Hogyan lesz a változás áldás az életedben?

Ahogyan nekem is. Összhangba kerülve az Univerzummal, a Természettel megtaláltam az Utat a Belső békémhez. És azzal a pillanattal, ahogy megszerettem a változást, felszabadítottam a jelenemet és a jövőmet.

2012-ig, minden a spiritualitásról szólt, azonban sok esetben ez csak az önámítást segítette. Rátoltuk a felelősséget Istenre, hogy vezessen, és oldjon meg helyettünk mindent, és semmit sem tettünk meg, hogy valóban együttműködhessen velünk. A rózsaszín mámor köd már rég elúszott, sokan mégis benne maradtak az illúzióban.

Gondolkodtál már azon, miért van benned még mindig az a mély információ éhség? Miért vagy a sok információ ellenére óriási káoszban? Mert eltakarod szemed elől a valóságot. Vedd észre a valóságot. Ne félj szembenézni vele, csak csodát, felszabadulást, békét, nyugalmat fogsz találni. Persze ehhez át kell menni az aluljárón.

“Teremtsd meg a változást, nem azért mert az a bizonyos dolog rossz, hanem azért mert már nem fejezi ki pontosan azt, Aki Vagy!”
Neal Donald Walsch

Hogyan lehet a változás folyamata, felszabadító, öröm és boldogság forrása?

Mindenki tisztában van a közhellyel, hogy “a változás örök.” Akkor miért próbálnak sokan mégis akkora erővel ellenállni neki? És ha már úgyis örök és elkerülhetetlen, akkor miért ne lehetne ez egy kellemes folyamat?

A Mester válaszol

– Mester, ha elkezdek igazán önismerettel foglalkozni, akkor nem fog nagyon megváltozni az életem?

– Most is minden pillanatban változik az életed, a teremtésed által, csak most nem a tudatos döntéseid alapján. Az öntudatlan teremtés eredménye az az élet, amelyet most élsz, most tapasztalsz. Ha van benne olyan, amit szívesen “lecserélnél” benne, ebben nagy segítség az önismeret útja.
Nem fog egyik pillanatról a másikra megváltozni az életed, azért mert feltárod a benned szunnyadó csodákat és lehetőségeket. Csupán annyi változik, hogy:

A te tudatos döntéseid alapján teremtődik az életed, ezáltal sokkal jobban fogod magad érezni benne.

– Tudod, Mester, ha a változás annyi szenvedéssel jár, mint amit hallottam róla, akkor nem is biztos, hogy én ezt akarom. Így is annyi nyűgöm van.

– A változás útján átélt nehezebb érzések, egyetlen egy dologból fakadnak. A döntésképtelenségből. Amikor elkezdesz tisztán látni, és az egód őrjítő offenzívába kezd a tudatosságod ellen, mert ő nem akarja a változást, az a fárasztó és ez kíván tőled erőfeszítéseket.

Ez a belső harc, a diszharmónia miatt élik meg sokan a változást szenvedéssel. Hiszen nem a cselekvés az. Amibe erőfeszítést kell tenni, hanem a saját belső ellenállásod megszüntetésébe, a félelmeiddel való szembenézésbe kell erőfeszítést tenni.

No, meg előfordul az is, hogy valaki éveken át kap jeleket, útmutatókat, iránymutatókat, de nem akarja őket észrevenni, így egyre nagyobb pofonokat, akár tragédiák sorozatát is átélheti, mire eldönti, hogy felhagy az öntudatlan teremtéssel.

Általában megvárjuk, hogy nagyon fájjon és akkor lépünk. Ez a két dolog, ami szenvedést adhatja a változás útján, ám valójában ez nem a változás eredménye. Pont ellenkezőleg!

A szenvedés mindig akkor jön, ha nem változtatsz

Amikor szembe mész, ellenállsz az Univerzum törvényének, mely szerint mindig minden változik. Ha nem fogadod el, hogy az életben egyetlen egy valami örök: a Változás, akkor szenvedni fogsz.

– Ha jól értem, akkor azt mondod, hogy nem a változástól szenvednek sokan, hanem a változatlanságtól?

