon ami miatt kértem vigyen haza. Válaszként összekötözte a lábam egy övvel és húzgált. Sírtam, mivel fájt. Ő is el kezdett sírni, hogy biztos nem szeretem azért akarok hazamenni. Neki csak én vagyok, rajtam kívül nincs senkije, az apja is meghalt. Megsajnáltam nagyon. Még maradtam kicsit „vígasztalni”. Majd hazavitt. Utána is követett el féltésből (persze ok nélküli féltékenység) harapásokat, szorongatást, erőből nekem jött, bevertem a fejem a falba, ágyba, radiátorba. Harapásai után véraláfutás, vérzés is volt többször. Ha pl 1-1 ilyen kirohanása után nem akartam megölelni akkor sírt hogy én őt nem szeretem, elutasítom, nem hagyom magam szeretni. Ha nem figyelt arra amit mondok, beszélek mert épp a számítógépet nyomkodta,akkor mondtam „jó akkor beszélgetek mással a facebookon”, a reakciója szintén a düh,agresszió,bántás volt. Áprilisban egy vasárnap összevesztünk a féltékenysége miatt, folyamatosan ellenőrizte a telefonom a tudtom nélkül, de akkor lebukott. Mondtam neki felesleges az aggodalma, nem csinálom semmi rosszat. Mondtam vigyen haza. Ehelyett egy erdőbe vitt ahol megerőszakolt. Mondtam akkor irány a rendőrség, feljelentést teszek. A kocsi ajtóban, a sárban térdepelve könyörgött ne jelentsem fel. A facebook jelszavat még a kapcsolat elején kileste és hónapokon keresztül használta, ellenőrizte, de semmit nem talált. Májusban elhagyott 3 hétre,egy fehér rózsával állított be, mondván nekünk ez nem megy, én semminek nem örülök (ami szintén nem igaz, mert folyamatosan kapta a megerősítést,a mosolyt lehetett látni és a boldogságot is). A 3 hét alatt teljesen kikészültem, nem értettem miért csinálta. Azt mondta lehet kell neki 1 év mire rájön hogy fontos vagyok neki. Aztán felraktam egy új képet facebookra és rögtön ahogy látta a sok lájkot,elismerést,jelentkezett. Könyörgött fogadjam vissza, megváltozik stb. Szóvá tettem hogy engem még egyik barátom sem bántott eddig. Ha nem fejezi be végleg elhagyom, ez az utolsó esélye. Amíg külön voltunk, megtïltotta hogy elmenjek mint meghívott a keresztfia születésnapjára. Júliusban mikor újra együtt voltunk, már magamtól nem kívántam részt venni a húga születésnapján. A párom anyja ezt nagyon sérelmezte. Augusztusban nyaralni mentünk, az anyja azt mondta én csak számító vagyok, nekem csak a pénz kell. Holott nem a pénzért voltam vele. Ugyannnyi a fizetésem mint az övé. A nyaralás is mint minden költség mndig felesben ment. Többször megcsinálta velem lelki terrorként hogy kikapcsolata direkt a telefont, vagy látta az üzenetet, de nem írt. Lefeküdt aludni mondván nagyon fáj a feje. Egyik nap kedvese voltam, másnap rám se figyelt. Folyamatosan adott-elvett. Jutalmazott-bűntetett. Kérte töröljem a facebookot, nem lesz akkor féltékeny, töröltem, a féltékenység megmaradt. Többször átvert ezzel is, mert közösen megbeszéltük hogy nem kell facebook, az enyém jóhíszeműen törlődött, az övé nem. Munkatársaktól tudtam meg hogy fent van mégis. Engem meg manipulált. Folyamatosan hívogatta az anyja ha együtt voltunk,be kellett számolni mindig. Láttam hogy az anyjának nem jövök be a szülinapos eset óta. Kérdeztem tőle mi a gondja velem, a válasza semmi. Utána elhordott minden létezőnek. A fia, a párom nem állt ki mellettem, csak hallgatott, majd otthagytam őket, soha többet nem mentem náluk ezután. A párom ezután úgy tett, ha én nem fogok menni náluk akkor tudjak rá kevesebbet leszünk együtt. Mondtam nem baj. A szentestét se velem töltötte inkább a családjával. Január 1jén édesanyám küldte haza mert ismét nekem jött. Utána már többet ő se jött. De mindig mondta hogy szeret. De már nem tudja mit akar tőlem. Már elkezdett hibáztatni, pocskondiázni, olyan dolgokat a fejemhez vágni amik fájtak, rosszul estek. Február végén elegem lett, szakítottam. Most ő a sértett,a flegma,az áldozat. Szakítás óta nagyon rossz. Minden gondolatom ő. Miért viselkedett így? Miért nem tudom elengedni hisz tudom mennyi rosszat tett, csinált velem? Eldobott stb. Miért szorongok? Miért aggódok és van egy furcsa „féltékenység” bennem? Úgy érzem megőrülök.
