– csak haladó önismereti utazóknak –

Szeretnéd, ha az életedben soha többet nem kellene panaszkodnod?

Valójában csak költői volt a kérdés, hiszen mindenki szeretne panaszoktól mentes életet. Ez jelezné azt, hogy minden rendben van az életben.  Ám van az úgy, hogy valaki már úgy belefáradt az életébe, hogy nem bír mást tenni csak panaszkodni.

A panaszkodás, az önsajnálat, az áldozat szerep, mind csak az ego eszközei, hogy álomvilágban tartson.

Járod egy ideje az OtthonFa Önismeret útját, és tapasztalod magadon, hogy bármennyire is tudatos vagy, néha észre sem veszed és belecsúszol némi panasz áradatba. Valahogy csak el kell mondani mi van benned. És a rosszat is. Lehet ezt panaszkodás nélkül tenni? Lehet bizony. Olvasd csak el, mit mond erről a Mester

-Mester, hogyan mondjam el, hogy mi fáj, hogy közben ne panaszkodjak?

Különbség van a panaszkodás és az információ közlés között.

Különbség van a panaszkodás és az információ közlés között.Amikor panaszkodsz, baromira sajnálod magad, átéled az érzést, amikor mesélsz, szenvedsz és azt várod el tőlem, hogy én is sajnáljalak, különben azt fogod érezni, hogy nem értelek meg. Akkor jön ez:

Az én problémám más, nem értesz meg, engem senki sem ért meg. Te sem tudsz segíteni!

Nos, ha ezt érzed, ez azért van, mert te sem érted saját magad. És amíg nem is akarod, addig csak alszol.

Amikor információt közölsz, elmondod mi történt veled, higgadtan, szenvedés nélkül és kérsz segítséget a megoldásban. Amikor panaszkodsz, akkor a problémádra fókuszálsz. Amikor információt közölsz, megoldásra fókuszálsz. Már nem tocsogni akarsz az önsajnálatban és az áldozati szerepben, hanem ki akarsz jönni, ebből a helyzetből.

A panaszkodás bent tart a komfortzónádban, a megoldás centrikus gondolkodás, arra késztet, hogy átlépd a határaidat és fejlődj.

És ha te félsz, nagyon félsz, mert nem akarsz dönteni, nem akarsz felelősséget vállalni, nem akarsz tisztán látni, sajnos nem lehet rajtad segíteni. És utálni fogsz, mikor azt mondom:

Még nem fáj eléggé, hogy változtass!

És akkor kiabálsz velem, dühös vagy és frusztrált, minden mondatodat úgy kezded, hogy „Sajnálom, de”,  és ezzel már le is érvelted magadnak, hogy milyen nehéz helyzetben vagy. Szerinted minden Mester, csak hülyeségeket beszél.

Te különleges vagy és a problémád is az”, így inkább depressziósnak titulálod magad, hogy komolyan vegyenek. Majd egyszer találkozol valakivel, aki „komolyan” vesz, mert sajnál, és megköszönöd neki, hogy sajnál téged, és megért, és segít, hogy megold a problémáidat, úgy hogy ne kelljen érte dolgozni, ne kelljen kilépni a komfortzónából.

Nem érdekel, hogy szenvedsz!

100 emberből 97 szenved. A kérdés az, ki akar tenni önmagáért és hajlandó vállalni az ezzel együtt járó következményeket! Ha abba akarod hagyni az önsajnálatot, tudok segíteni. De nem vagyok hajlandó hallgatni a nyafogásod, hogy mit miért nem tudsz megtenni. Mindenből ki akarod húzni magad, és azt várod, hogy helyetted cselekedjek. Ki akarod hagyni az önnevelést a közös utunkból, és ezt én nem hagyom! Nem az a célom, hogy életed végéig fogjam a kezed!

Az a célom, hogy önjáróvá válj! Nem halat adok, hanem megtanítalak horgászni, de ez nem megy úgy, hogy te csak nézel, miközben én horgászom!