– Attól szenvedsz, hogy azért teszel erőfeszítéseket, hogy ne változzanak a dolgok, amiket szeretsz. Amikor szembemész a természetes folyamatokkal, az mindig fájdalmas. PL.: ha nem eszel, fájni fog a fejed. Ha nem mész el a mosdóba, fájni fog a hasad. Ha nem mosol fogat, fájni fog a fogad. Ha nem változol, fájni fog az élet.

– Én leginkább az elengedést utálom a változásban. Van erre valami recept, hogy ne érezzem ezt olyan fájdalmasnak, nehéznek?

– Valójában nem az elengedés fájdalmas, hanem a visszatartás. Az elengedés felszabadító és csodálatos! Megkönnyebbülést, megnyugvást hoz. Az elengedéshez társított nehéz érzések abból születnek, hogy nem akarod elengedni azt, ami menni akar! Erősen dolgozik benned a veszteségtől való félelmed. Azt gondolod tudat alatt, ha elveszíted, kevesebb leszel. És ez bizony őrjítő fájdalmakat tud okozni. Folyamatosan megsebzed magad.
Ha nem mész el wc-re 1 hónapon keresztül, el tudod képzelni mi történne benned?

– Tehát nem az elengedés nehéz, hanem az, hogy nem engedek el?

– Persze! Csak mindig kell valakit, vagy valamit hibáztatni az egódnak, hogy ne tudj haladni az életedben. Oktalanul megvádolja a természetes folyamatokat, hogy azt hidd, ezektől szenvedsz. Gondolj bele, nem a pénztől szenvedsz, hanem a pénz hiányától.

 

Mindig egy hiányállapot az, ami a szenvedésedet generálja

A harmónia hiánya, a szeretet hiánya, a szerelem hiánya, a bőség hiánya, a boldogság hiánya, a változás hiánya. Az agyad vagy hiányállapotban van, vagy bőségállapotban. A hiányállapot gúzsba köt, a bőségállapota felszabadít! A változatlanság hiányállapot, a változás pedig maga a bőség!
Tanuld meg jól kezelni a változás jeleit, hogy ne szenvedés legyen ez a csodálatos folyamat.

Képzeld el hogyan állnál a változáshoz, ha biztosan tudnád előre, hogy az felszabadító és örömteli folyamat lenne. Nyilvánvaló, hogy mindenki vágyik a változásra. Csak a fájdalmaitól rettegünk sokszor. Mi teszi a változást örömtelivé? Soha többé ne akarj neki ellenállni a változásnak és akkor nem fogsz szenvedni.

3 hónap múlva

– Mester, az óra gyorsan jár, és nem győzöm. A lelkem elfáradt és nem pihenhetek. Naponta többször bőgöm el magam a boldogságtól, majd egyszerre csak a legmélyebb letargikus állapotba kerülök. Minden megvalósulni látszik, amit akartam, ám ez az új pálya, az eggyel magasabb spirálon, elképesztően gyors. Én akartam a változást és boldog vagyok, hogy itt van, élem azt, amit akartam.

Mégis menekülnék. De nincs hova. Bellűről feltörnek a régi paradigmák, kívülről az új élethelyzet. A tengernyi feladat kívül és belül lassan felőröl. Semmi nem úgy működik, mint eddig és nem látom, hogyan működtessem jól a dolgokat. Már nem vagyok az, aki voltam, és még nem vagyok az, aki vagyok. Tiszta káosz minden. Mondd, mit tegyek?

– Add meg magad, önmagadnak.

A régi gondolkodásod, már nem elég, az új, most formálódik. Más életet akartál, ez más gondolkodási szokásokat kíván tőled. Az egód és az elméd visszanyúlna a régi dolgokhoz, mert csak azt ismeri. Ám a tudatod betöltötte az új információkat, melyeket alkalmaznod kell.

Tudatosítsd magadban, minden rendben, ez is csak egy változás. Ami csodálatos, hiszen mindig is erre vágytál. Ne pánikolj, ne ijedj meg, hanem pici apró lépésekkel, haladj tovább előre. Törekedj arra, hogy ne az érzéseid irányítsanak, hanem a tisztánlátásod. Mindig, mindenről hozd meg a döntést.