Mind azk után, amit veled tett, csoda, hogy nem börtönben ül.
Hívd fel a NANE egyesületet, ott fognak tudni neked segíteni.
Kedves Bogi!
Sokat segítenek az írásaid – ezt nagyon köszönöm! Párom egy hónapja szakított velem – igazából nem is szakított, hanem szünetet kért, mert elmondása szerint magával kell foglalkoznia és a saját életét kell rendbe tennie. Egyszerűen nem tudom elfogadni a helyzetet. Vagyis értem, hogy ennek most így kellett történnie de úgy mint továbblépni nem tudok. Két évet voltunk együtt, az elején nagyon nehezen mentem bele egy kapcsolatba – sok embert elküldtem aki próbálkozott nálam, magas falakat emeltem magam köré – ő mégis annyira kitartó volt, hogy szép lassan megismertük egymást és kialakult egy kapcsolat. De még így se tudtam teljesen megnyílni neki – hol közeledtünk, hol távolodtunk egymástól. Nem tudtunk mélyen, igazán megnyílni egymásnak, nem tudtunk az érzéseinkről beszélni – én se vagyok az a fajta aki könnyen kitárja magát valakinek de ha én elkezdem és erőt veszek magamon lehet,hogy nem jutottunk volna el idáig. Veszekedések, konfliktusok nem voltak. Azzal volt a gond, hogy rengeteget dolgozik a családi vendéglátós vállalkozásában így szinte alig van ideje bármire is – így rám is. Én nagyon szeretem, ő is azt mondja, hogy fontos vagyok neki és, hogy nem zárkózik el semmitől ami a jövőt illeti de most egyedül kell lennie. Az utóbbi egy hónap alatt mikor találkoztunk puszit ad, megölel és érzem, hogy vannak még érzései- igaz ezeket a találkozásokat én kezdeményezem. Nem tudom mitévő legyek. Nem akarom magam áltatni valamivel amit lehet csak én képzelek be magamnak. Adjak még ennek időt, várjak és ez idő alatt foglalkozzak magammal? Nálam is lenne bőven helyre rakni való. Vagy lépjek tovább – amit most még egyenlőre nem megy, az élet nem enged továbblépni amíg ebben a helyzetben vagyunk, hogy megvan rá az esély, hogy újrakezdjük és megjavítsuk ezt a kapcsolatot.
Freya (de szép neved van)
A problémád oka ez a gondolat:
„Egyszerűen nem tudom elfogadni a helyzetet.”
A szeretet alapja az elfogadás. Ha valóban szereted, el is tudod engedni. Ha nem tudod elengedni, ragaszkodó és birtokló szeretet lehet. És lehet, ez a szituáció pont arra akar megtanítani, hogyan éljetek szabadon egy párkapcsolatban. Mert valószínűleg eddig jelen volt a kontroll, az irányítás, és a megfelelési kényszerek. És ezek megmérgezik a párkapcsolatot.
Szia Bogi . Van egy lány akit még mindig szeretek. Kapcsolatunk alatt sok volt a veszekedés vádaskodás ,bűntudat keltés és bele nézett a telefonomba is . Ő szakított velem . Szakításunk után rá 1 hónapra összejött egy sráccal . Én azalatt a hónap alatt rengeteget fogalakoztam saját magammal . Önismereti és párkapcsolati könyveket olvastam . Szeretnék egy esélyt kapni ,de ő nemet mondott és azt mondta h boldog akivel van . 2,5évig voltunk együtt . Neki én voltam az első minden tekintetben Kérdésem meg az ,hogy mi kéne ahozz hogy hajlandó lenne őszintén beszélni és új mederbe vinni ezzel a kapcsolatunkat . Tiszta őszinte érzésekkel újra belevágni . Úgy érzem van közös utunk .