Neked is csinálni kell!

És hidd el, ha tudnád hogy kell horgászni, már csinálnád, tehát ne engem akarj kioktatni arról, hogyan kell azt megcselekedni, amit te még sosem tettél meg…

– Már minden, olyan jól ment, most miért vagyok szarul? Mélyen? Akkor most amit tanítottál, az nem igaz?

A hangulatodért és azért, hogy mire gondolsz, félsz, vagy szeretsz, és hogy alkalmazod-e a technikákat, amiket tanítottam,

Te vagy a felelős.

Ha utálsz, tudd, határhoz érkeztél. Ha átlépsz, továbbmehetsz. Ha önsajnálatba és Mester utálatba fogsz, visszaesel. Kár, új Mestert keresned azért, mert elégedetlen vagy. Csalódtál, de tudd magadban!

A nehézségek, mindig jönnek. Minél fejlettebb vagy, annál összetettebbek. Csak onnan tudod lemérni, hogy mennyit változtál, hogy a hirtelen, váratlan, számodra kényelmetlen helyzetekben, hogyan reagálsz.

Ha panaszkodsz és sajnálod maga, hogy „Miért történik ez veled te olyan jó vagy?”– akkor semmit sem tudsz a pozitív gondolkodásról. Elméletben lehet, de nem alkalmazod a gyakorlatban!

– Én olyan jó vagyok, tisztességes életet élek, az Univerzum mégsem áld meg a bőséggel, míg azok a szemét gazdagok (itt közben lehet rám is gondol), akik lopnak, csalnak, hazudnak (köztük én is, mert pénzt kérek a szolgáltatásaimért), meg tele vannak pénzzel!

Te hallod magad kívülről?

Nagyon jó, hogy van véleményed, és csodás, hogy te tudsz mindent, de azon nem gondolkodtál még el, hogy lehet, nem a világgal van a baj? Ha annyira spiri vagy, ahogy állítod, akkor tudod, hogy eddigi gondoskodásod eredménye mind az, amit most tapasztalsz a valóságodban! Esetleg ha változtatnál a véleményeden, és nem mással foglalkoznál, hanem saját magaddal, akkor lehet, hogy változna a valóságod is?

A hisztérikus ragaszkodásod a biztonsághoz, a birtokaidhoz, javaidhoz, szeretteidhez, munkahelyedhez, talán korlátozhatnak téged abban, hogy felülemelkedj végre a problémáidon? Talán ép ezek okozzák a problémáidat?

A megoldás

1. minden eddigi tapasztalatod hamis, szükséged van új tapasztalatokra

2. ismerd be végre, hogy nem tudsz semmit és szükséged van útbaigazításra

3. egész eddigi életed hazugság volt, vállald érte a felelősséget, és élj végre őszinte életet

4. értsd meg végre, nem azért beszélek veled keményen, mert nem szeretlek, hanem pont azért (abban különbözöm a „barátaidtól”, hogy bennem nincs veszteségtől való félelem veled kapcsolatban, mert nem szándékozlak birtokolni, hanem minden törekvésem arról szól, hogy szabadon szárnyalhass)

5. ha panaszok nélküli életre vágysz, hagyd abba a panaszkodást! Ne nyafogj! Ne rinyálj

6. ha nem bízol a Mesteredben, nem a Mester a hibás.

7. Létre kell hoznod egy vákuumot, azt az Űrt, amelyet a Teremtéseddel tudsz feltölteni!

Sokkal kevesebbet tudsz, mint gondolod! És sokkal többet, mint amennyire bízol és hiszel magadban.

A mentális vákuumot azzal tudod létrehozni, hogy kidobálod a mentális zajt, szemetet a fejedből. Napi rendszerességgel csinálj elme ürítő gyakorlatokat. Így ezzel nem csak az lesz a jutalmad, hogy létre hozod a vákuumot, hanem erős mentális önfegyelemre is szert teszel. 

Gyerünk tovább!