– Fárasztanak a döntések, elegem van ebből, hogy állandóan döntenem kell, még mielőtt bármi történne.

– Ez az élet rendje. Vagy te döntesz, vagy mások döntenek helyetted. Ha uralni akarod teremtésed, nem elég egy héten egyszer dönteni a dolgaidról.
Eddig egy döntésen napokat gondolkodtál, majd ha meghoztad a döntést, pihenni akartál, mert elfáradtál. Most naponta 100-1000-10000 dologról hozol tudatos döntést. A Tudatosság az elején baromira fárasztó.

Majd szokásoddá válik, és észre sem fogod venni. Ne csinálj a bolhából elefántot. Minden döntés, csak döntés. Nem kicsi, nem nagy. Mindegyik felelősséggel jár és ez az igazi szabadság. Mert a te kezedben van a sorsod, és ez felszabadít.

– Úgy érzem magam, mint egy robot. Csak a „Cél-döntés-cselekvés” folyamatára koncentrálok. Ne érts félre Mester, nem nyafogni és nem panaszkodni akarok, csak egy kicsit megpihenni a megnyugtató szavaid ölelésében.
Élem a bőséget, a szerelmet és mind azt, amire vágytam. Csak annyi minden történik most, mint régen egy év alatt. Úgy érzem, most sokat kíván tőlem a világ.

– A világ?

A világ nem kér tőled semmit.

Célod alapján döntöttél, és cselekszel. Senki sem kér tőled semmit. Amit tapasztalsz a te tudatos, vagy öntudatlan döntéseidnek az eredménye. A változás jelei ellágyulnak hamarosan.
Hited, értékrendszered, világképed most változik. A te, tiszta tudatosságból fakadó döntéseid építik a jelened és a jövőd. Most minden erődre szükséged van.
Ha lustaságod, halogatásod, hisztid, félelmeid, megfelelési kényszereid erősebbek lesznek, a tiszta tudatos isteni esszenciádtól, elbukhatsz. Szeress, légy türelmes, fókuszáld a figyelmed, engedd el a pszichikai időt, lassulj le, légy hatékony és pihenj minél többet tudatosan.

Szeresd meg a változást

Az út magányos, meredek, kövek, gallyak, gödrök nehezítették a csúcstámadást! Kedves mögöttem szótlanul ballagott és hagyta, hogy bátran lépdeljem meg a komfortzónám határát. Démonaim, régi programjaim offenzívát indítottak döntésem ellen, hogy felmegyek a csúcsra.

Egy megállónál, az út háromnegyedénél megállt a csapat. Kicsit utánuk érkeztem. Ők a tájat csodálták, én térdre rogytam és zokogtam.
Ahogy néztem a szürke kavicsokat magam alatt és próbáltam a légzésemet helyre tenni(amiben a zokogás nem túl sokat segített) éreztem, a halk hangom: ÁLLJ FEL ÉS NAGYOBB LESZEL, MINT VALAHA! Erő és végtelen szeretet kerített hatalmába.

Felálltam és gondolataimat elterelve az önsajnálatról a tájat kezdtem csodálni. És egyszer csak hallottam, hogy nem hallok semmit! Az ég világon semmit. Süvített a szél, madarak csipogtak, tücskök zenéltek, és csend. Elmém, egom elcsendesült. Feladta! Elhallgattak a mentális zajok. Csend volt…

Az út hátralévő része volt a legmeredekebb. Az izmaim remegtek, a térdem össze akart csuklani, a szívem kalapált, de csak mentem, zokogtam tovább. „Mindig csak egy lépés”- mondtam magamban. „Még egy lépésre, mindig képes vagy!”  

A rengeteg felismerés nagyon elfárasztott. A megerőltető hegymászás, szinte mozgás képtelenné tett! Az erős és intenzív belső munka elcsendesített.
Amikor felértem a csúcsra a Kedves karjába zuhantam, elkapott mielőtt összecsuklott volna a lábam. Kitörő, megkönnyebbülő zokogás közben hallottam halk hangját: BÜSZKE VAGYOK RÁD!