Az ő döntése kellene hozzá.
Arra nincs hatalmad, ha tisztán akarsz játszani.
Fogadd el a döntését, engedd el, és kezdj új életet valaki mással.
Szia Bogi!
1 éves élettársi viszonyban vagyok a párommal, az együtt élés nagyon jól megy. Aztán most állítása szerint kisiklott, sok az olyan fajta hazugsag hogy dolgozok, de közben barátaival van eközben. A szabad teret mindig megadtam neki. Valamiert nem tud mértéket tartani és a sok hazugsag engem már lelkiekben nagyon sért. Nem csalt meg az sem lehet a kisiklasnak az oka, hiszen jól működik köztünk az intimitas. És bizok benne 100%kosan eteren.
Olyan barati körben van (került) ahol a sracok szinglik, rengeteget buliznak. És az ilyen esteken allandoan bulizó lányokkal vannak. De viszont a párom kapcsolatban van velem, és szabad teret is kapott mindig. Nem zártam kalitkában. Akik rossz hatással votlak ra vagy a kapcsolatunkra azokról beszéltem úgy le, hogy csökkentse a velük való ejszakazasokat, mert utánna más ember jon haza hozzam. Kétségbe vagyok esve.. egy tényleg jól működő kapcsolatban hogy lehet kisiklani?!
Ha egy pasi nem érzi szabadnak magát a partnerével, kompenzálni fog, és máshol keresi, találja meg a szabadságot.
Ha hazudik, akkor azt érzi nem lehet veled őszinte.
Vagy ez a szülői programja, amihez önismereti út kellene, hogy ezt letegye.
Ha el tudod fogadni őt így, akkor tök jó. Ha nem, akkor érdemes új életet építened.
Kedves Boglárka
Remélem ön megoldást talál a problémámra . Én 41 éves nős , 2 gyermekes családapa vagyok .
14 éves házas , ebből 9 év boldogan telt el . 5 éve boldogtalanul élünk egymással , de veszekedésmentesen . 3 éve megismertem egy családanyát aki hasonló cipőben járt . Szerelem volt első látásra mindkettőnk részéről , lassan de biztosan kerültünk egymáshoz nagyon közel , 2 évet éltünk le titokban szexuálisan . lelki társak vagyunk . Fél éve jeleztem , hogy mondjunk el mindent mindenkinek és keljünk egybe , de ő a 14 éves gyereke lelki életére gondolva párszor szakitani akart . Én mindig erőt adtam neki szerinte és ezért folytattuk . Nemrég a férje megtudta ,hogy kapcsolatunk van . Viszont a szerelmem csak a lelki dolgokat valotta be neki a fizikait nem . És megszakitott velem minden kapcsolatot , hogy otthon maradhasson . Nekem borzasztóan hiányzik és csak vele tudom elképzelni a jövőt . Mit javasol , mit tegyek ?
Kedves László
Fogadja el a másik hölgy döntését.
Őszintén vallja be a feleségének, mit történt az elmúlt években.
És kezdjen új életet, akár egyedül is.
Hazugságok között, nincs boldogság, nem tud felszabadulni a lélek.
És talán a másik hölgy is arra vár, hogy lépjen, mutasson példát a szakítással.
A nőknek fontos a biztonság. Így amíg Ön nem lép, a másik hölgy sem fog.
Ez lehetőség, és kockázatos lépés, mert semmi és senki sem garantálja, hogy így fog történni.
Legyen bátor, vállalja fel önmagát, és építsen fel egy őszinte, önazonos, szabad és boldog saját életet.
Kedves Boglárka
Remélem ön megoldást talál a problémámra . Én 41 éves nős , 2 gyermekes családapa vagyok .
14 éves házas , ebből 9 év boldogan telt el . 5 éve boldogtalanul élünk egymással , de veszekedésmentesen . 3 éve megismertem egy családanyát aki hasonló cipőben járt . Szerelem volt első látásra mindkettőnk részéről , lassan de biztosan kerültünk egymáshoz nagyon közel , 2 évet éltünk le titokban szexuálisan . lelki társak vagyunk . Fél éve jeleztem , hogy mondjunk el mindent mindenkinek és keljünk egybe , de ő a 14 éves gyereke lelki életére gondolva párszor szakitani akart . Én mindig erőt adtam neki szerinte és ezért folytattuk . Nemrég a férje megtudta ,hogy kapcsolatunk van . Viszont a szerelmem csak a lelki dolgokat valotta be neki a fizikait nem . És megszakitott velem minden kapcsolatot , hogy otthon maradhasson . Nekem borzasztóan hiányzik és csak vele tudom elképzelni a jövőt . Mit javasol , mit tegyek ?
Kedves Bogi!
Igen én is úgy érzem hogy muszáj megvizsgálni az embernek a cikkben leírt kérdéseket hogy az ember valóban kitelhesedhet-e a párja mellett. De tudjuk azonban azt is hogy senki nem tökéletes.. Csak azert mert néha okoskodik, mert ő máshogy látja a dolgokat..vagy mert elvár tőlem dolgokat.. Akkor már rögtön keressünk mást? Nem igazán értem ezeket a kérdéseket amiket magunknak kellene feltenni a kapcsolatról. El tudnád ezt a részt kicsit érthetőbben magyarázni? Köszönöm.
Kedves Boglárka,
9éve lett vége a kapcsolatunknak és én 200km-re elköltöztem.
Ezért 9éve nem láttam őt, néha hallok róla ezt azt és dühít, hogy a hallomások alapján felépítettem egy feltételezésre épülő lufit, hogy ő most hogyan is élhet.
Dühít, hogy még mindig naponta eszembe jutnak vele kapcsolatos gondolatok. Dühít, hogy összehasonlítom az ő életét az enyémmel és az övét titulálom sikeresnek az enyémhez képest és ezzel lehúzom magamat. Miközben nem is tudom, hogy él most, csak fikció az életével kapcsolatos elképzelésem.
Dühít, hogy neki azonnal lett új párkapcsolata (ezért váltunk el), nekem meg azóta sincs és ezt nagyon sérelmezem. Ez a sérelmem inkább az élet felé irányul, igazságtalanságnak tartom és a tehetetlenség keveredik bennem, hogy azóta én miért nem voltam képes új társat találni és az élet nekem miért nem adott új társat neki meg miért.
Nagyon unom már ezeket a gondolatokat és nem gondoltam, hogy 9év után, 47éves fejjel még mindig a felszínre törnek ezek a gondolatok.
Azt mondják, hogy még mindig nem dolgoztam fel, nem engedtem el öt, oké, de mégis mit kellene még tennem?
9éve élek egy más életet, 9év alatt rengeteg minden történt velem, teljesen más az életem, akkor mégis mit tegyek, hogy elengedjem azt akit 9éve nem is láttam?
Köszönöm a választ,
Szuper felismerés.
Ha a gondolataidban jelen van, és még érzéseket vált ki belőled, valóban nem történt meg az elenegedés.
Ezen az úton kellene vele végig menned:
elfogadás
megbocsátás
elengedés
szeretet
hála
És ha már levetted róla a figyelmed fókuszát, nem a múltra fókuszálsz, hanem a jelenre, és mentálisan és érzelmileg is semleges vagy vele, akkor engedted el.
Ha van további kérdésed, nyugodtan tedd fel itt:
https://www.facebook.com/groups/461595697276809/
Szia Boglárka!
Lassan két éve ért véget a kapcsolatom .
Nyolc hónapja van új párom .Akit szeretek,de ő most válik,ezért nehéz ,bonyolult,sok nehézség.
De az elmúlt két év alatt folyamatosan eszembe jut,minden ami jó volt vele.
Legtöbbször mikor probléma adódik az életemben,kapcsolatom ban.
De olykor ,nagyon hiányzik az érzés is amit a közelsége okozott.
Okoztam magamnak egy betegséget is e miatt .Tudom hogy el kell engednem ,mert oka volt ,hogy nem működött a kapcsolatunk.
De nem tudom hogyan tegyem .Nehezíti a helyzetet, ő ugyanazt érzi mint én .
Nagy szerelem volt ,örült vonzalom ,de a különböző személyiségünk miatt mégsem működött.
Igazából sosem mondtuk ki vége.
Én eljöttem ,ő hagyta.
Tele van a fejem azóta is a rengeteg Mi lett volna ha….