Nos igen! Én is büszke vagyok magamra! 20 éve nem túráztam ekkorát!

Az út befelé magányos, és sokszor nehéz

Nehéz, amikor eléred a komfortzónád határát, nehéz, amikor keresztül mész a korlátokon, és nehéz az új világban bátran magabiztosan tovább menni. Ez nem megy másként, csak ha 100%-ig bízol magadban.

Én bíztam magamban! És bíztam benne is! Bár magányos az út, nem vagyunk egyedül. Sokan fogják a kezünket, ha hiszünk bennük, ha nem. Ők ott vannak és támogatnak.

Ha képes vagy kijönni az önsajnálatból és az áldozat szerepedből, ha megérted, hogy az életedért 100%-ban Te vagy a felelős és soha semmiért sem okolhatsz mást és van bátorságot menni-menni előre, akkor az életed fantasztikus és csodákkal teli lesz.

Talán már most is az, csak nem veszed észre, mert nincs rend a fejedben.

Senki sem mondta, hogy az út könnyű, és utazónak lenni könnyed szerep, csak azt mondom, ami igaz:

Az út az élet, és a folyamatos haladás és változás.

Azért vagy boldogtalan, mert feladtad! Mert nem vagy hajlandó tovább menni. Értsd meg, nem kell küzdened senkivel és senki ellen, csak menni-menni tovább. Mert ha megállsz, meghalsz! Ha megállsz, megrekedsz és életed egy szürke, kicsinyes szenvedés lesz. Lehet nem rögtön, de lelked rabságba taszítod azonnal. Egyszerre leszel rabszolga és rabszolgatartó! Pusztán azzal, milyen döntéseket hozol, mi motiválja meghozott döntéseidet és mennyit agyalsz mindezekről.

Nem tudsz spirituálisan kiteljesedni, ha nem vagy rendben mentálisan! Képtelenség! Dönteni és cselekedni szükséges a boldog élethez.  Az ember sosincs kész!

Mester és tanítványok vagyunk egyszerre! Alázatot, elfogadást, bölcsességet kíván a tanítvány léte önmagától a szeretet útján! Lehet más utat is választani (csak minek!).  Szeretek tanítvány lenni. Szeretek odakucorodni a Mester elé, és csak hallgatni, figyelni, változni.

Az életed a tiéd. Neked van jogod elrontani, vagy jobbá tenni. Dönts. És a döntésre a legjobb időpont az Itt és a Most!

Fedezd fel a benne rejlő csodákat.

Az élet természetességét és örök rendjét, és megkönnyebbül az életed. Változtasd meg a gondolkodási szokásaidat e természetes élettani hatással kapcsolatban. Mindig minden változik. És ha utálod, vagy félsz a változástól, a természet rendjével mész szembe, ezért vagy ennyire szarul.

A változás életünk természetes része. Változnak az évszakok, a tested sejtjei, az érzéseid, a gondolataid, a korod, a barátaid, dolgokhoz a hozzáállásod. Nem értem, miért gondolod azt, hogy a változás csak óriási és nagy lépésekkel érhető el?

Mindig arra tanítalak, hogy pici, apró lépésekkel haladj a valódi önismeret útján, hiszen időz kell adnod magadnak, hogy az új információ, gyakorlati alkalmazások révén stabilizálja megváltozott személyiséged. Vannak benne fájdalmas pontok, ám te teszed elviselhetetlenné azzal, hogy túl gyorsan, túl nagyot akarsz ugrani. Kapkodásod és türelmetlenséged révén nem veszed észre a hidakat a szakadékok felett, amitől megijedsz, majd felesleges agyalásba pörgeted magad.

Ha van célod, meghoztad a döntés, a cselekvés első lépése nem nehéz. Kétségeid teszik azzá. Megfelelési kényszereid, védekező mechanizmusaid elhitetik veled, hogy a változás rossz, és mindenáron bent akarnak tartani a komfortzónádon belül. Ne higgy nekik! Ne féld, hanem szeresd meg a változást, mert nem tudod sem elkerülni, sem kikerülni.