Mi lenne ha …
De úgysem tudunk változni..
Köszönöm.
Szia Judit
Amíg nincs lezárva benned egy kapcsolat, mindig kísérteni fog.
El kell döntened, hogy harcolsz azért a szerelemért, és változol, és ő is változik, vagy el kell engedned, hogy új életet tudj kezdeni.
Cél-Döntés-Cselekvés.
Mindig van hova tovább, Gyerünk tovább <3
Szia,
Az irasod vegen feltett 15 kerdesbol a baratnom 13-ra biztosan rossz valaszt kapna…
Kontrol manias vagytok tudom, de nem gondoltam hogy ennyire nagy a baj, ma reggel kozel 9 ev utan szakitott velem. Tobszor szolt mar hogy nem jo neki ugy ahogy van, de minding csak ideig oraig voltam kepes odafigyelni a viselkedesemre. Nem bantottam sosem inkabb tul feltettem, kalitkaba zartam es megtettem erte/neki minden addig amig teljesen elvesztette az onallosagat mellettem. Kozben akarva-akaratlanul is beleszeretett egy nala 6 evvel fiatalabb (24) par honappal ezellott megismert kollegajaba, akivel egyebkent nagyon hasonlitanak egymasra es allitasa szerint szavak nelkul is megertik egymast. Rank ez nem volt jellemzo, mi kulonbozoek vagyunk en materialis o spiritualis beallitottsagu, de ezt inkabb ugy kezeltuk, mint elonyt, jol kiegeszitettuk egymast, legalabbis igy gondoltuk (en meg minding).
Teljesen ossze vagyok torve, minden amit a jovomrol gondoltam es elkepzeltem vele az egy pillanat allatt eltunt, nem tudom, hogy mi tevo legyek, o a legjobb baratnom, talan az egyetlen, nala jobban senki sem ismer es ez forditva is igaz. Azt mondja segit amiben csak tud es hogy nagyon fontos vagyok neki es szamithatok ra mindenben mint barat. Meg honapokig ossze leszunk zarva az alberletet nem tudjuk addig leadni es/vagy duplan fizetni. En mindent megtennek, hogy megvaltozzak es velem maradjon, de o azt mondja hogy benne lezarult ez a kapcsolat es nem tudja folytatni, illetve szerelmes masba.
Mi tevo legyek?
Koszonom!
Tisztelt Doktornő!
A volt kapcsolatomról van szó a 21 éves
volt barátnőm szakított velem masfél hete, én ez idő tartam alatt csak igyekeztem helyre hozni a kapcsolatunkat, hívtam, írtam kérdezősködtem utána, személyesn be mentem, hozzá a munkahelyére de egyre rosszabb lett a helyzet mivel eljutott odáig, hogy azt mondja, hogy utál, bánja hogy megismert és nem szeret már ez volt most Pénteken de előtte kedden azt mondta, hogy szeret még de nem tudja, hogy szerelmes e még…?
A szakítás oka pedig sok pici dolog sokra ment nála ami az én természetemből eredt mivel meg szerettem volna változtatni, kisajátítani ezekből adódóan besokalt és határozottan mondja és kitart amelett hogy ő velem végleg befejezte majdnem 5 hónap után…
Pénteken beszéltem vele utoljára személyesen és messengeren a délutáni órákban.
Mit tudok kezdeni ezzel a helyzettel Doktornő mivel nagyon szerelmes vagyok még és azt érzem, hogy őt meg az indulatai vezérelik?
Válaszát köszönöm előre is!
Jogosan felmerülhet a kérdés, miért is baj, ha anya és apa már csak szülőtársként funkcionál van ilyen? Most teljesen le vagyok taglózva. Úgy érzem minden erőm elszállt. Fogalmam sincs mit tegyek 16 év megy a semmibe?
Kedves Boglárka!
33 eves vagyok az exem 31.. Az en esetem sem túl ésszerű…
10 évig tartó kapcsolatomnak egy hónapja lett vége.. rengeteget vitaztunk mivel ő sosem akart közös jövőt ,sem kis babát mondván nekem kevés a pénzem . De közben édes anyjaval és öccsével élt akik miatt nagyon sokszor elhanyagolt! Sosem voltunk sehol sem egy nyaralas sem egy kirandulas ,strand.. stb.. 10 ev alatt talan egy mozi es a csaladi összejövetelek voltak…
Az evek során voltak nő ügyei is mindahanyszor én buktattam le , konkret szexről ugyan nem tudok de épp eleg volt ez is.. rengeteget bantott lelkileg hogy mennyire rosz ember vagyok es hogy gyenge es tobbet kene dolgoznom mert ne varjam hogy ő tart el . (Kamionsofőr) Sok mindenben segitett ugyan es ajandekokat is kaptam de figyelmet szeretet soha! A jelenlegi sogornője az a nő akit anno mellettem akart felszedni es folyton vele hasonlitgatott össze hogy ő mennyivel jobb és több mint en. Es vele mennyivel jobban szeret beszelgetni mint velem mert en megkeseredett vagyok… ha sirtam sem ölelt át sőt.. mondanom sem kell mindezek hatasara valoban megkeseredtem , fogytam es sosem tudtam nevetni. Nagyon szerettem es mindig arra vagytam hogy egy csalad legyünk.. Sokszor elhagyott es en kertem hogy folytassuk.
Majd legutobbi vitank alkamaval ami amiatt van hogy masfel napot tolt itthol es ertsem mrg hogy ezt nem velem akarja tolteni.. ( inkabb a csaladjaval barattal..) es hogy neki nincs elete nem szetet nem akar tobbet vekem lenni.. Teljesen megvaltozott vad idegen lett..kerdeztem van e masik.. azt allitja nincs csak elege van belolrem..
Nos en egy honapon at sirtam konyorogtem hivtam irtam neki.. ő neha reagalt de kozolte h tiltani fog.. a talalkozas alkalmaval 3x egyutt voltunk .. tudom nagy hiba.. aztan legutobb kozolte h hagyjam es keressek valalki mert vele mar soha.. de kitudja majd mit hoz a jövő.. en rettenetesen szenvedek nincsenek barataim ugy erzem üres es senki vagyok. Egyedul küzdök es nagyon nehez. Ketsegbe vagyok esve mert szeretem es borzasztoan faj.. hogyan dolgozzam ezt fel anelkul hogy ne őrüljek bele?.. 43 kilos vagyok alig eszem alig alszom.. női önbecsulesem nulla.. Ferfiakra ra sem tudok nezni .. baratok sehol.. csak a 4 fal van es az összeomlas…
Kedves Boglárka!
Miért akkor botlik bele az ember ebbe az oldalba, amikor maga is érintett? Sors?
Történetünk nem egyszerű, ahogy az előttem szólóéké sem. Közel 5 év amit el kellett engednem, nagyrészben szülői nyomásra. Én voltam a hibás tudom, mert nem kértem meg a kezét, bár nagyon vágyott rá. Mindketten elváltak voltunk, de én úgy éreztem tökéletesen megvagyunk papír nélkül is. De ha felteszik a kérdést, hogy válassz vagy én+a saját gyerekem vagy a családod az ember csak a családját (szülő+nagyszülő) választja, szerintem. Hibáztam mert az eszemre hallgattam, nem a szívemre. Mindenki szerint (kollégák, család) még jobban tönkrementem volna, nemcsak anyagilag, hanem egészségileg is. Férfi létemre nem sok lányért/nőért sírtam, ő egyike azoknak. Nagyon padlóra tett! Még akkor is ha neki már nem lehet több gyereke, lassan kezdtem elfogadni, hogy nekem nem lesz saját gyermekem……
Közel 5 év alatt kifizettem az adósságának 75%-át, a gyerekét ne is akarjam nevelni, ne szóljak bele, hogy ő hogyan neveli, mert nem az én gyerekem. Arra jó voltam, hogy hazahordjam a pénzt, megvegyek nekik amit kiejtettek a szájukon. Főztem, mostam, vasaltam minden intéztem, hogy neki ne kelljen amíg letette felnőtt fejjel az érettségit. Szétmentünk, rá 3 hétre eljegyzés, majd 1 hónappal később esküvő a 9 évvel fiatalabb kollégájával……Próbálom bebeszélni magamnak, hogy csak a hiánya fáj, hogy már nem szeretnem…..de valahol legbelül mégis azt érzem, hogy van még dolgunk egymással. Bolond vagyok? A történtek ellenére, ahányszor meglátom hevesebben ver az összetört szívem….