Az evolúciót, a fejlődést, azaz a változást, nem lehet megállítani.

A Te evolúciós fejlődésedet sem lehet megállítani. Ám az egy helyben topogásoddal ezt akarod, ezért vagy szarul. Mert küzdesz az élet ellen. És az élet maga a változás.

Nem mondhatod egy gyermeknek, hogy ne nőjön tovább, nem mondhatod egy fának, hogy ősszel ne engedje el a leveleit, és tavasszal ne boruljon virágba. Nem mondhatod meg a bábnak, mikor váljon pillangóvá, mert ha előbb kinyitod, megölöd, életképtelen lesz. Ám ha soha nem válik pillangóvá, akkor is meghal.

Amint elkezdesz felelősséget vállalni önmagadért, elkezded levetni álarcaidat. Mások megzavarodnak, mert mindig voltak elvárásaik feléd, amelyeknek mindig megfeleltél. Most úgy érzik, kezdesz felelőtlenné válni. – Osho

Rengeteget dolgoztál már magadon, most itt az ideje, hogy kitedd azt, ami benned szunnyadt eddig. Az erőd benntartása hátráltatja a változásod.
Bárhol is tartasz a változás útján, bármelyik szakaszában tartasz a változás jeleinek, mindenképpen érdemes nyitni. Csak így tudnak vágyaid formát és anyagot ölteni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a figyelmed fókuszát kihelyezd. Nem. Csak azt, hogy áradj!

Áradj és élj!

Éld azt az életet amiért eddig megdolgoztál a változás útján. A következő időszak eseményeiben, nagyon fontos szerepet kap a tudásod, hatalmad, képességeid felszabadítása. Minden esemény, azért érkezik hozzád, hogy legigazabb önmagad fel tudjon szabadulni.

Nagyon fontos, hogy miképpen választod meg a reakcióidat, milyen válaszokat adsz, milyen döntéseket hozol. És minden döntésedet és cselekedetedet az önszeretet motiválja, és a céljaid megvalósulását támogassa.

Mindazzal, aki-ami nem te vagy, találkozni fogsz, azért hogy még jobban, megismerhesd önmagad. Ezek az események nem tragédiák, nem próbák, nem büntetések, minden a javadat szolgálja, csak fel kell vállalnod önmagad. Ehhez ki kell lépned programozottságod rabságából. Csak így tudsz önmagad lenni.

A bölcs nem hozza be a jelen pillanatba a múltban eljátszott álarcait, sem szerepeit. Minden pillanat új, és friss neki. Hozzáállása mindig felfedező. Az energiája hatalmas és nem fél eggyé válni az erejével. Nem fél tőle, hanem magas mentális és érzelmi önkontrollal jól kezeli. Ez a Te utad is.

Mondj igent a változásra!

Emelkedj felül kicsinyes egos léteden, tanuld meg a Föld játékát, és élj! Teremtsd meg, saját bolygódat, alkoss, építs, hagyj nyomot, teremts értéket!
Útközben, mindent meg fogsz érteni. Indulj, várnak Rád! Minden jó! Minden Rendben! Egyek vagyunk! Nem vagy egyedül!

“Milyen szép!” – gondolja az ember, ha egy pillangót lát. De abba már senki sem gondol bele, hogy milyen átalakuláson ment keresztül az a pillangó. Amikor a hernyó bebábozódik, nem tudja, mi történik vele, nem érti, mi változik meg. Azt hiszi, meg fog halni. Hogy vége a világnak. A metamorfózis fájdalmas. Hátborzongató ugrás az ismeretlenbe. A hernyó csak utólag döbben rá, hogy megérte. – Emma Chase

Mik a változás jelei?

Miért tűnik oly nehéznek a változás? Miért szenvedhetünk tőle olykor, olykor? Tedd meg az első, vagy a következő lépést és sokkal jobban leszel.

Mi az első lépés, hogy jó irányba változzon az életed? Itt találod