Hat… 37 eves vagyok, nekem 20 evet kell lezarni es elfedni valahogy + megbocsatani olyat, amit nem igazan lehet. Mindez szep es jo ami fent le van irva, egyszeruen hangzik… de nem megy.
Raadasul egy kisgyerekkel maradtam egyedul, ami megneheziti a dolgokat.
Mar elmult tobb mint 1 ev, de meg mindig kicsuszik a talaj a labam alol, minden egyes nap egy kin. Osszeomlott minden korulottem, es nem tudom hogy fogom ujra felepiteni.
Kedves Bogi! 32 ev utan elkoltoztem( szuleimhez) a ferjemtol. Sokaig kulfdon dolgozott elidegenedtunk elhidegultunk egymastol. A problemakat amik halmozodtak nem beszeltuk meg soha. Nem veszekedtunk csak duzzogtunk hallgattunk. Harmadik fél nincs a kepben. Megis most h elkoltoztem vivodok mert o most kiborult es beszelgetni akar. Beszeltunk is de en csak ketsegbe esett igereteket erzek szavaibol. Nekem meg buntudatom lelkiismeretfurdalasom van sajnalom ot is es az ott hagyott otthonom. Egyik nap azt gondolom visszamegyek hozza a megszokott eletemet valasztva. Masiknap arra gondolok h jol tettem. De nincs jovokepem. Hogy valasszam az ismeretlent?
Kedves Bogi!
5 évig voltam párkapcsolatban. Távkapcsolatról volt szó, ugyanis egy határ válaszott el minket. Voltak hullámvölgyek, de mindig meg tudtuk beszélni és megoldást tudtunk rá találni. Decemberben eljegyeztem, és terveztük az össze költözést, de sajnos már részletesen nem tudtuk megbeszélni. Egészségügyi problémák miatt a gyermek áldás elég elképzelhetetlen volt számunkra. A kommunikáció volt a gyenge pontom a kapcsolatban, mert egy bizonyos idő után el üresedett a beszélgetés, és egyre ritkább lett. Mikor újra sűrűsödött a kommunikáció, egyszer váratlanul össze vesztünk, és kimondtuk a vége dolgot mindketten, de másnap mégis ugyanúgy folytattuk a beszélgetést egymással, aztán megint adódott egy kis csönd köztünk. Mikor újra el kezdtünk beszélgetni, ő már azt mondta, hogy nincs lelki ereje ezt folytatni, nem akarja ezt folytatni. (Ez a COVID-19 biztonsági korlátozásai alatt történt -határ zár) Kértem tőle, hogy üljünk le beszéljük meg, nincs olyan probléma amire nincs megoldás, legrosszabb esetben nem egyezik a vléeményünk és külön válunk. Ő már az alkalmat is kerüli, hogy találkozni tudjunk megbeszélni, sok esetben bizonytalanul válaszol ha kérdezem a kapcsolat folytatásról, azt mondta, hogy barátként tud csak meg bocsájtani, nem érez többet most mint barátság, és ha a jövőben a sors úgy hozza, együtt leszünk még. Buta fejemmel pedig nem hagytam nyugodtan, már már zaklatás jellegűvé vált a beszélgetésünk. Mai napig kerüli a találkozást, pedig higgadtan szeretném meg beszélni. Ezek után pedig már trágárul válaszol egy „hogy vagy?” kérdésre is.
Nagyon fáj, hogy így alakult, és még nagyon friss bennem a dolog. Kérdésem az lenne, hogy egyáltalán mit tegyek? Mi történik most vele és min gondolkodhat? Semmit nem mond csak hogy most nem érzi azt, hogy tudná folytatni, jelenleg nem akarja meg beszélni, és ha úgy alakul össze hoz a sors minket. Lesz még ennek bármi jövője?
Hú! Most először írok olyan kommentet ami rólam szól. Kilépek a komfort zónámból! Remélem a végén az elküld gombra rányomok!
Én ezen írás után , amit vagy két hete emésztgetek, teljesen megvilágosodtam Nem esett jól! Nem is ő a hibás, vagy is nem egyes egyedül, még ha tudtam is azt, hogy mindenhez kettő ember kell.
Az én sztorim a következő, így megvilágosodva.
Én nem is éltem szerelmi és párkapcsolatban a férjemmel.
Én egy elképzelésbe voltam szerelmes amit megakartam valósítani.
Azt szerettem , hogy milyen jó lenne ha szeretne, tisztelne,. én lennék az első és legfontosabb neki, mi a véleményem érdekelje és én is vica verza ilyen lehessek vele, felnézhessek rá. stb.
A fiam mindig egy mozdonyvezető apukát akart, ő az volt. szerettem, ahogy a fiam szereti .. aztán ez hamar elmúlt, a fiam elfordult tőle és később tőlem is … ő talán már tudta amit én nem.
Ezt a vágyálmomat akartam belőle kisajtolni, kiharcolni, úgy hogy helyette képzeltem el, hogy mi lenne jó neki, mit is akarhat. s ezt mind annak égisze alatt, hogy szeretem őt és azt akarom, hogy boldog legyen. Elvártam, hogy a férjem legyen, a barátom, a fiam, az apám és mindenki aki nem volt az életemben.Ő meg persze menekült, mert ezeket mind nem akarta. Elmondta nekem, hogy ő sem szerelemből közeledett felém, hanem mert én képes voltam neki a válását levezényelni és esélyes voltam arra, hogy elvegyem a fiát a az anyjától és megszerezze magának – de aztán ez nem sikerült. s ezek után vesztette el irántam az érdeklődését, de mivel elég húzó erőt adtam neki, hogy fel tudja építeni a karrierjét, hát elvett feleségül.
Aztán annyira fejlődött mellettem, hogy nem volt elég neki az egy diplomám, nem szerette a hivatásom, nem voltam jó már semmiben. Én mindig más felé helyeztem a fókuszom, hogy ne már megint én legyek aki felborítja a házasságot (harmadjára is), iskola, karrier, munka stb … Aztán a testi bajok, betegségek felnyitották a szemem, hogy nagy baj van. Ő is beteg lett és ekkor én tudatosan elkezdtem összerakni magam, s kilépni ebből. Ő is hasonlóan jobban rárepült a társkereső oldalakra. Aztán eljött a nap amikor bejelentettem, hogy elköltözöm, vége.
Erre a sors pofonként odadobta elém, hogy az elköltözésem harmadnapján kiderült a férjemről, hogy rákos beteg. szerencsére már voltam annyira az önismereti úton jó helyen, hogy el tudjam ezt rendezni magamban. segítettem operáló orvost keresni, levezényeltem a műtétig és utána a kórházi napokat -segítve az aktuális barátnőjének, hogy hogyan éljék ezt túl. Aztán elköszöntem és teljesen kiléptem az életéből.
Miért nem tudom-tudtam elengedni? Mert az elképzelésem nem valósult meg és vele akartam ezt kivitelezni és mi az hogy ez nem jött össze? Olyan kosos ego. Pedig ez a férfi sosem udvarolt nekem, sosem kaptam tőle semmit, semmit nem tudtam meg róla, nem ismertem meg. Nem emelte fel és nem voltam boldog vele. És ő sem. A mostani barátnőjének mindent megad amit nekem nem dühös voltam emiatt, de aztán rájöttem nincs okom rá. Sosem kértem tőle semmit, ő azt meg is adta.
A listában lévő kérdésre régen is és most is csak negatívumok jöttek ki.
Viszont megírtam neki egy levelet amiben szeretettel elbúcsúzom tőle, megbocsájtottam magamnak és neki is. Isten áldását kértem magunkra.
Most már elmondhatom, hogy elengedtem az exem-múltam, ami nem más volt, mint egy érzés amit nem tudtam hová tenni.Nem értettem, hogy mi is az amit én házasságnak hívtam.
Köszönöm Boglárka a tanítást, útmutatást és a sok kommentelőnek is az értékes írásokat!
Kívánom minden elengedőnek, hogy elérje ezt az érzést és tudatosságot!
Áldás rátok!
van egy nő 40 éves 7 éve vagyok vele 1 alkalommal sikerült összefeküdni azomban az anya ha ott van még csak meg sem simithatom szeretem ő csak barátként kezel nálam beütött egy gond ha össze akarok feküdni vele egyszerűen nem áll fel mióta meg az anyánál lakik azóta max 5 perc amit vele töltök de az is kellő tavolságba mit tegyek adjon valaki tanácsot